Az elmúlt hetekben Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália is jelezte: kész elismerni a „Palesztinát”. A lépés mögött az a diplomáciai illúzió húzódik, hogy egy palesztin állam létrehozása közelebb hozná a békét a Közel-Keleten.
A kérdés azonban ennél jóval súlyosabb: hogyan festene a gyakorlatban egy ilyen „Palesztina”? Maurice Hirsch, az izraeli hadsereg korábbi katonai ügyésze Júdeában és Szamáriában, jelenleg a Palestinian Media Watch jogi stratégiáért felelős vezetője és a Jerusalem Center for Public Affairs kutatóvezetőjének véleménycikke.
Palesztina demokratikus ígéretei puszta illúziók
A tapasztalatok alapján nem nehéz megjósolni: Palesztina minden bizonnyal egy diktatórikus, rasszista berendezkedésű entitás lenne, amely semmibe venné az alapvető emberi jogokat, és továbbra is a terrorizmus egyik fő támogatójaként működne.
Az oslói megállapodásokban a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vállalta, hogy a jövőbeni palesztin kormányzás demokratikus alapokon nyugszik majd, négyévente tartandó elnöki és parlamenti választásokkal. A valóságban azonban az elmúlt 30 évben mindössze két elnöki (1996, 2005) és két parlamenti (1996, 2006) választás zajlott le.
Abu Mázen (Mahmud Abbasz) 2005 óta hivatalban van, vagyis első „négyéves ciklusa” már a 21. évébe lépett.
A 2006-os parlamenti választásokat ugyan a Hamász nyerte, de Abbasz 2007-ben egyszerűen feloszlatta a kormányt, és azóta rendeletekkel kormányoz. A hatalom teljesen a Fatah kezében összpontosul. Többször is felmerült új választások kiírása, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy pártja elveszítené a voksolást, Abbasz rendre visszavonta azokat.
Mindez világossá teszi: a „Palesztin állam” demokratikus ígéretei puszta illúziók.
Hitler is megirigyelné a palesztin „pay for slay” elvét
A nemzetközi közösség évtizedek óta dollármilliárdokat költ a palesztin emberi jogok előmozdítására. Az EU például 2007 és 2023 között több mint 1,8 milliárd eurót fordított a „nemek közötti egyenlőség” támogatására. Az eredmény? A palesztin nők továbbra is intézményesített diszkriminációval élnek együtt. Az úgynevezett „becsületgyilkosságok” – amikor nőket saját családtagjaik ölnek meg az erkölcs megsértésére hivatkozva – máig gyakoriak, az elkövetők pedig rendszerint enyhe büntetést kapnak. Az LMBTQ-közösség helyzete még sötétebb:
a homoszexualitást börtönnel sújtják, társadalmilag kirekesztik őket és jogi védelmük gyakorlatilag nem létezik.
Egy „Palesztin állam” alatt ezek az állapotok nemhogy javulnának, hanem várhatóan még tovább romlanának. A Palesztin Hatóság és a PFSZ évtizedek óta működteti a hírhedt „pay for slay” elve (fizetség a gyilkolásért) rendszert, amellyel milliárdokat osztanak szét bebörtönzött vagy elhunyt terroristák családjainak – minél több zsidót ölnek meg, annál magasabb a járadék.
A palesztin vezetés folyamatosan démonizálja a zsidókat az iskolákban, a médiában és a vallási szónoklatokban. Nem véletlen, hogy Mahmúd Abbász 2013-ban kijelentette: „a végső megoldásban egyetlen izraeli – civil vagy katona – sem lesz jelen a palesztin földeken.”
Egy „Palesztin állam” tehát nemcsak diktatórikus, hanem etnikailag tiszta, antiszemita entitás lenne, amely nyíltan a zsidók kiűzését hirdeti.
Csődbe torkollna a náci állam létrehozása
A Palesztin Hatóság gazdasága szinte teljesen külföldi segélyekre és Izrael támogatására épül. A bevételek alig 22%-a származik belföldi adókból, míg a költségvetés 68%-át az Izrael által beszedett és átutalt adók adják. A külkereskedelem is teljesen Izraelhez kötődik: a palesztin export 85–90%-a Izraelbe irányul, az import több mint fele onnan érkezik. A palesztin munkások 13%-a Izraelben dolgozik, ahol több mint kétszer annyit keresnek, mint otthon.
Ha egyoldalúan kikiáltanák a „Palesztin államot”, Izrael várhatóan megszüntetné a támogatásokat és a kedvezményeket – ami teljes gazdasági összeomláshoz vezetne.
A palesztin menekültkérdés immár 78 éve politikai fegyver. Az arab országok és a palesztin vezetés következetesen megtagadták a menekültek integrálását, hogy fenntartsák a „visszatérés jogának” illúzióját – ami valójában Izrael demográfiai felszámolását célozza.
Még a szíriai polgárháború elől menekülő palesztinokat sem fogadták be, csak azért, hogy megtartsák a „menekültstátuszt”.
Egy „Palesztin állam” létrejöttével az UNRWA – a menekülteket segítő, de a terrorral is összefonódott ENSZ-ügynökség – okafogyottá válna, ami óriási bevételkiesést jelentene a palesztin vezetésnek.
A „Palesztin állam” egyoldalú elismerése tehát nem a békét hozná el, hanem a terrorizmust és a demokrácia elutasítását jutalmazná. Egy ilyen állam diktatórikusan működne, semmibe venné az emberi jogokat, gazdaságilag összeomlana, és minden erejével Izrael megsemmisítésére törekedne. A Nyugat részéről ez az elismerés nem más, mint veszélyes önámítás, amely hosszú távon nemhogy a békét nem szolgálná, hanem még több erőszakhoz és instabilitáshoz vezetne a Közel-Keleten.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 18:53
2020. július 24. - 06:132023. január 20.
- 16:572019. november 10.
