A szélsőjobboldali szélsőségesek és antiszemiták baloldaliakkal fogtak össze, hogy vérvádakat terjesszenek a zsidó államról. Ám Trump és a republikánus párt többsége továbbra is Jeruzsálem mellett áll — írja véleménycikkében Jonathan Tobin, a JNS főszerkesztője.
Ez az a fordulópont, amire a baloldali média várt. Liberális hírlapok, mint az Axios, a Politico, a The Economist és a Time magazin – többek között – szinte azonos címmel hozták le cikkeiket: „A MAGA kiábrándulása Izraelből” és „Republikánus megosztottság Gázáról.” Ezek a cikkek egy állítólagos véleményfordulatot ünnepeltek a jobboldalon Izraellel kapcsolatban, amit a gázai „éhezés” váltott volna ki.
Az izraeli államot érő bírálatok áradata az utóbbi hónapban még inkább felerősödött a Gázában kialakult élelmiszerhiány miatt. Ez valóban súlyos válság, ám azt a Hamász terroristái idéztek elő: ellopják a segélyeket, amelyeket Izrael bőségesen biztosít a térségnek, elraktározzák maguknak, majd aránytalanul magas áron eladják saját népüknek. Ez is csak egy eszköz számukra, hogy visszatereljék a média figyelmét, amikor az éppen más hírekkel van elfoglalva.
Bár a probléma többnyire félrevezető médiafeldolgozása miatt
a liberálisokat sikerült rávenni, hogy csatlakozzanak az Izraelt elítélő progresszívekhez, a baloldal hite szerint ez a változás már a jobboldalon is végbement.
Az amerikai liberális fősodrúmédia szerint Izrael már nem számíthat a republikánusok támogatására a Hamász elleni háborúban, amely a 2023. október 7-i palesztin terrortámadás után indult. Ez teljesen ellentmond mindannak, amit a mai Republikánus Pártról tudunk, hiszen a párt évtizedek óta szinte egyhangúan támogatja Jeruzsálemet. A fősodratú sajtó ugyanakkor rendszeresen átveszi a Hamász narratíváit, és olyan hazugságokat közvetít, mint az „arab civilek elleni népirtás”.
Ha ez az állítólagos elfordulás valóban átterjedt a baloldalról a jobboldalra – és így egyfajta kétpárti ellenállás jönne létre a zsidó állammal szemben –, az Izrael számára katasztrofális fejlemény lenne.
Noha valóban megfigyelhető némi elmozdulás a republikánusok legszélsőségesebb, főleg fiatalabb szavazói körében, az, hogy ez valódi törést jelentene a jobboldalon, egyszerűen képtelenség. Ám ez legalább annyira hamis, mint a legtöbb vád Izrael ellen – például, hogy szándékosan okoz éhezést vagy civileket céloz –, amelyeket a hagyományos média tényként tálal, pedig csak tendenciózus rágalmak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének hangos ellenfelei Izraelnek a jobboldalon. Tucker Carlson, a Fox News volt műsorvezetője és jelenlegi politikai kommentátor podcastje szinte folyamatosan Izrael-ellenes uszításokat közöl, ahol a Hamász szlogenjei éppúgy elhangzanak, mint az MSNBC-n.
Carlson a 2020-as Black Lives Matter nyár idején vált a konzervativizmus zászlóvivőjévé, műsora pedig a legnézettebb lett a kábeltelevíziók hírcsatornái között. Podcastje – amely az X-en (korábban Twitter) és saját weboldalán is elérhető – még mindig jelentős közönséggel bír. Azonban amikor az adminisztráció politikáját kezdte bírálni Irán és az Izrael-Hamász háború kapcsán, szembement Donald Trumppal, és ezzel gyakorlatilag marginalizálta önmagát és követőit is.
Ugyanez igaz más MAGA-személyiségekre is, akik csatlakoztak a baloldali médiából ismerős, hazug Izrael-kritikákhoz, például The New York Times stílusában.
Steve Bannon, Trump volt tanácsadója, korábban „keresztény cionistának” nevezte magát, 2017-ben pedig még a Zionist Organization of America is kitüntette. Ma azonban, ahogy sok más szélsőjobboldali, aki kétségbeesetten próbál releváns maradni, kattintásokat akar szerezni a szélsőségesektől, ő is úgy beszél Trump politikájáról, mintha az „Izrael az első” lenne, nem „Amerika az első”.
Átvette a baloldali antiszemita toposzokat, és azt állítja, Izrael manipulálja az amerikai külpolitikát.
Egy másik példa Marjorie Taylor-Greene képviselő, aki úgy tűnik, ugyanabból a kézikönyvből dolgozik, mint a szocialisták és antiszemiták, például Rashida Tlaib és Ilhan Omar, amikor az izraeli „népirtást” emlegetik. Taylor-Greene – a libertárius szélsőséges Thomas Massie társaságában – a „Squad” (Osztag) négy tagjával együtt próbálta megakadályozni az Vaskupola rakétavédelmi rendszer finanszírozását, amely izraeli életek ezreit mentette meg. Ha ehhez hozzávesszük az egykori kongresszusi képviselőt, Matt Gaetzet, és az Izrael-ellenességüket nyíltan vállaló antiszemitákat, mint Candace Owens kommentátor és podcaster, akkor valóban egy trendről beszélhetünk.
De azt állítani, hogy ezek a személyek – vagy az őket támogató internetes szélsőségesek – valóban képviselik Trump MAGA-mozgalmát vagy a republikánusok többségét, nem csupán túlzás, hanem baloldali újságírók vágyvezérelt gondolkodása, akik elfogultak Izraellel szemben.
Trump és Johnson képviselik a Republikánus Pártot
A konzervatív véleményt sokkal inkább olyan személyek képviselik, mint Mike Johnson házelnök, aki a múlt héten Izraelbe látogatva egyértelművé tette a republikánusok elköteleződését az amerikai–izraeli szövetség iránt. Nemhogy elhatárolódott volna Benjamin Netanjahu kormányától, hanem teljes mellszélességgel támogatta,
sőt azt is kijelentette, hogy Júdea és Szamária „jog szerint” Izraelhez tartozik.
A címlapok azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a baloldali kritikusok és jobboldali antiszemiták minden reménye ellenére Trump továbbra is történelmi támogatását nyújtja a zsidó államnak. Amikor csatlakozott Jeruzsálem iráni nukleáris program elleni támadásához, az hatalmas csapás volt Carlson és az Izrael-gyűlölők számára. Azóta Trump továbbra is elutasítja a „népirtásról” szóló retorikát – bár tett megjegyzéseket a gázai élelmiszerhiány miatti aggodalmairól –, mégis, minden kételyt eloszlatott, amikor a Truth Social felületén azt írta:
„A humanitárius válság Gázában leggyorsabban úgy érhet véget, ha a Hamász MEGADJA MAGÁT ÉS SZABADON ENGEDI A TÚSZOKAT!!!”
A felmérések valóban mutatnak némi csökkenést az izraeli támogatottságban a Trump-szavazók és republikánusok körében, különösen a fiataloknál. De ez a visszaesés minimális, és semmi ahhoz képest, amit a baloldalon látunk. A Gallup egyik felmérése szerint a demokraták mindössze 8%-a támogatja Izrael katonai fellépését Gázában – ez döbbenetes adat, és jól mutatja, milyen hatással van a liberális média Izrael-ellenes elfogultsága a baloldali közvéleményre.
Ugyanez a kutatás szerint a republikánusok 71%-a továbbra is szilárdan Izrael mellett áll.
Hogy Izrael ilyen szintű támogatottságot élvez a jobboldalon, annak ellenére, hogy a Hamász vérvádjai és a baloldali sajtó ezt gondolkodás nélkül visszhangozza, világosan mutatja, mennyire hamis a „MAGA elfordul Izraeltől” típusú hírdömping.
Miért szeretik a konzervatívok Izraelt?
De miért maradt meg a republikánusok és a konzervatívok támogatása Izrael mellett, míg a demokraták és függetlenek egyre inkább ellene fordulnak?
Négy fő oka van:
- Ez egyezik a konzervatív értékekkel: Az Izrael-támogatás részben hitbéli meggyőződésből fakad, hiszen az evangéliumi keresztények elsöprő többsége támogatja a zsidó államot, és mélyen hisz a bibliai tanításban: „Aki megáldja Izraelt, az maga is áldást nyer.” Ez a mondat egyébként vita tárgyává vált Carlson és Ted Cruz online vitájában. Bár Carlson szerint ez nem jelenti azt, hogy Amerika hűséges szövetségese kell hogy legyen Izraelnek, az evangéliumi keresztények és konzervatívok körében ez mélyen rezonál. Ez a fajta amerikait támogató filoszemitizmus a nemzet alapítóiig vezethető vissza.
- Rekordszámú republikánus támogatja Trumpot, és bízik az ítélőképességében: Carlsonék azt állítják, ők jobban értik a republikánusok bázisát, mint Izrael támogatói, de Trump az egyetlen, aki meghatározhatja, mit jelent az „America First” mozgalom – és számára ez Izrael támogatását is jelenti.
- A jobboldal nem bízik a liberális médiában: Míg a politikai spektrum szélső bal- és jobbszéle mindig is közös nevezőre jutott az antiszemitizmusban, a konzervatívok ösztönösen elutasítják, amit a baloldal elfogad.
- A republikánusok nem hisznek a hagyományos médiában: Egyértelműen két külön információs világban él az amerikai társadalom. A baloldal és jobboldal nem ugyanazokat a híreket nézi, hallgatja vagy olvassa, és így teljesen eltérő „valóságokban” él.
A liberálisok még mindig nem értik, hogyan nyerhetett teret Trump, és hogy képes lehet 2024-ben újra győzni, annak ellenére, hogy a mainstream média szerint ő egy autoriter veszély. Ugyanez a szakadék figyelhető meg az Izraelről és a gázai háborúról szóló tudósítások értékelésében is.
A baloldali eltolódás
Az elmúlt évtizedekben a demokraták megosztottak voltak Izrael kapcsán. A baloldali bázis és fiatal szavazók egyre inkább átvették az „Izrael mint fehér elnyomó és apartheid állam” mítoszait. Amikor Alexandria Ocasio-Cortez 2019 januárjában a Kongresszusba lépett, sokan még elhanyagolható kisebbségnek tartották a „Squad” tagjait. Az idősebb demokraták vezetése azonban nem szorította vissza őket, mert a párt jövőjét látták bennük. A közelmúltban a szocialista, Izrael-ellenes, muszlim Zohran Mamdani magabiztos győzelme a New York-i polgármesteri előválasztáson csak megerősíti ezt.
A demokraták egyre inkább Izrael-ellenes párttá válnak. Még azok a mérsékeltek is, akik korábban támogatták Izraelt, most együtt szavaznak a radikálisokkal, hogy megvonják a katonai segítséget. Ráadásul túlzó és gyűlölködő bírálatokkal támadják a Netanjahu-kormányt, hogy a baloldali kritikusaikat lecsendesítsék.
Amíg Donald Trump a Republikánus Párt megkérdőjelezhetetlen vezetője, addig az a gondolat, hogy a republikánusok Izrael-ellenes fordulatot vesznek, teljességgel irreális. A keresztény konzervatívok és a legtöbb republikánus továbbra is hűséges barátai a zsidó államnak, és ugyanannyira nem hisznek a Hamász narratíváját átvétel nélkül közlő liberális médiának, mint ahogy nem hisznek azok Trump-ellenes vádjainak sem.
A baloldal eltolódása egyértelművé teszi: a régi, pártokon átívelő, Izrael melletti konszenzus halott. A cionizmus támogatása – ami egykor az amerikai politikai DNS része volt – ma már pártpolitikai kérdés. Jeruzsálem számára ez nem ideális, de mára elkerülhetetlenné vált: miközben a demokraták egyre távolodnak és Izrael-ellenes párttá válnak, az, hogy a republikánusok döntő többsége továbbra is megingathatatlanul támogatja a zsidó államot, örvendetes fejlemény mindazok számára, akik Izrael barátai.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
