John Spencer katonai szakértő és volt katona véleménye Izrael gázai háborújáról.
Az Izraelt népirtással vádoló „szakértők” kritikájára válaszolt John Spencer, a Modern War Institute tanszékvezetője, aki 25 évet töltött az amerikai hadseregben.
Nincs miről beszélni
A szakértő szerint először fontos tisztázni, hogy a népirtás egy jogi definíció. E szerint egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándéka szükséges ahhoz, hogy valakit népirtással lehessen vádolni.
Tényekre alapozva
Az amerikai szakértő október 7. óta négyszer járt Gázában. Interjút készített Izrael miniszterelnökével, védelmi miniszterével, az IDF vezérkari főnökével, a déli parancsnokság vezetőivel és tucatnyi fronton harcoló parancsnokkal és katonával.
Áttekintette a parancsokat, megfigyelte a célkijelölési folyamatokat, és látta, hogyan vállalnak a katonák valódi kockázatot a civil lakosság megóvása érdekében.
Szerinte semmi, amit láttott vagy tanulmányozott, nem hasonlít népirtásra.
Micsoda kijelentések
Spencer cáfolja Omer Bartov, népirtáskutató a The New York Times-ban megjelent állításait, miszerint Izrael vezetőinek kijelentései bizonyítják a népirtási szándékot.
Omer szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök október 7-i kijelentése, miszerint a Hamász „hatalmas árat fog fizetni”, erre utal. Spencer szerint azonban ez nem egy népirtásra való felhívás. Ez az, amit bármely nemzeti vezető mondana a történelem legnagyobb terrortámadása után. Bartov hivatkozik Netanjahu más kijelentéseire is, miszerint a Hamászt meg kell semmisíteni, és hogy a civilek hagyják el a harci övezeteket. Ezek sem utalnak egy nép elpusztítására irányuló szándékra.
Ezek a professzionális hadseregek megszokott gyakorlatai, amikor egy ellenség civilek közé rejtőzik.
Bartov „füstölgő fegyverként” említi Netanjahu „emlékezz Amalekre” kijelentését. Ez azonban a zsidó történelemből és hagyományból vett idézet. Bevésték Izrael holokauszt-emlékművébe, a Jad Vasembe, és szerepel a hágai holokauszt-emlékművön is. Mindkét helyen figyelmeztetésként szolgál a fenyegetések elleni éberségre, nem pedig népirtásra való buzdításként.
Bartov felemlegeti Gallant védelmi miniszter azon kijelentését is, mely szerint a Hamász harcosai „emberállatok”. Spencer szerint azonban ez sem háborús bűncselekmény. Október 7-e után, amikor civileket mészároltak le, megerőszakoltak és elraboltak, sokan érthetőnek, sőt jogosnak érezhetik az ilyen érzelmi reakciót.
„Mivel nem talál népirtó szándékot azoknál, akik valóban irányítják a háborút, Bartov szélsőjobboldali politikusokhoz, például Bezalel Szmotricshoz és Nissim Vaturihoz fordul. Ezek az emberek nem vezényelnek csapatokat, nem adnak ki parancsokat, és nem alakítják a harctéri döntéseket.” – írja Spencer.
„A katonai parancsok a Hamasz megsemmisítésére, a túszok kiszabadítására és a civilek lehetőség szerinti védelmére összpontosítanak. A politikusok retorikája jogi szempontból irreleváns.”
Így viselkedik egy népírtó?
Elemzésében Spencer felhívja a figyelmet arra, hogy Izrael rendkívüli lépéseket tesz a civil áldozatok csökkentése érdekében. SMS-ekkel, telefonhívásokkal, röplapokkal figyelmeztet a támadások előtt.
Biztonsági folyosókat nyit, és felfüggeszti a műveleteket, hogy a civilek elhagyhassák a harctereket.
Az épületekben lévő civil mozgásokat is nyomon követi. Vannak olyan műveletek, amelyeket késleltettek vagy töröltek, mert gyermekeket észleltek a közelben. Izraeli katonák tűz alá kerülnek, de mégis parancsot kaptak arra, hogy ne viszonozzák a tüzet, nehogy civilek sérüljenek meg.
A segélyeket osztó hadsereg
Az amerikai szakértő emlékeztet arra is, hogy Izrael több humanitárius segélyt juttatott el Gázába, mint bármely más hadsereg egy ellenséges lakosságnak háborús helyzetben. Több mint 94 000 teherautóval több mint 1,8 millió tonna segélyt szállított a térségbe.
Az IDF több millió vakcinát és üzemanyagot biztosított a kórházaknak, valamint lehetővé tette az élelmiszer és gyógyszer eljutását az ENSZ-en, egyéb segélyszervezeteken és magánpartnereken keresztül. A közös amerikai–izraeli Gázai Humanitárius Alapítvány önmagában több mint 82 millió adag ételt juttatott el Gázába, miközben gyengítette a Hamasz segélyek feletti kontrollját.
“Hiteles forrás”
Elemzésében Spencer kitér arra is, hogy a terrorszervezettől származó statisztikák összemossák a civileket és a harcosokat, és minden 18 év alatti személyt gyereknek számítanak, holott a Hamasz gyakran használ tinédzsereket és fiatalabb gyermekeket is harcban.
Az adatokról már bebizonyosodott, hogy valótlan részleteket tartalmaznak, beleértve hamis neveket, életkorokat és nemet is. A civil áldozatok tragikusak, de Gázában ez is része a Hamasz hadviselési stratégiájának.
Minden nagyobb háború népirtás?
„Egy katonai műveletet nem lehet pusztán az áldozatok száma vagy a pusztítás alapján megítélni, mert akkor minden nagyobb háborút népirtásnak kellene neveznünk.” – írja Spencer.
A szakértő megjegyzi, hogy a koreai háborúban kétmillió civil halt meg. Az iraki és afganisztáni háborúkban több százezer ember vesztette életét. Az ISIS elleni harcban egész városok pusztultak el, és tízezrek haltak meg.
„Mégsem nevezték ezeket népirtásnak. Gázára ez szintén nem vonatkozik.” – állítja Spencer, hozzátéve, hogy „a háború megítélése a parancsnokok cselekedetei, a vezetők által kitűzött célok és a hadsereg jogi előírásoknak való megfelelése alapján történik.”
Nem bűncselekmény
Spencer nem árul el titkot akkor sem, amikor azt állítja, hogy a háború automatikusan nem bűncselekmény: igen, a nemzeteknek tilos a civileket célba venniük, követniük kell a megkülönböztetés és arányosság szabályait, és minden lehetséges intézkedést meg kell tenniük a civil károk elkerülése érdekében.
„Izrael ezt teszi.”
– írja Spencer.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 10:15
2024. október 5. - 14:00
2025. április 28. - 16:002024. december 22.
