Hála Istennek, Izraelnek volt bátorsága figyelmen kívül hagyni leghatalmasabb szövetségesének fenntartásait. Michael Gove, a Spectator szerkesztőjének véleménye.
Lehet, hogy már nem divat Donald Rumsfeldet idézni, de a volt amerikai védelmi miniszternek többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. És soha nem volt nagyobb igaza, mint amelyeket 2001-es kinevezésekor mondott, és amelyeket 2006-ban, hivatalából való távozásakor is megismételt: „A gyengeség provokatív. A gyengeség újra és újra olyan kihívásokat hív életre, amelyeket az erősebbek talán el tudtak volna rettenteni”.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter szavai csak megerősítették ezt az igazságot. A New York Timesnak adott interjújában azt mondta: „Valahányszor az USA és Izrael között nyilvánosan napvilágot látott az [amerikai] nyomásgyakorlás Izraelre, azt láttuk, hogy a Hamász visszalépett a tűzszünetre és a túszok szabadon bocsátásába való beleegyezéstől. Ezzel pedig egyre távolabb kerül a túsz- és tűzszüneti megállapodás túllépésének kilátása”.
Blinken tehát úgy véli, hogy 2023. október 7. óta, valahányszor az USA csak gyengén áll ki Izrael mellett, valahányszor kritizálja a Netanjahu-kormányt, valahányszor visszariad a Hamász megsemmisítését célzó kampány teljes támogatásától, akkor a béke egyre távolabb került, a túszok sorsa pedig egyre szörnyűbbé vált.
Szinte meg kell csípni magunkat és meg kell dörzsölni a szemünket e szavak olvasása közben.
Nem azért, mert összefüggéstelenek. Tökéletesen értelmesek. Természetesen a Hamász keményebben és tovább fog harcolni, ha úgy gondolja, hogy Izrael szövetségesei ingatagok és bizonytalanok. Az elmúlt évszázad történelme – és azon túl – azt mutatja, hogy a terrorista szereplők és az agresszív államok nagyobb valószínűséggel indítanak támadást és folytatják a konfliktust, ha gyengeséget és határozatlanságot éreznek a demokráciák részéről.
Nem, Blinken szavai azért zavaróak, mert ő nem a Trump csapat MAGA-szurkolója, aki károsnak tartja a Biden-féle Fehér Ház gyengeségét. Ő Joe Biden fődiplomatája, pontosan annak a stratégiának és pontosan azoknak a hibáknak a szerzője, amelyeket most felelősnek tart azért, hogy még több szenvedést okoztak mind az izraeli, mind a palesztin népnek.
Olyan ez, mintha Neville Chamberlain elítélné azt a személyt, aki a müncheni egyezményt aláírta.
Blinken és Biden 2023 novemberétől kezdve szidta Izraelt a taktika, a stratégia, a háború végrehajtása és a szárazföldi hadműveletek végrehajtása miatt. 2024 márciusában a Biden-kormányzat azt mondta Izraelnek, hogy ne lépjen be Rafahba. Áprilisban Blinken azt mondta, hogy ha Izrael nem változtat irányt, az USA változtatni fog a támogatásra irányuló politikáján. A Biden-Blinken-csapat Izrael kezét megpróbálta visszafogni a Hezbollahhal kapcsolatban is.
A Nyugat hálás lehet, hogy a Netanjahu-kormány úgy döntött, nem követi a Biden-Blinken-féle tanácsokat. Ahelyett, hogy gyengeséget mutatott volna, amellyel bár a Fehér Ház szimpátiáját elnyerte volna, de a terepen nem nyerte volna meg a csatákat, az izraeli kormány inkább olyan erőt mutatott fel, amely az egyetlen út a tartós békéhez. Izrael súlyos csapást mért a Hamász harcképességére és likvidálta a katonai vezetését, majd semlegesítette a Hezbollah támadó képességének nagy részét, és hasonló lépéseket tett vezetőivel szemben, ezzel pedig szélesebb körben is előmozdította a béke ügyét.
Az Aszad-rezsimet támasztó pilléreket Izrael alapjaiban rázta meg. Izrael érdeme az is, hogy kormánya nem állt tétlenül, miközben Aszad megbukott. Az IDF gyors fellépése Dél-Szíriában az Aszad távozását követő napokban segített biztosítani, hogy az általa felhalmozott fegyverek ne kerüljenek rossz kezekbe.
Aszad megbuktatása, a Hezbollah megalázása és a Hamász vereségei az iráni ajatollahok számára egy igazán szörnyű évet jelentettek. Az Izrael elleni közvetlen támadásaik kudarcot vallottak. Mivel megbízottjaik száma csökkent, szövetségeseiket pedig legyőzték, az iráni rezsim gyengébbnek tűnik, mint 1979 óta bármikor. Ez nem csak Izrael számára jó hír, amelynek elpusztítása mellett Irán vezetői elkötelezettek, hanem Irán saját népének is, amely vágyik a szabadságra.
Ne felejtsük el, hogy Aszad bukása Putyin Oroszországának is veszteséget jelent. A szíriai haditengerészeti és légi támaszpontok elvesztése gyengíti az üzemanyag-utánpótlás képességét és meggyengíti zsoldoshadseregeit Afrikában.
Mindez nem történt volna meg, ha Izrael beadja a derekát a Biden-Blinken csapatnak. Talán itt az ideje, hogy Joe és Antony jóvátételt adjon Bibinek, mielõtt január 20-án elhagyják hivatalukat. Miért nem jelölik az IDF férfiait és nőit a Nobel-békedíjra?
Ez a cikk eredetileg a The Jewish Chronicle oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.