A pragmatikus politikai dzsihadizmus születésének vagyunk tanúi a Közel-Keleten – írja Dalia Ziada egyiptomi politikai elemző, a Közel-Kelet és a Földközi-tenger keleti térségének geopolitikáját kutató szakértő, és a Jerusalem Center for Security and Foreign Affairs főmunkatársa.
Amit ma látunk, hasonló ahhoz, ami az 1980-as években történt, miután az iszlám forradalom átvette az uralmat Iránban.
Az iszlamisták sikere Iránban, hogy minimális vérontással, a szabadság és a demokrácia jelszavai alatt átvették a hatalmat, arra ösztönözte az iszlamista csoportokat az egész régióban, hogy nagyobb szerepet vállaljanak országaik politikájában.
Így a „Dawát” – az iszlám terjesztését – végző ideológiai csoportok vallási háttérrel rendelkező, politikai hatalomra törekvő, pragmatikus politikai blokkokká alakultak át.
Ez volt az az időszak, amikor a Muzulmán Testvériség politikai hatása és ambíciói Egyiptomban, Jordániában, Marokkóban és Algériában elkezdtek növekedni és terjeszkedni, és a támogatottsága lendületet kapott.
Ez volt az az időszak is, amikor a Hamasz megszületett, és Katar elkezdett befektetni ezekbe az iszlamista szervezetekbe, és felerősíteni az üzenetüket.
Ma a helyzet még ijesztőbb, mint 1979-ben volt.
Ez az első alkalom, hogy egy fegyveres dzsihadista szervezetnek (a HTS-nek) sikerült erőszakkal megdöntenie egy diktatórikus rezsimet – a nagyon keményvonalas Aszad-rezsimet.
Az Al-Dzsulani és a Hayat Tahrir Al Sham sikere Szíriában, valamint a hatalom zökkenőmentes átadása melletti látszólagos elkötelezettségük, ami nagyon pragmatikus és nagyon váratlan az ilyen dzsihadista csoportoktól, valójában megfertőzheti a dzsihadista és szalafista csoportokat más arab országokban, hogy megpróbáljanak erőszakkal politikai változásokat elérni és rezsimeket eltávolítani az országaikban.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.