Amint arról a Tett és Védelem Alapítvány is beszámolt, az Amnesty International csütörtökön közzétett “Úgy érzed, hogy alsóbbrendű vagy: Izrael népirtása a palesztinok ellen Gázában” c. új jelentésében népirtással vádolja Izraelt, azt állítva, hogy a zsidó állam a “palesztinok szándékos elpusztítására törekszik halálos támadások, a létfontosságú infrastruktúra lerombolása, valamint az élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb segélyszállítmányok bejutásának megakadályozása révén”.
Nem meglepő módon, a jelentés eleve már egy hazugsággal indít, amikor azt írja, hogy „2023. október 7-én Izrael példátlan nagyságú, kiterjedésű és időtartamú katonai támadást indított a megszállt Gázai övezet ellen.”
Mint ismert, a gázai háborút a Hamász 2023. október 7-i támadása robbantotta ki, amelynek során palesztin terroristák és civilek ezrei hatoltak be Dél-Izraelbe, rendeztek mészárlást a határmenti izraeli közösségekben. A terrortámadás során 1200 embert mészároltak le és 251-et elraboltak, miközben az izraeli civilek ellen különböző, válogatott atrocitásokat követtek el (nemi erőszak, kínzás stb.). A Gázába elhurcolt túszok közül még mindig 100 embert tartanak fogva, köztük időseket, fiatal nőket és kisgyermekeket. Közülük sokan már életüket vesztették.
Mindezek ellenére, az Izrael ellen évtizedek óta elfogult emberi jogi csoport 296 oldalas jelentésének egyik fő megállapítása, hogy Izrael katonai műveletei a gázai terroristák ellen nem igazolhatók sem a Hamász 2023. október 7-i, Izraelben végrehajtott támadásával, sem a túszok kiszabadítására és a Hamász felszámolására irányuló jogos törekvésekkel. (Megjegyzés: az Amnesty jelentésének írói a Hamászra nem terrorszervezetként, hanem mint „palesztin fegyveres csoportra” hivatkoznak).
Alapvetően az egész jelentésre jellemző, hogy Izrael bűnösségének feltételezése a népirtás elkövetésében adott.
Minden olyan „bizonyítékot”, amely alátámasztja ezt a hazugságot, igaznak tekintenek a jelentés szerzői, míg minden ezzel ellentétes, a „független” és „elfogulatlan” jogvédők által kívánt végkövetkeztetést cáfoló bizonyítékot, jelentéktelennek vagy hamisnak minősítenek.
A jelentés hosszasan próbálja bizonyítani, hogy Izraelnek az a szándéka, hogy elpusztítsa a gázai civil lakosságot. A jelentés szerzői ezt nagyrészt az izraeli tisztviselők közvetlenül október 7-e után tett megjegyzéseire alapozzák, és minden ellenbizonyítékot – még akkor is, ha azok egy időben hangzottak el – elhallgatnak.
Így például a jelentés szerzői a népirtó szándékot hallották ki Jichák Herzog izraeli elnök egy sajtótájékoztatón elhangzott szavaiból: „Meg kell értenünk, hogy van egy állam, amely bizonyos értelemben a gonoszság gépezetét építette ki közvetlenül a határunkon. Egy egész nemzet, amelyik felelős ezért. Nem igaz az a retorika arról, hogy a civilek nem tudtak róla, nem vettek részt benne. Ez egyáltalán nem igaz. Felállhattak volna. Harcolhattak volna az ellen a gonosz rezsim ellen, amely egy államcsínnyel átvette a hatalmat Gázában, meggyilkolva a Fatah-tag családtagjaikat.”
Az Amnesty ezt tévesen úgy értelmezte, hogy Herzog az összes gázai civil megbüntetésére szólított fel, miközben egyszerűen csak rámutatott, hogy
a gázaiak osztoznak a Hamász felelősségében, és nem tekinhetők kizárólag a Hamász áldozatainak. Az izraeli elnök tehát egy szóval nem kérdőjelezte meg civil státuszukat azzal, amit mondott.
Később ugyanezen sajtótájékoztatón, amikor egy riporter Herzogot pontosításra kérte, Herzog kifejezetten elmondta, hogy ez nem jelenti azt, hogy a gázai civilek legitim célpontokká válnak. Már itt jól tetten érhető az Amnesty csúsztatása, amely természetesen csak Herzog nyilatkozatának első részét idézve próbálta bizonyítani a “népirtó szándékot”, a pontosítást viszont már meg sem próbálta közölni a jelentésben.
Egy másik helyen a volt izraeli védelmi miniszter szavait forgatták ki a jelentés szerzői: „A 2023. október 10-én a Gáza közelében állomásozó izraeli katonákkal tartott találkozón Gallant akkori védelmi miniszter úgy tűnt, hogy válogatás nélküli támadásokra buzdítja a katonákat: „Feloldottam minden korlátozást. Támadjatok meg mindent, vegyétek fel a kesztyűt, öljetek meg mindenkit, aki ellenünk harcol, legyen az egy terrorista vagy száz. A levegőből, a földről, tankokkal, buldózerekkel… minden eszközzel. Nincs kompromisszum! Gáza nem fog visszatérni a régi állapotába, és a Hamász nem fog létezni. Szüntessetek meg mindent. Ez időbe fog telni, nem egy napba, nem egy hétbe, hanem hetekbe, talán hónapokba. Mindenhová el fogunk jutni.”
Gallant az idézett részben egyértelműen a Hamasz terroristáira utal, de az Amnesty még ezt is úgy akarja értelmezni, hogy „válogatás nélküli támadásokra” szólított fel, miközben a ténylegesen elhangzott mondatok ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
A mintázat az egész jelentés során megfigyelhető, hogy amikor Izraelt háborús bűnökkel vádolják, azt az Amnesty automatikusan tényként kezeli. Amikor azonban Izrael bizonyítottan olyan dolgokat tesz, amik helyesek, akkor a jelentés szerzői egyből arra következtetésre jutnak, hogy mindez csak igyekezet a népirtásra irányuló szándékok elfedezésére.
Példának okáért, amikor Izrael azt mondja, hogy a nemzetközi joggal összhangban igyekszik elkerülni a civileknek való károkozást, és azt állítja, hogy az IDF novemberig mintegy 18 ezer terroristák ölt meg a harcokban, október 7-én pedig további 1000 terroristát Izraelen belül, akkor az Amnesty egyből kétségbe vonja az IDF minden állítását, miközben a Hamász által felügyelt gázai egészségügyi minisztérium számait kérdés nélkül elfogadja. (Mint ismert, a gázai egészségügyi minisztérium szerint a háború kezdete óta mintegy 44 000 palesztin halt meg izraeli támadásokban, amely számok nem tesznek különbséget a civilek és a harcolók között).
A jelentés szerzőinek állandó feltételezése, hogy amikor az IDF – méregdrága és korlátozott számban rendelkezésre álló – bombákat dob le, az nem azért történik, mert el akarja pusztítani a Hamász terroristáit és infrastruktúráját, hanem azért, mert egyszerűen gázai civileket akar ölni, valamint kulturális és vallási helyszíneket szándékosan lerombolni.
Egy helyen az Amnesty azt állítja, hogy
„Izrael szándékosan olyan körülményeket teremtett, amelyek a gázai palesztinok lassú megsemmisüléséhez vezethetnek”.
A szervezet szerint ide tartozik „a tömeges evakuálási parancsok önkényes és követhetetlen“ alkalmazása is. Tehát az Amnesty egyszerre vádolja azzal Izraelt, hogy nem védi a civil lakosságot, sőt annak elpusztítására törekszik, majd ezzel egyidőben kritizálja az IDF-t amiért a gázai civilek életének megóvása érdekében evakuálási műveleteket bonyolít le, részletes térképek közlésével, több millió, a civilek evakuálását segítő arab nyelvű sms vagy hívás küldésével.
Katonai szakértők a világ minden tájáról többször tanúsították, hogy az IDF által a civileknek okozott károk csökkentése érdekében alkalmazott intézkedései sok tekintetben páratlanok.
John Spencer, a West Point-i Modern War Institute városi hadviselés tanulmányok tanszékvezetője szerint az IDF több óvintézkedést tett a civil áldozatok megelőzésére, mint bármelyik hadsereg a történelem során – a nemzetközi jog által előírtakon túlmenően, és többet, mint amit az Egyesült Államok tett az iraki és afganisztáni háborúiban. Amint azt nemrégiben hét különböző nemzet tizenegy nyugalmazott magas rangú katonatisztje és vezető jogi szakértője megfogalmazta,
„nem hisszük, hogy a tényleges műveleti gyakorlat bizonyítékai bármilyen módon alátámasztják a civilek szándékos megtámadására irányuló politika vádját”.
Az Amnesty jelentéstevőit az sem zavarja, hogy hét (!), a náci háborús bűnöket vizsgáló korábbi ügyész szerint is,
„Izrael valójában többet tett, mint bármely más hadsereg valaha is a polgári áldozatok minimalizálása érdekében a nagyszabású városi harcok során, még saját katonái közül is sokak életét feláldozva eközben”.
Amichai Cohen és Yuval Shany neves jogtudósok felhívják a figyelmet továbbá arra is, hogy „Izrael elővigyázatossági intézkedéseit – amelyek meghaladják a legtöbb, ha nem az összes nyugati hadseregét – a kritikusai figyelmen kívül hagyják, ahogyan a Hamász jogi felelősségét is a civileket emberi pajzsként alkalmazó gyakorlata által okozott károkért”. Akárcsak az Amnesty jelentésének szerzői.
Az Amnesty, a gázai lakosság éheztetésének és a segélyek visszatartásával kapcsolatos vádjainak középpontjában az izraeli COGAT (Coordinator of the Government Activities in the Territories, a humanitárius kezdeményezések koordinálásával és elősegítésével megbízott hivatalos izraeli egység, amely a nemzetközi közösséggel együttműködve végzi ezt a feladatot) áll.
Bár a COGAT a háború kezdete óta több ezer órát töltött a gázai civilek számára történő segélyszállítások koordinálásával, az Amnesty mégis úgy állítja be, mint amely szándékosan visszatartja a segélyeket és önkényesen zaklatja a humanitárius segélyezéssel foglalkozó NGO-kat. Amikor a COGAT statisztikái ellentmondanak az ENSZ statisztikáinak, az Amnesty jelentéstevői automatikusan az ENSZ-nek adnak igazat, míg a COGAT-ot hazugsággal vádolják, amelynek célja a nemzetközi közvélemény félrevezetése, hogy elfedje Izrael népirtó szándékát.
A valóság ezzel szemben az, hogy Izrael a hivatalos adatok szerint az elmúlt évben mintegy 40 ezer teherautóval közel 900 ezer tonnányi élelmiszert engedett be a Gázai övezetbe.
Ez naponta átlagosan 3374 kcal-t jelent fejenként, ami közel kétszerese egy átlagos felnőtt ember szükségletének. A „folyamatban lévő” vagy „küszöbön álló” gázai éhínségről szóló vádakat az elmúlt egy évben számtalan alkalommal cáfolták, ennek ellenére továbbra is, újra meg újra felbukkannak az Amnestyhez hasonló Izrael-ellenes szervezetek jelentéseiben.
Az Amnesty a népirtási szándék alátámasztásához szükséges bizonyítást is meglehetősen önkényesen értelmezi. A jelentés szerzői egy ponton a Nemzetközi Bíróságot (ICJ) idézik, amely szerint, „ahhoz, hogy a dolus specialis meglétére lehessen következtetni egy magatartásmintából, szükséges és elegendő, hogy ez legyen az egyetlen ésszerű következtetés, amely a szóban forgó cselekményekből levonható”, vagyis
„a csoport teljes vagy részleges megsemmisítésére irányuló szándéknak kell lennie az egyetlen ésszerű következtetésnek, amely a magatartásmintából levonható”.
Ez az értelmezés alapjaiban gyengíti az Amnesty népirtási szándékkal kapcsolatos jogi érvelését, hiszen Izrael esetében a Gázában látott cselekvési minták nem támasztják alá, sőt határozottan cáfolják a népirtási szándékot. Mindezt figyelmen kívül hagyva, a jelentés szerzői egy korábbi különvéleménnyel (!) érvelnek az Izrael elleni vádak igazolása érdekében: „Cançado Trindade bíró a Horvátország kontra Szerbia ügyben megfogalmazott különvéleményében úgy érvelt, hogy az ICJ „úgy tűnik, túl magas küszöböt szabott meg a népirtás mens rea meghatározásához”, és hogy
a többség által elfogadott bizonyítási standard „teljesen alkalmatlan az állami felelősség meghatározásához”.
Vagyis az ICJ megállapításai nem elegendőek az Amnesty számára, hogy bizonyítsa az ügyét Izrael ellen, ezért egy különvéleményre hivatkozva próbálták meg a jelentés szerzői a népirtási szándékra vonatkozó bizonyítás nemzetközi jogi meghatározást hitelteleníteni.
Míg a jelentés több oldalon keresztül ajánlásokat tartalmaz a nemzetközi közösségnek, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre, beleértve a zsidó államnak nyújtott katonai támogatások azonnali megszüntetését, az Amnesty nem javasolja, hogy a globális szereplők miként gyakoroljanak nyomást a Hamászra, hogy engedje szabadon az október 7-én elrabolt túszokat. Ezek után az sem meglepő, hogy az Amnesty a jelentést kísérő nyilatkozatában csak az Izraelből elrabolt civil túszok szabadon bocsátását sürgette, az elrabolt fiatal izraeli katonafiúkét és katonalányokét nem.
Az Amnesty International izraeli részlege csütörtökön nyilvánosan is visszautasította a jelentés fő megállapítását, miszerint a zsidó állam népirtást követ el a palesztinok ellen.
„Az Amnesty Izrael nem fogadja el az Amnesty International Global Movement által készített jelentés főbb megállapításait, amely népirtással vádolja Izraelt.”
Az izraeli ág azt is közölte, hogy tagjai között „nincs vita” arról, hogy „Izrael gázai akciói, amelyeket válaszul a Hamász vezetésével 2023. október 7-én Izraelben civilek ellen elkövetett mészárlásra hajtottak végre, megalapozzák a nemzetközi jog széles körű megsértésének gyanúját, és felérhetnek az emberiesség elleni bűncselekményekkel és etnikai tisztogatással”. A tel-avivi kirendeltség azonban hozzátette:
„Gondos elemzésünk szerint a megállapítások nem felelnek meg a népirtás definíciójának, ahogyan azt a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény megfogalmazza”.
Figyelembe véve a legújabb Izrael-ellenes vérvádak fentebb ismertetett cáfolatait, valamint a szervezet jól dokumentált, a zsidó állammal szembeni régre visszanyúló elfogultságát, a Tett és Védelem Alapítvány határozott véleménye szerint az Amnesty International nem tekinthető megbízható forrásnak Izraellel kapcsolatban.
A Tett és Védelem Alapítvány ezért felhívja a hazai újságírók és véleményformálók figyelmét, hogy alaposan vizsgálják meg az Amnesty gázai háborúval kapcsolatos állításait mielőtt kritikátlanul visszhangozzák az Izrael-ellenes rágalmakat.
Ez a cikk a Tett és Védelem Alapítvány oldalán jelent meg először.
