„Nyugat-ellenes rögeszméje a mélybe taszította a szervezetet” – írja Stephen Pollard a The Telegraphn oldalán megjelent véleménycikkében.
Pollard szerint bárki számára, aki követte az Amnesty International tevékenységét az elmúlt években, teljesen természetes, hogy a szervezet folyamatosan támadja Ukrajnát, amiért az meg merte védeni magát Oroszországgal szemben, és ezzel „veszélybe sodort”.
A szerző úgy véli, hogy a szervezet, amely egykor a bebörtönzött politikai foglyokért küzdött hősiesen, ma már ugyanúgy működik, mint a szélsőbaloldali politika peremvidékén működő más csoportok, ugyanazokat a hardcore nyugatellenes rögeszméket képviselve (egy ideig hírhedt módon még a Cage brit iszlamista csoporttal is összeállva), de a legtöbbnél nagyobb sikerrel, mivel az Amnesty fel tudja használni korábbi patinás hírnevét.
Az Amnesty szerint az ukrán erők Harkivban, Donbászban és Mikolaivban megsértették a nemzetközi jogot azzal, hogy lakott területekről operáltak.
„Dokumentáltuk, hogy az ukrán erők veszélyeztetik a civileket és megsértik a háborús törvényeket, amikor lakott területeken tevékenykednek”
– írta Agnes Callamard, az Amnesty főtitkára.
Pollard felhívta a figyelmet rá, hogy úgy tűnik az Amnesty számára nem számít, hogy az ukrán erők csak azért tartózkodnak lakott területeken, hogy megvédjék azokat az orosz megszállókkal szemben – akik gyilkolják, kínozzák és elfogják az ukrán civileket. Ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök válaszában fogalmazott,
„az Amnesty megpróbálja az agresszorról az áldozatra hárítani a felelősséget”.
De nem csak az ukrán kormány ítélte el az Amnesty valóságtorzítását. Az Amnesty saját ukrajnai irodája is. Oksana Pokalchuk, az iroda vezetője lemondott. Amikor a szervezet ukrajnai munkatársai panaszt tettek a jelentéstervezet miatt, figyelmen kívül hagyták őket:
„Csapatunk érveit az ilyen anyagok elfogadhatatlanságáról és hiányosságairól nem vették figyelembe. Az ukrán iroda képviselői mindent megtettek, hogy megakadályozzák ennek az anyagnak a közzétételét”.
Mint minden szélsőbaloldali szervezet, az Amnesty is évek óta Izrael megszállottja. 2012-ben Kristyan Benedict, a jótékonysági szervezet akkori kampánymenedzsere a Twitteren megosztott egy antiszemita viccet. Hogyan reagált az Amnesty arra, hogy egyik fő munkatársa olyasmit posztolt, amit széles körben antiszemitának tartottak?
Benedict urat előléptették, és most ő a „válságkezelő menedzser”.
Februárban az Amnesty újabb jelentést tett közzé Izraelről, ezúttal azt állítva, hogy Izrael apartheid állam. Jellemzően tele volt tévedésekkel, mind ténybeli, mind jogi tévedésekkel. Akárcsak Ukrajnában, az Amnesty saját izraeli munkatársai elhatárolódtak a szervezet jelentésétől. Molly Malekar, az Amnesty Izrael ügyvezető igazgatója „gyomorszájra mért ütésnek” nevezte az izraeli jelentést, míg Yariv Mohar, az Amnesty vezérigazgatója azt mondta, hogy „sokkolta és dühítette”, amikor értesült a jelentés következtetéseiről.
„Az Amnesty egy értéktelen, erkölcsileg csődöt mondott szemfényvesztés, amely a terrorista államoknak nyújt segítséget. Minél hamarabb összeomlik saját torzításainak súlya alatt, annál jobb”
– zárta a cikkét Pollard.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Hm.
Nézőpont kérdése az ukrán háború.
Az A.I. megpróbált objektív lenni, de az nem passzolt az USA és a nyugat érdekeihez..
A kettős mérce mindenek felett áll a mainstream eszköztárában. Ha az objektivitás leghalványabb jele előbukkan: össztűz rá!
Van, hogy az igazság kimondása szembemegy az erőltetett politikai korrektséggel, de egy valóban liberális, szabad világban nem lehet az elhallgattatás, elnyomás a megoldás. Ha valótlant állítanak, akkor azt cáfolják meg. De én úgy veszem észre, hogy ezek a cáfolatok csak mellébeszélést tartalmaznak. A palesztinok jogfosztottságára, elnyomására nem mentség, hogy Názáretben jól élnek, Izrael jól bánik velük vagy a kórházak, iskolák katonai támaszpontokként használata pajzsként Ukrajnában/Gázában nem mentség, hogy védik a várost. Oroszország is biztosan védi a zaporizsjei atomerőművet, de ezt nem úgy kellene tenni, hogy odatelepítik a tüzérséget és onnan lövik az ukrán állásokat. Ez ugyanolyan etikátlan, bűncselekmény, mint egy lakóparkba telepíteni a tüzérséget és az esetleges válaszcsapások miatt sokkal veszélyesebb is, régiós katasztrófát okozhatnak. Az utóbbi évtizedekben a háborús jog, hadviselés államokra vonatkozó szabályai egyre inkább abba az irányba mentek, hogy korlátozzák a civilek pusztulását, szenvedését, ezt figyelembe kellene venni minden államnak, minden hadseregnek.