John Spencer: Izrael visszanyerte az elrettentő erejét

A Modern War Institute városi hadviselés szakértője szerint Izrael mostani háborúja nem hasonlítható össze semmilyen korábbi katonai konfliktussal.

John Spencer őrnagy az amerikai hadseregben eltöltött hosszú pályafutása után, beleértve két iraki túrát katonaként és parancsnokként is, a világ egyik legjelentősebb szakértőjévé vált a városi hadviselés terén. Sokan őt tartják a terület legnagyobb szaktekintélyének.

Jelenleg a West Point-i Egyesült Államok Katonai Akadémiáján a városi hadviseléssel kapcsolatos tanulmányokat vezeti, és rendszeresen ad tanácsokat az amerikai hadsereg és más hadseregek legfelsőbb vezetőinek. Spencer társalapítója volt a „Földalatti hadviseléssel foglalkozó nemzetközi munkacsoportnak” is, és három könyvet írt ezen a területen.

Ezen a héten Izraelbe látogat az október 6-7-én megrendezésre kerülő éves Shabtai Shavit Nemzetközi Konferenciára, amelyet a Reichman Egyetemen működő Nemzetközi Terrorizmusellenes Intézet (ICT) szervez. Ez lesz Spencer negyedik látogatása Izraelben a háború kitörése óta. Az előző három látogatása során az IDF megkönnyítette számára a Gázai övezetbe való belépést. Amit ott látott, az erős benyomást tett rá.

Spencer szerint az a háború, amelyet Izrael október 7-e óta folytat, nem hasonlítható össze semmilyen korábbi katonai konfliktussal.

„Írtam egy cikket, amelyben kifejtettem, hogy ez olyan, mintha almát és narancsot hasonlítanánk össze” – mondta Spencer. Az IDF gázai eredményei és az elmúlt hetekben a Hezbollahra mért csapássorozat arra a következtetésre juttatta, hogy a múlthoz hasonlóan Izrael ismét ellenálló képességről tett tanúbizonyságot, és ismét talpra állt egy pusztító kezdeti támadásból.

„Izrael ismét bebizonyította, hogy ha megtámadják, képes elérni lehetetlent. Az október 7. óta a Gázában végrehajtott műveletek a Hamász 15 évnyi felkészülése, 385 mérföldnyi alagútja, az élő embereket pajzsként maga előtt tartó stratégiája, a túszok ügye, a Hezbollah, Irán és a húszik egyidejű támadásai ellenére példátlanok. A világon egyetlen más hadsereg sem volt képes erre, és szerintem egyik sem képes rá. Egyesek ezt izraeli gyengeségként értelmezhetik. 

Katonai elemzőként úgy látom, hogy ez Izrael egyedülálló képességeinek bizonyítéka”.

Spencer ugyanakkor figyelmeztet, hogy egy libanoni háború jelentősen különbözne a gázaitól.

Hogyan értékeli az IDF libanoni teljesítményét ebben a helyzetben?

Egy héttel ezelőttig a Hezbollah által kilőtt több ezer rakéta az izraeli elrettentés kudarcát jelezte. Az elmúlt héten a [Izraelnek tulajdonított] csipogótámadással és a Hezbollah vezetőségére mért csapással azt látjuk, hogy Izrael egyértelműen azt mondja: „elég”. Északot 11 hónapja evakuálták. 80.000 izraeli, ahogy önök jobban tudják, mint én, nem térhet haza. Ez a helyzet nem maradhat fenn. Tehát azt látjuk, hogy Izrael, különösen a légierőjén keresztül, újjáépíti a szükséges elrettentő erőt, hogy elérje a deeszkalációt és a Hezbollahot a tűzszünetre kényszerítse. Izrael és a nemzetközi közösség kimerítette a diplomáciai csatornákat, és néha a terroristák csak az erőből értenek.

Ez az erő alkalmazása ráveszi a Hezbollahot, hogy leállítsa a támadásait? Jelenleg azt mondják: „A veszteségeink ellenére folytatjuk a harcot”.

Igen. A Hezbollahot racionális szereplőnek tekintem, az iráni rezsim egyik értékes eszközének, amely nem cselekszik Teherán jóváhagyása nélkül. Túl akarnak élni, és Izrael egyértelmű üzeneteket küld: „Állj le, vagy a pusztulással nézz szembe”. Taktikailag és műveleti szempontból kihívást jelentene Izrael számára, hogy végigvigye, de az elrettentés akkor működik, ha mind a képességek, mind a bizonyított akarat megvan. Eddig a Hezbollah és Irán kételkedett Izrael elszántságában, hogy elpusztítja a Hezbollahot. Igyekeztek fenntartani stratégiai eszközeiket, miközben Izrael határait tesztelték.

De most változást látunk. Izrael nem csak képességeket, hanem tettrekészséget is mutat. Az e heti támadások a Hezbollahot kemény választás elé állítják a túlélésüket illetően. Természetesen a Hezbollah visszaszorítására irányuló szárazföldi inváziónak ára lenne. 

De Izrael megmutatja, hogy kész megfizetni ezt az árat, ha szükséges.

Izraelnek kifejezetten a Hezbollah elpusztításával kellene fenyegetőznie, ahogyan a Hamász esetében tette? A Hezbollahra vonatkozóan még nem hallottunk ilyen nyilatkozatot.

Ez egy jó érv. Izraelnek kifejezett nyilatkozatok nélkül is jeleznie kell készségét. Egy nyílt fenyegetés arra késztethetné Iránt, hogy fokozza részvételét és közvetlenül megtámadja Izraelt. Igaza van; ez egy kényes geopolitikai egyensúly, ahol a szavaknak jelentős súlya van.

Szükség van-e szárazföldi offenzívára Libanonban Izrael céljainak eléréséhez? 

Nem feltétlenül. A Hezbollah holnap is dönthet úgy, hogy abbahagyja a támadásokat. Egy szárazföldi hadművelet kihívást jelentene, és szükségessége attól függ, hogy a politikai vezetők hogyan határozzák meg a katonai célokat. Dél-Libanon félelmetes katonai kihívásokat jelent. Úgy ismert, mint „az alagutak földje”. Figyelembe kell venni a katonai akadályokat, a Hezbollah méretét és a Radwan névre hallgató különleges erőit. De vannak kulcsfontosságú különbségek is. Nem várhatjuk el, hogy Libanon a Gázai övezet tükörképe legyen. Ez egy teljesen más működési környezet.

Ön szerint szükség van egy esetleges megállapodásra Izrael és a Hezbollah között?

Abszolút. A megállapodás létfontosságú. Felülvizsgálhatnánk a korábbi kereteket, mint például az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1701-es határozatát, amelyet nem hajtottak végre hatékonyan. De ahhoz, hogy bármilyen megállapodás működjön, a Hezbollahnak nem csak a támadásokat kell beszüntetnie, hanem nyilvánosan ki kell jelentenie az ellenségeskedések befejezését.

A helyzet az, hogy a megállapodás nem tűnik valószínűnek a közeljövőben. Úgy tűnik, a Hezbollah szándékában áll egy elhúzódó konfliktusba belerángatni minket, ahogyan azt már közel egy éve teszi. Milyen katonai lehetőségei vannak Izraelnek a tűzszünet kikényszerítésére?

Véleményem szerint ezek a terroristák csak erőből értenek, és Izrael pontosan ezt demonstrálja. Ami a további intézkedéseket illeti, nehéz spekulálni. Nem tudtam volna előre látni a kommunikációs eszközökre mért csapásokat [amelyekért Izrael nem vállalta a felelősséget], vagy a Hezbollah vezetősége elleni támadást. Izrael potenciálisan addig folytathatja a vezetés célba vételét, amíg arra a következtetésre jut, hogy „Eleget teszteltük Izrael elszántságát. Megfelelően kiszolgáltuk Irán iszlám rezsimjének nagy stratégiáját. Itt az ideje, hogy megegyezésre törekedjünk”.

De nem tudok konkrét lépéseket előírni Izrael számára, mert a Hezbollah nem fog kifogyni a rakétákból vagy a harcosokból. Ellenfelei azonban kimeríthetik a további veszteségek elszenvedésére irányuló akaratukat. 

Végső soron a döntés nem a Hezbollahon, hanem az iráni rezsimen múlik. 

Ők fogják meghatározni, hogy mennyi Hezbollah harcost lehet feláldozni, mielőtt úgy döntenek: „Elég kárt okoztunk, és most már abbahagyhatjuk”.

Hogyan értékeli a Hezbollahnak Izrael eddigi fellépéseiből származó károkat?

A katonai erő nem csak a számokról vagy a csapatok számáról szól. Előléptethetik a meglévő parancsnokokat, hogy pótolják a veszteségeket. A jól képzett vezetésnek van egy minőségi aspektusa is, és a kiesettek közül néhányan több évtizedes tapasztalattal rendelkeztek. A csipogó-művelet katasztrofális csapást jelent a terrorszervezetre. Nem csak a fizikai károkról vagy az áldozatok számáról van szó; a pszichológiai hatás mélyreható. A kommunikációs eszközök – csipogók, rádiók, mobiltelefonok – célba vétele pszichológiailag terheli meg a terrorszervezet tagjait.

Hadtörténeti szempontból a Hezbollah hatalmas károkat szenvedett az elmúlt héten. Ez egy pusztítóan hatékony hadművelet volt, talán hatékonyabb, mint bármely korábbi akció, amelyet Izrael vagy mások hajtottak végre a szervezet ellen. Miközben ők ellenállónak tűnnek, egy objektív elemzés katasztrofális károkat mutat. Mindazonáltal továbbra is rendkívül veszélyesek, és igyekeznek fenntartani képességeiket.

Október 7. súlyos csapást mért Izrael elrettentő erejére, a regionális stabilitás egyik sarokkövére, amely évtizedek óta sakkban tartotta mind az ellenfeleket, mind a szövetségeseket szerte a Közel-Keleten. Izrael legutóbbi akciói, beleértve a csipogótámadást, helyreállították ezt az elrettentést?

Október 7-e katasztrofális volt Izrael regionális biztonsági megítélése szempontjából, ami a felhalmozott fenyegetéseket és a fenyegetések hierarchiájával kapcsolatos globális tévedéseket tükrözte, beleértve az Izraelt fenyegető egzisztenciális fenyegetéseket is. Október 7-e azonban transzformatív erejű volt – Izrael, a Közel-Kelet és remélhetőleg a világ számára is. Az iráni rezsim nagyszabású stratégiájának célja Izrael elpusztítása, majd az Egyesült Államok célba vétele, proxy hadseregek segítségével. Ezeknek a terrorista proxyknak a kezelése félrevezető volt, nemcsak Izrael, hanem globálisan is.

Izrael biztonsági paradigmája, belső védelme, katonai mérete, technológiai függősége és a Hamász valódi szándékaival kapcsolatos feltételezések mind problémásnak bizonyultak. Mégis, mint a korábbi válságok során, Izrael bebizonyította, hogy támadás esetén képes a látszólag lehetetlennek tűnő dolgokat is véghezvinni. Ráadásul Izrael szövetségesei megmutatták, hogy nem áll egyedül.

Amerikai lévén büszke vagyok az Egyesült Államok katonai erőfeszítéseire az iráni rakéták és drónok feltartóztatására, olyan arab nemzetek támogatásával, mint Szaúd-Arábia és Jordánia.

Engem személy szerint elkeserít az Izrael elleni globális dezinformációs kampány. Nagyon régi antiszemita hiedelmeket terjesztenek Izraelről és annak tetteiről. De úgy gondolom, hogy Izrael ezzel is bizonyította erejét – nem csak az Egyesült Államoknak, hanem sok regionális szövetségesének is. Hihetetlenül összetett stratégiai környezetben kellett navigálnia, amelyhez hasonlóra Izraelen kívül még nem volt példa. Izraelnek ezeket az egzisztenciális háborúkat kell megvívnia, mégis megtalálja a módját, hogy elérje az elképzelhetetlent. Azt hiszem, ennek lehettünk tanúi október 7-e óta. Október 6. soha nem ismétlődhet meg semmilyen területen.

Ön szerint a mi régiónk is osztja ezt a nézetet? Más szóval, azok az országok, amelyek békét kötöttek velünk, és azok is, amelyek nem, úgy gondolják, hogy Izrael helyreállította elrettentő erejét?

Ez egy döntő kérdés. Akár proxy terrorista hadseregekről, akár magáról az iszlám rezsimről beszélünk, úgy vélem, Izrael ereje bebizonyosodott. Úgy gondolom, hogy a Hamász és a Hezbollah arra számított, hogy sokkal nagyobb kárt tud okozni, de Izrael az erejét megmutatta a világnak. A kérdés az, hogy az iráni iszlám rezsim változtat-e a hozzáállásán.

Pontosan ez a kérdés. Ön szerint Izrael erősebbnek vagy gyengébbnek tűnik Teherán szemében, mint amilyen október 6-án volt?

Úgy vélem, úgy gondolják, hogy akkor csapást mértek Izraelre, amikor az sebezhető volt, többéves károkat okozva sok területen, amelyeket Izraelnek ki kell majd hevernie. De ez Izrael erősségeit is felfedte. Egy lehetőségük volt. Felfedték Izrael gyengeségeit, de az igazságot is: hogy az USA nem hagyja magára Izraelt az iszlám rezsim közvetlen támadása alatt, és azt a tényt, hogy valaki likvidált egy nagyon fontos terroristát, aki az iszlám rezsim védelme alatt állt [Iszmail Haníjét]. Tehát mindezek az erő jelei.

Nem hiszem, hogy az irániak felhagynak az Izrael elpusztítására irányuló stratégiájukkal, de újra kell gondolniuk a megközelítésüket most, hogy a kártyáikat felfedték. Tehát most óvatosabbak lesznek Izrael erejével kapcsolatban, de még mindig hisznek abban, hogy elérhetik a hosszú távú céljukat.

Térjünk vissza Libanonhoz. Mit enged meg a nemzetközi jog, hogy katonáink Dél-Libanonban tegyenek?

Nos, a nemzetközi jog, különösen az ENSZ Alapokmányának 51. cikke szerint Izrael megteheti, ami szükséges ahhoz, hogy megvédje magát a támadással szemben. Jelentős különbség van a Gázai övezethez képest, mivel Libanonban van egy hely, ahova a civileket biztonságosan evakuálni lehet. Gázában Egyiptom miatt a civileknek nem volt kijárata a harci övezetből. Libanonban ez másképp van. Tehát a katonák a háború összes törvénye, az arányosság és a szükségszerűség alapján cselekedhetnek, hogy megtegyék, ami szükséges a 11 hónapja fennálló fenyegetés elhárításához.

„A nemzetközi bíróságok azt kockáztatják, hogy saját valódi céljaik nagyon is irrelevánssá válnak a nemzetközi közösségben” – mondta ön korábban. „Ennek oka, hogy mindkét Izrael elleni ügy, különösen a Nemzetközi Büntetőbíróságon, alap nélküli. Nem alapulnak semmilyen bizonyítékon – sem helyszíni vizsgálatokon, sem kiegészítő vizsgálatokon. Ezek vádakon és kijelentéseken alapuló ügyek, amelyek általában arra támaszkodnak, amit mi ‘eredményalapú elemzésnek’ nevezünk. A háborús törvények nem így működnek”. Kérem, magyarázza ezt el.

A vizsgálatnak nem a katonai akciók eredményeit kell vizsgálnia, hanem azokat a döntéseket, amelyeket egy katonai parancsnok vagy vezető valós időben hoz, katonai szükségszerűség alapján, vagy a civileknek a területről való evakuálása érdekében hozott intézkedéseket. A vizsgálat nem alapulhat számokon, pláne nem egy terrorszervezet számain és statisztikáin, amelyek pontatlanok. Ezeket az intézményeket valódi humanitárius célok érdekében hozták létre, hogy az egyének és a nemzetek betartsák a nemzetközi jogot, ahogy Izrael is teszi.

De egyre inkább irrelevánssá válnak, és aláássák saját valódi legitimitásukat, mert eltérnek azoktól a céloktól, amelyekért létrehozták őket.

Egyáltalán nem lett volna szabad engedélyezniük ezeket az ügyeket. Mindenkinek lehet saját véleménye a Gázában megölt civilek számáról, de a tényekről nem. Ez azt mutatja, hogy ők egy politikai szervezet. Ezért tény, hogy egyre kevésbé relevánsak. Ez az én véleményem.

A fő állításuk, és másoké is Izraellel szemben, a civil vagy nem harcoló áldozatok állítólagos magas száma. A gázai háborút például Moszulhoz hasonlítják. 

Valójában nincs összehasonlítási alap. Írtam erről egy cikket, amiben bemutattam, hogy ez az alma és a narancs között van valahol. Igen, a 2016-os moszuli csata az ISIS ellen valóban nagy volt, a legnagyobb csata a második világháború óta, mert mindössze 3000 ISIS harcos volt képes két évig tartani egy várost, míg Gázában a Hamásznak két évtizede volt arra, hogy Gáza minden centiméterét felkészítse a háborúra, hogy 400 mérföldnyi alagútja legyen, hogy fegyverként használja a háború törvényeit és az úgynevezett jogviselést (lawfare; jogi köntösbe öltöztetett küzdelem). Valójában nem lehet összehasonlítani, különösen, amikor egyetlen csatát próbálnak összehasonlítani egy háborúval. Gázában 10 moszuli csata zajlott.

Egyszerűen nem lehet összehasonlítani a városok védelmét, intenzitását vagy felkészültségét, ami azt jelenti, hogy nagyon sokba kerül, hogy elpusztítsuk azt a városi védekezőt, aki az egész városát kizárólag a háború céljára építette fel, és alakított ki földalatti hálózatokat, a rejtekhelyeket és épületeket. Nem találok történelmi példát”.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.