Mostanában divatos erről a világrendváltásról beszélni, de talán nézzük meg, hogy hogyan is realizálódik mindez manapság, amit a Közel-Kelet már a bőrén érez. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
A nagy médiazajban és a progresszív antiszemitizmustól hemzsegő világunkban nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek, de Izrael a létéért küzd. Ez nem nagy újdonság, sokkal inkább az a külső környezeti változás, ami a szemünk előtt zajlik.
Izraelt három koncentrikus gyűrű veszi körül és mindhárom nyíltan az elpusztításán munkálkodik.
Az első az iszlám köre. Másfél milliárdnyi muszlim, amely nyíltan kihívást intézett e parányi állam jövője ellen. Ám ez a fajta fenyegetés nem sok mindenkinek zavarja az erkölcsi érzékét. Izrael eddig ügyesen lavírozott, amíg tudott. Szövetséget kötött a mérsékelt iszlám államokkal és nagyon vigyázott arra, hogy a regionális konfliktusok ne váljanak vallásiakká.
Azonban ez a taktika 1979-ben meggyengült, amikor a radikális iszlám vette át az uralmat Iránban.
A középső gyűrű az arab gyűrű. Az arab nemzeti mozgalom a kezdetektől meg akarta akadályozni Izrael megalapítását, de kudarcot vallott. Amikor pedig az arab nacionalizmus minden háborút elveszített, ezzel együtt korrumpálódott, az Egyiptommal és Jordániával kötött béke jó időre stabilizálta a régiót.
Viszont, ahogy a mérsékelt államok vezetői gyengülnek, úgy erősödik az arab fundamentalizmus, aminek okán 10 millió zsidó néz farkasszemet 350 millió arabbal.
A harmadik kör a palesztin. Amíg Izrael katonai ereje elég meggyőző és kemény volt, addig a felszín alatt tudták tartani a fortyogó palesztin gyűlöletet, de a dél-libanoni és a gázai kivonulás zöld utat adott annak, hogy Irán radikalizálja, toborozza, kiképezze és felfegyverezze a proxy terrorszervezeteit.
És mindezek fölött ott lebeg az a nemzetközi tér, amely hol fékezi, hol erősíti, olykor kiontja ezeket a koncentrikus köröket. A nyugat, ami többé-kevésbé támogatta Izraelt viszonylagos gazdasági és politikai hanyatlásban van.
Az Egyesült Államok képtelen a rend fenntartására a Közel-Keleten.
Nem tudja vagy nem is akarja megakadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését a harmadik világban.
Izrael volt már hasonló helyzetben nem egyszer, nem kétszer, a világ jó párszor hátat fordított már neki. De mindig zseniálisan felismerte a változó környezetet, szembenézett a végső magánnyal, újra értelmezte a túléléshez szükséges képességeit, átstrukturálta a feladatait és céljait.
Az új kihívásokra pedig mindig merész, progresszív és briliáns válaszokat adott, ahogy most is.
Erec Jiszráél népe egy hatványozottan ellenséges környezetben vívja gigászi önvédelmi küzdelmét. Dávid és Góliát mítosza egy éve folyamatos valósággá vált, ami ma elevenebb és húsba vágóbb, mint valaha.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.