Az utóbbi napokban számos hír foglalkozott a Philadelphi-folyosóról szóló izraeli vitával, és azzal, hogy annak megtartása elengedhetetlen-e ahhoz, hogy megakadályozza a Hamász hatalmának újjáépítését Gázában. Seth J. Frantzman elemzése.
A Hamász 2007 óta ellenőrzi a határt, és arra használta, hogy példátlan rakétaarzenált építsen ki. Ezt az arzenált pedig arra használta, hogy a holokauszt óta a legnagyobb mészárlást hajtsa végre a zsidók ellen.
Értelemszerűen a határ ellenőrzése a Hamász erejének egyik alappillére volt, és ezért akarja azt visszakapni.
Az iráni IRNA állami média egyik cikke világosan fogalmaz: „Khalil al-Hadzsa, a Hamász egyik magas rangú tisztviselője szerint nem lehetséges megállapodás a gázai tűzszünetről anélkül, hogy az izraeli rezsim kivonulna a Philadelphi, a Netzarim és a Rafah folyosóról”. Amikor a Hamász mond valamit, az nem csak retorika.
A Hamász egyértelműen érti, hogy az IDF jelenléte ezeken a területeken megakadályozza abban, hogy egész Gázát ellenőrizze. A Hamász jelenleg a Gázai övezet központi táborainak területét ellenőrzi; Buredzs-t, Maghazit, Deir al-Balah-ot és Nuszeiratot, valamint a Gáza északi részén és Hán Júniszban lévő területeket. A Hamász hatalmát azonban részben megfékezte az IDF a Gáza déli részén lévő folyosók és a középső gázai Netzarim-folyosó ellenőrzésével.
Érdemes felidézni, hogy az IDF ellenőrzése Netzarim és Philadelphi felett nem újkeletű. Az IDF már korábbi háborúk és hadműveletek során is ellenőrzése alá vonta ezeket a területeket.
Amikor Izrael 1967 és 2005 között Gázát ellenőrizte, e területek ellenőrzése kulcsfontosságú volt Gáza biztosításához.
Akkoriban, különösen az 1980-as és 1990-es években Izrael közösségeket hozott létre ezeken a területeken, hogy biztosítsa azokat. Izraelnek a Sínai-félszigeten is voltak közösségei a philadelphi határ közelében. Jamit kulcsfontosságú volt ezen a területen, és kulcsfontosságú volt a határ biztosítása szempontjából; 1982-ben azonban kiürítették.
Érdemes megjegyezni, hogy az IDF-nek a második intifáda idején a Philadelphi-folyosón kellett tevékenykednie, hogy felszámolja a terrorista infrastruktúrát. Az 1980-as évek végén alapított Hamász mindig is értette a határvidék ellenőrzésének szükségességét. A Hamász ismeri a Gázai övezetet; kulcsfontosságú vezetői szinte mindannyian a Gázai övezetből származnak. Ezért a Hamász tisztában van azzal, hogy az Egyiptommal közös határ és Gáza központja feletti ellenőrzés kulcsfontosságú a hatalomba való visszatéréséhez.
Hogyan csempészett be a Hamász a Gázai övezetbe? Ennek egy részére a földalatti alagutakat használták, de valószínű, hogy a Hamász fegyvereinek és utánpótlásának nagy része a Rafahon keresztül vezető szárazföldi útvonalon jutott be az övezetbe. Kettős felhasználású termékeket hoztak be, amelyeket aztán terrorista célokra használtak fel.
Valószínű, hogy a földalatti csempészet csak másodlagos szerepet töltött be; a szárazföldi útvonal ellenőrzése sokkal fontosabb.
Ez az egyik ok, amiért a Hamász vissza akarja szerezni a Rafah feletti ellenőrzést.
A Hamász tudja, hogy Izraelben belső vita folyik a Philadelphi-folyosó megtartásáról. Ezt kihasználva, olyan nyelvezetet használ, amelynek célja a belső viszály szítása. Például azzal vádolja Izrael vezetését, hogy a folyosót „fontosabbnak tartja, mint az izraeli foglyokat”.
A tény az, hogy a Hamász az, aki ezt a területet fontosabbnak tartja, mint az izraeli túszokat.
A Hamász az, amelyik túszokat ejtett. A Hamász az, amely a határövezetet arra használta fel, hogy megerősödjön és népirtó támadást indítson Izrael ellen. A Hamász volt az, aki meggyilkolta a túszokat.
Izraelben arról folyik a vita, hogy a folyosón lévő katonai egységek jelenléte létfontosságú-e. Néhányan úgy gondolják, hogy Izrael visszatérhet a területre később is. Mások úgy gondolják, hogy az ellenőrzés távolról is megoldható. A történelem azt mutatja, hogy általában ez nem így van. 2005 után is kellett volna egy mechanizmus a határ megfigyelésére (az EU-nak szerepet kellett volna vállalnia). A Hamász 2007-ben át tudta venni az irányítást, és leállította a határ ellenőrzését. Így működtek a dolgok a múltban, és valószínűleg így fognak történni a jövőben is.
A Hamász azzal érvel, hogy Izrael követelései a folyosó ellenőrzésére újak. Tény, hogy a Hamász keményen dolgozott azon, hogy megakadályozza az izraeli hadműveletet Rafahban. Még februárban és márciusban arra használta fel a kapcsolatait, valószínűleg Kataron keresztül, hogy történeteket terjesszen arról, hogy Izraelnek a Ramadán idejére szüneteltetnie kell a harcokat. Aztán márciusban és áprilisban azzal próbálta megakadályozni a rafahi hadműveletet, hogy azt állította, hogy a civileket nem tudják evakuálni Rafahot.
Az IDF végül május elején kezdte meg a műveletét Rafahban, miután áprilisban kivonult Hán Júniszból.
Ez lehetővé tette a Hamász számára, hogy átcsoportosítsa erőit Rafahból Hán Júniszba. A Hamász alapvetően arra játszott, hogy megakadályozza a rafahi hadműveletet. Mintegy hat hónapot nyert, majd azt követelte minden dohai vagy kairói tárgyaláson, hogy tarthassa meg a folyosót.
Kezdettől fogva világos, hogy a Hamász meg akarja tartani Gáza déli részét.
A Hamász most olyan propagandát terjeszt az iráni és katari médián keresztül, amelynek célja, hogy azt a látszatot keltse, hogy Izrael az, aki makacskodik az egyiptomi határ kérdésében. A valóság azonban az, hogy a Hamász ragaszkodik egy olyan gázai terület ellenőrzéséhez, amely felett az erői elvesztették az ellenőrzést. A Hamász rafahi brigádja vereséget szenvedett.
Most azt akarják, hogy Izrael ingyen adja vissza ezt a területet a Hamásznak anélkül, hogy bármit is kapna.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.