A meggyilkolt áldozatok kiontott vére festette vörösre a földet. Most vadvirágok pirosa virít a hamvak között.
A tavasz közeledtével Izrael minden évben virágba borul. A százszínű virágtenger talán sehol sem csodálatosabb, mint Izrael déli részén, Gáza környékén, ahol szellőrózsák (héberül kálánit) tízezrei piroslanak úton-útfélen. Mintha vörös szőnyeg borítaná a mezőket és a domboldalakat. A gázai határ közelében fekvő területeken a pipacshoz hasonló szellőrózsa olyan elterjedt, hogy mintegy két évtizede saját fesztiválja is van Dárom ádom – Vörös dél néven. A ritkán látogatott és konfliktusoktól sújtott térségbe ilyenkor tízezrével özönlenek a belföldi turisták, hogy lássák a pompázó virágokat.
A virágok természetesen idén is kinyíltak. Ám ebben az évben nincs vidám fesztivál és nem özönlenek a szépségre éhes turisták sem. A fesztivál szervezője, a támadások által rendkívüli mértékben sújtott kibucban, Kfár Ázában élő Vered Liebstein számára október hetedikén örökre megváltozott minden. Egy napon veszítette el férjét, Ofirt, 19 éves fiát, Nicánt, édesanyját, Bilha Epsteint és unokahúgát, Neta Epsteint. Ofir Liebstein a kibuc biztonsági szolgálatának tagja volt, és a támadássorozat egyik első azonosított áldozata. Nicán holtteste tizenkét nappal később került csak elő. A vörös virágok látványa felkavarta az asszonyt:
„Egyfelől nehéz, másfelől azt bizonyítja, hogy az élet mindennél erősebb és képes megújulni. Ugyanígy nekünk is meg kell találnunk az erőt magunkban a megújulásra”
– mondta.
A fesztivált 19 évvel ezelőtt hozta létre férjével, Ofirral, akkortájt, amikor a gázai terroristák rakétákkal kezdték lőni a környéket. A virágok büszkeséget jelentettek és látogatókat vonzottak a környékre. Eleinte forró drótot üzemeltettek, melyen keresztül információt lehetett kapni a legsűrűbb virágtakaróról, ám ez gyorsan nagyszabású fesztivállá nőtte ki magát, ahol koncertek, biciklitúrák, kirándulások, versenyek, gyerekprogramok, élelmiszerstandok, művészeti galériák és állatsimogatók várják a vendégeket.
Az elmúlt években évi 400 ezer látogatót vonzott és a környék turizmusból származó egész évi bevételének a nyolcvan százalékát tette ki.
A szellőrózsa, vagy anemóna, melyet 2013-ban az év izraeli virágának választottak, Izrael-szerte bontja vörös, fehér, lila és rózsaszín virágait. A déli területeken kizárólag a skarlátvörös szín található meg. A Dárom ádom név azonban nemcsak erre vonatkozik, hanem utal a „piros szín” (cevá ádom) elnevezésű jelzésre is, ami alatt a rakétákat jelző szirénákat kell érteni.
„Csodálatos látni a virágzást. Amikor idejöttünk, minden le volt égve”
– mondja Mose Federman, aki három hónapot töltött tartalékosként a zenei fesztivál helyszínén, ahol 364 embert gyilkoltak meg a terroristák. A halott fák elszenesedett törzsei közt azonban ott virít a szellőrózsa és az áldozatok hozzátartozó nemrégiben, a fák újévén fiatal fákat ültettek az elégettek helyére.
„Furcsa volt visszatérni civilként, látni a frissen ültetett fákat és a vadvirágokat. Azt hiszem, ez az élet része”
– jegyezte meg Federman.
Liebstein manapság csak ritkán látogatja meg a környéket. A támadások óta a kibuc közösségének legnagyobb részével együtt egy Tel-Avivtól északra található szállodában lakik, és hamarosan a kibuctól nem messze felállított ideiglenes otthonok egyikébe költözik majd be, amíg Kfár Ázá újra lakhatóvá nem válik. Férje nélkül a virágok közt lenni, szeretett otthonától távol lakni – embert próbáló feladat. A piros virágok közt sárgálló pitypangok a 134 túszra emlékeztetik őt, mondta. A sárga szalag a túszok melletti kiállás jelképe lett az elmúlt hónapokban. „Lesz még igazi virágzás, de sok időbe fog telni” – mondta, utalva arra, hogy lehetetlen továbblépni, amíg a túszok haza nem térnek.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
