Antonia Jamin: Németország a vesztes

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Antonia Jamin, a Bild újságírója szerint a Berlin-Neuköllnben történt zsidók elleni támadások a társadalom egésze elleni támadást jelentik.

„Már megint? Mikor? Most?” Ezeket a kérdéseket tették fel nekem a kollégáim, amikor elmondtam nekik, hogy két héberül beszélő zsidót ismét megtámadtak Neuköllnben. A szombati támadásról hallva az első gondolatom az volt, hogy már október 7-e előtt se kedveltem ezt a berlini kerületet.

Engem is többször megtámadták már ott, amikor héberül készítettem riportot az utcán.

Hogyan tudjuk mi, német zsidók egyszerűen elfogadni, hogy szabadságunk a fővárosban folyamatosan csökken?

Miért nem válaszolok többé héberül, ha izraeli férjem a taxiban hív? És miért rejtegetjük a Dávid-csillagos nyakláncunkat és a mezuzát ahelyett, hogy büszkék lennénk rájuk?

A Welt főszerkesztője rendesen kiosztotta az Izrael-ellenes európai médiát

A magát protestáns cionistának nevező Ulf Poschardt szerint szomorú látni a baloldali-liberális körök elfogultságát.

A válasz mindezekre a kérdésekre az, hogy ezt nem fogadhatjuk el. Elvárhatjuk, hogy a politikusok elítéljék a támadásokat, követelhetjük, hogy a rendőrség keményebben lépjen fel,

de végső soron, amikor arról van szó, hogy nem rejtegetjük zsidóságunkat, az a mi felelősségünk.

És egy dolog október 7-e után amúgy is világossá vált mindannyiunk számára: a mi dolgunk, hogy megvédjük magunkat. Abba kell hagynunk a félelmet és a rejtőzködést.

Ha egy ponton rájövünk, hogy Németországban már tényleg nem vagyunk biztonságban, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen utat választunk. A fő vesztes ebben az esetben Németország lesz, mert ha úgy érezzük, hogy el kell mennünk, akkor valószínűleg csak a zsidógyűlölők maradnak itt iszlamisták, baloldali radikálisok vagy AfD-támogatók formájában.

Akkor Németország sokkal többet veszített, mint „csak a zsidóit”.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Zsidósága miatt menekül el Németországból a Bild egykori újságírója

Deborah Middelhoff a „Németországban jelenleg zajló folyamatok” miatt dobta be a törölközőt

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.

“Antonia Jamin: Németország a vesztes” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. A pavlovi reflexek nem csak állatokon működnek.
    Ha egy embert a vörös haja okán többször bántalmazás ér az utcán, rájön – kettőt tehet ellene: sötétre festi a haját, ha továbbra is létezni akar az utcán, vagy, kerüli a nyilvánosságot, otthon marad.
    Egyébként marad a bántalmazás.

    • Vagy a voros vesz egy pisztolyt es a kovetkezo bantalmazot hidegre teszi ! Ezutan nem fogjak bantalmazni ! Ha megis akkor a kovetkezo is kap …ez egyszeru !

  2. „”csak a zsidógyűlölők maradnak itt iszlamisták, baloldali radikálisok vagy AfD-támogatók formájában.”” Csak azt akarom tudni hogy ezek hány százalékát teszik ki a német lakoságnak?? mert ha az csekély, a hivatalos elbeszélés szerint, akkor mire ez a nagy félelem? Eddig nem tudtam hogy az AfD is antiszemita nézeteket táplál!

  3. Én változatlanul azt mondom, hogy először az okokon kellene elgondolkodni. Azok megszüntetése nélkül marad a rejtőzködés vagy a mártíromság.

  4. Új reflexeket kell kiépíteni.; Ha hozzányúlsz a vöröshöz, letépi a kezed. Te sem biztos hogy elég barna lennél hogy megússzd az amálekita csőcselék szórakozását. Nem tudnak írni, olvasni, viselkedni. Nyomasztja őket az értéktelenségük és hogy a sok mocskos europid nem süti le a szemét a közelükben .