Az aktivista megkísérli elmagyarázni azoknak, akik szerint a telepesek akadályozzák a békét, hogy miért van joga zsidóként, három gyermekével Júdea földjén élni.
„A zsidó jogok védelmezőjeként Júdeában és Szamáriában már nem is tudom, hányszor neveztek engem a közösségi médiában gyilkosnak, nácinak, pszichopatának, gyarmatosítónak, apartheidistának vagy egyszerűen csak állatnak” – írja Malkha Fleisher a Tablet hasábjain.
„Hála azoknak, akik az „emberi jogok” leple alatt démonizálják a zsidókat Júdeában és Szamáriában, itt vagyok abban az abszurd helyzetben, hogy megpróbálok szembeszállni az ellenem és a szomszédaim ellenem és ellenem felhozott szélsőséges és alaptalan vádakkal, és elmagyarázni, hogy mennyire nem vagyunk gonoszak.”
Fleisher először is cáfolni kívánja azt a képet miszerint a telepesek valamiképpen kívül állnának az izraeli társadalmon.
„Mi „telepesek” izraeliek vagyunk, és élvezzük hazánk demokratikus támogatását.
Egyesek azt állítják, hogy a zöld vonalon kívülre kerülve illegitimek vagyunk. De tény, hogy izraeli ingatlanadót fizetek, az országos hálózatból kapom az áramot, az országos egészségügyi rendszert használom, és a gyerekeimnek az izraeli tantervet tanítják az iskolában. Lakóink izraeli orvosok, ügyvédek, rabbik, katonatisztek, tanárok, politikusok, mérnökök, bolttulajdonosok ” – írja.
Az aktivista azt az általános vádat is cáfolja, hogy ők „európai gyarmatosítók”.
„Mi egy ősi nemzet vagyunk – a világ legrégebbi népei között. Sokan közülünk vissza tudják vezetni a származásukat, és mindannyian vissza tudjuk vezetni a hitünket, jóval azelőttre, hogy a többi ábrahámi vallás egyáltalán létezett volna.
Azt, hogy a zsidó nép alapító tapasztalatai és történetei éppen itt, Júdeában és Szamáriában történtek, nem csupán a Biblia szövege bizonyítja, hanem a környező hegyekből származó végtelen mennyiségű régészeti bizonyíték, valamint más ősi civilizációk – köztük a görögök, asszírok, moábiták, perzsák és rómaiak – számos lelete és szövege” – szögezi le.
A szerző leírja, hogy a telepesek nem erőszak-pártiak, hanem úgy érzi ők azok akiket folyamatosan támadások érnek.
„Tudjátok, milyen érzés, amikor a gyerekeiteket a természetbe külditek sétálni, és attól féltek, hogy lemészárolják őket? Állni a buszmegállóban, és attól félni, hogy mellkason szúrják a reggeli ingázás közben?
Állandó készültségben vagyunk, és soha nem engedhetjük el az éberségünket – sem a nőket, sem a gyerekeket, sem a gyengéket. Ez a mi valóságunk” – írja az aktivista.
Azt is leszögezi, hogy bár békeszeretőek készek megvédeni magukat.
Fleisher azt is leírja, hogy ellentétben a vádakkal egyáltalán nem rasszisták a telepesek, sőt talán ők élnek legközelebb az arabokhoz Izraelben így sokkal inkább rá vannak kényszerítve az együttélésre.
„Sok ellenfelünk delegitimációs taktikaként megpróbál minket forrongó arabgyűlölőnek beállítani, hogy barbárnak tűnjünk. De nem szívesen okozok csalódást – nem vagyunk azok. Valójában az izraeliek közül mi vagyunk a legvalószínűbbek, hogy normális, barátságos személyes interakciókat és kapcsolatokat ápolunk az arabokkal, mivel közel élünk hozzájuk, és napi szinten foglalkozunk velük. ó
Életünk és motivációink nem az arabok köpködése vagy az ellenük való harc körül forognak. Nem azért vagyunk itt, hogy válaszoljunk nekik. Azért vagyunk itt, mert természetes, egészséges szeretetünk van Istenünk, nemzetünk és földünk iránt.”
A szerző azt is leírja, hogy ellentétben azzal amit sokan állítanak a telepesek nem páriák, és sok támogatóval rendelkeznek.
„De mi tudjuk, hogy az emberek szerte a világon mellettünk állnak, miközben hazánk újjáépítésén dolgozunk. Ezek közé az emberek közé tartoznak a Biblia-hívők, akik tudják, mit ígértek nekünk, őslakosok, akik csodálkoznak, hogy egy kis őslakos nemzet képes volt visszaszerezni földjeit a megszállóktól, ősi népek, akik megértik egy hosszú és fényes örökség bonyolultságát, dzsihád-ellenesek, akik jegyzetelnek arról, hogyan kell erősen kiállni az agresszióval szemben, és nacionalisták, akik tisztelik az autentikus kultúra megerősítésének értékét” – sorolja a cikk.
„Feleség és anya vagyok, aki önszántamból élek Júdeában. Továbbra is arra fogom tanítani a gyermekeimet, hogy szeressék a történelmünket, hogy éljék a történelmünket, hogy ismerjék a jogainkat, és hogy harcoljanak egy jobb jövőért.
Szembesültem kőtámadásokkal, Molotov-koktélokkal és rajtaütésekkel. Naponta szembesülök antiszemita toposzokkal és támadásokkal a közösségi médiában. De nem hagyom magam elriasztani. Ahogy a szomszédaim sem fognak. Emberek milliói vannak szerte a világon, akik velünk vannak. Izraeliek milliói vannak velünk. Az IDF velünk van. A történelem velünk van. És imádkozom, hogy Isten továbbra is velünk legyen, miközben segítünk a Shivat Tzion – a Cionba való nagy visszatérés előmozdításában” – zárja Malkha Fleisher.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.