Hónapokon át kifogásoltam, hogy nem hallani semmit az ukrán győzelem-elméletről. Közérthetőbben, arról hogy hogyan akarják az ukránok megnyerni ezt a háborút? Robert C. Castel jegyzete.
Nos úgy tűnik, hogy ez a probléma megoldódott.
Az elemzői megszólalások, amik egyre több megerősítést nyernek a hivatalos orosz kommunikációban, számottevő ukrán csapatösszevonásokról beszélnek, és egy stratégiai jelentőségű ellentámadásról, aminek célja az a szárazföldi híd, ami a Krímet Oroszországgal összeköti.
Az ukrán győzelem-elmélet az elemzők tolmácsolásában, a következő:
- Áttörni az orosz védelmi vonalakat.
- Kijutni az Azov tenger partjára.
- Kettévágni az orosz frontot és elvágni a Krímet Oroszországtól.
- Ezzel a stratégiai jelentőségű vereséggel kényszeríteni Oroszországot a háború lezárására.
Mivel nem számítógépes játékról van szó, hanem valódi háborúról, a legfontosabb dolog amit kimondhatunk, az az, hogy a legtöbb dolgot nem tudjuk.
A nyilvános térben elérhető információk a műfaj természeténél fogva inkább anekdoták, mint adatok és egy meglehetősen karikaturisztikus képet alakítanak ki a fejekben.
Ebből kifolyólag meddő tudományoskodásnak tartok minden olyan kísérletet, ami az anekdotákból grafikonokat gyúr.
A statisztikáskodó csőlátás helyett sokkal többet fogunk megérteni a háborúból, ha megpróbáljuk megragadni egy csata vagy egy hadjárat logikáját.
Mi a logikája, hol hiányos ez a logika és
mi a tétje a tervezett ukrán déli hadjáratnak a hadviselő felek számára?
Néhány hevenyészett gondolat ezzel kapcsolatban, vitaindítóként:
- Mi az alapja annak a feltételezésnek, hogy a Krím elvágása után Oroszország bedobja a törülközőt? És mi van, ha nem? És mi van, ha nem a törülközőt dobják be az oroszok, hanem néhány atomtöltetet? A hadjárat tervezésekor ezt a lehetséges következményt is figyelembe kell venni.
- Ha a terv megvalósul, és Oroszország nem kapitulál, mit fog Ukrajna kezdeni a Krím két és fél milliós, döntő többségében Oroszországhoz lojális lakosságával? Akik egy ukrán „Afganisztánról” beszélnek, miért nem foglalkoznak egy krími „Afganisztán” lehetőségével? Hány ukrán katonára, illetve belügyisre lenne szükség egy Litvánia nagyságrendű lakosság pacifikálásához? Ez is egy további következmény, amivel számolni kell.
- De térjünk inkább vissza lényegre, a konfliktus-spektrum közepén elhelyezkedő konvencionális államok közötti hadviselésre. A tervezett déli hadjárat logikája és tétje nagymértékben aszimmetrikus. Ukrajnának teljes stratégiai győzelmet kell aratnia, tokkal-vonóval, Azov-tengerrel, Krím-elvágással stb. Ezzel szemben az oroszok még azt is megengedhetik maguknak, hogy műveleti szintű vereséget szenvedjenek, ha a stratégiai szintű vereséget képesek elkerülni.
- Egy esetleges ukrán műveleti siker, a célok 75%-os megvalósítása nem sokat jelent. Ebben a háborúban a sikert nem hektárokban mérik. Ukrajna számára egy csupán műveleti szintű siker tulajdonképpen egy stratégiai vereség. A kínnal-keservvel összekalapozott új ukrán hadsereg leamortizálása a politikai célok megvalósítása nélkül. Miután az arcvonalak újra befagynak, néhány tucat kilométerrel keletebbre honnan fognak az ukránok előteremteni egy harmadik hadsereget? Lesz-e még 150 nyugati harckocsi?
- Az orosz oldalról nézve a hadjáratnak három célja van. A stratégiai szintű vereség elkerülése, a második ukrán hadsereg felmorzsolása, és bebizonyítani a nyugati közvéleménynek, hogy Ukrajna sohasem lesz képes megnyerni ezt a háborút.
Ha valakinek most deja vu érzése támad és az 1916-os Jutlandi avagy német nevén a Skagerraki Csata jut eszébe, akkor nem jár messze az igazságtól.
Azt a rég elfelejtett, döntetlenre játszott tengeri csatát is egy hasonló logikabeli aszimmetria jellemezte. A csata tétje az volt, hogy képes lesz-e a német flotta áttörni a brit blokádot, és kitörni az Atlanti óceánra. A németeknek teljes győzelmet kellett aratniuk. A britek számara elég volt nem szenvedni teljes vereséget.
A britek jóval súlyosabb veszteségeket szenvedtek mint a németek. Taktikai, műveleti szinten ez egy német győzelemnek minősülhet. A stratégiai szinten azonban a csatát a britek nyerték meg, mert a németeknek nem sikerült elérniük a hadjárat célját, a kitörést a Balti tengerről az Atlanti óceánra.
Miért fontos előre átgondolni és megérteni egy hadjárat logikáját mindkét fél számára?
Azért, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni majd a manikűrözött grafikonokba szedett, ténybelileg valid, de irreleváns adatok által.
A vietnami, az iraki és az afganisztáni háború alatt az amerikai hadsereg adat-tudorok seregét alkalmazta, akik kínos pontossággal mértek olyan irreleváns mutatókat, amik inkább félrevezették, mint tájékoztatták a döntéshozatalt a háború állását illetőleg.
David ben Guriont, Izrael első miniszterelnökét egyszer megkérdezték, hogy napi hány órát dolgozott a hivatalában a Függetlenségi Háború alatt. „Egyet, kettőt” volt a válasz.
De akkor mit csinált a nap fennmaradó részében? „Gondolkoztam”.
Nekem úgy tűnik, hogy ennek a háborúnak a megértésében és a konfliktus megoldásában sem a nyers adatok hiánya akadályoz meg minket, hanem a minőségi gondolkodás és az azt elősegítő nyílt diskurzus hiánya.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
