Korábban is előfordult, azonban az utóbbi időkben szinte mindennapos gyakorlattá vált a különböző politikai és társadalmi eseményeket a második világháború borzalmaihoz, illetve a holokauszthoz hasonlítani. Ez a gyakorlat teljességgel elfogadhatatlan, még ha olyan szörnyű eseményekkel kapcsolatban teszik is egyesek, mint az Ukrajnában dúló háború, de különösen az, ha olyan belpolitikai jelenségről van szó, mint a Magyar Orvosi Kamarával kapcsolatos közelmúltbeli történések.
Putyin ukrajnai inváziója elegendő okot szolgáltat sokaknak, hogy Oroszország vezetőjét Hitlerhez, az Ukrajna lakossága ellen elkövetett rémtetteket a második világháború borzalmaihoz hasonlítsák. Az ilyesféle hasonlatok veszélye, hogy egyenlőség jelet tehetnek egy ország agressziója és a becslések szerint 70 millió áldozatot követelő háború közé, ami akkor is jelentősen túlzó, ha az Ukrajna elleni orosz támadás a modern korban elképzelhetetlennek tartott emberáldozatot követel. Mindkét oldalon.
Különösen sajnálatos, hogy a kor eme visszatetsző termékét, ti. a második világháborúval való összehasonlítást találta helytállónak „Felmérni sem lehet a károkat, amelyeket az Orbán-kormány okoz a Magyar Orvosi Kamara elleni támadással” címmel a Népszavában megjelent írásában Szalai Anna is.
Anélkül, hogy a konkrét ügyet véleményeznénk (belpolitikával csak kiemelt esetben foglalkozó lapnál ez talán megbocsájtható), az írásnak a második világháborút megelőző zsidó törvényekre vonatkozó utalása az, ami miatt a jelenségnek figyelmet szentelünk.
Szalai szerint:
„A szakmai kamarák történetében rendkívül ritka, hogy egyetlen szervezetre, szakmára korlátozva törlik el a kötelező kamarai tagságot. A II. világháború előtti egy adott vallási felekezetet érintő hivatalviselési korlátozások, a zsidótörvények is több szakmára vonatkoztak.”
A Népszava írója megkérdezte Gáts Andrea ügyvédszabályozási szakjogászt a Magyar Szakmai Kamarák Szövetségének főtitkárát, aki felhívta a figyelmet arra, hogy „1945-ben valamennyi kamarát egységesen számolták fel, államosítva azok vagyonát és székházait”.
Lapunk megkérdezte Köves Slomót, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbiját a közbeszédben megszaporodott számú holokauszt-hasonlatokkal kapcsolatban. Köves rabbi szerint:
„Igen sajnálatos a tendencia, ami sajnos előre látható volt. Ugyanis, ha az ember elkezdi a bajokat és eseményeket, politikai lépéseket és társadalmi jelenségeket a második világháború borzalmaihoz hasonlítani, idővel egy szintre emelhet szinte minden tragikus eseményt a holokauszttal.”
Köves rabbi szerint:
„rendkívül visszatetsző az emberi civilizáció legnagyobb modernkori népirtását a lolokauszthoz hasonlítani”.
Arra a kérdésünkre, hogy vajon a Soával kapcsolatban túlérzékenység tapasztalható-e a zsidóság részéről, a vezető rabbi elmondta:
„A zsidótörvényekkel vagy holokauszttal való összehasonlítás nem azért elfogadhatatlan, mert történetesen és döntő többségében zsidókkal történt, a holokauszt egyediségének nem ez az oka. Hanem az, hogy az volt az addigi első, és legtöbb áldozatot követelő, ipari, szisztematikus népírtás, melyhez hasonló, Istennek hála, azóta sem történt.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.