Január 1-jén a Rolling Stone közzétette minden idők 200 legjobb énekesének új listáját. A 186. helyen, Alicia Keys és Bonnie Rait között ott szerepelt az izraeli Ofra Haza. Ez a meglepő elismerés, amely 23 évvel Haza halála után érkezett – írja a Tablet.
Ofra Haza a mai napig Izrael egyik legnagyobb kulturális ikonja, országszerte kilenc utcát neveztek el róla, és egy postai bélyeg is viseli a képét. Haza 1957-ben született jemeni zsidó bevándorlók gyermekeként, és hagyományos családban nőtt fel a Hatikva negyedben, Tel-Aviv déli részének munkásnegyedében. Fiatal lányként kezdett énekelni a helyi esküvőkön, és 13 évesen beajánlották Bezalel Aloninak, a Hatikva negyed színházi társulatának vezetőjének. Haza zsenge kora ellenére Aloni felismerte a benne rejlő lehetőségeket, és a szárnyai alá vette, a karrierje pedig beindult, először színésznő-énekesnőként színpadon és zenés filmekben, később pedig jóhiszemű popsztárként.
Miután három albumot adott ki Aloni színházi társulatával, Haza 1980-ban megjelentette első szólóalbumát. Izraelben a könnyű pop és a Zemer Ivri néven ismert műfajjal hozták kapcsolatba – a könnyűzene letisztult stílusával, folkos gyökerekkel és cionista érzelmekkel. Az 1980-as évek elejére országos hírnévre tett szert, és négy egymást követő évben nyerte el „Az év énekesnője” címet.
1983-ban megtette első lépését a nemzetközi sztárság felé, amikor részt vett az Eurovíziós Dalversenyen. A „Hi” című dalával – amely valójában héberül „Chai”, azaz „él” – második helyezést ért el.
Egy évvel később, sikere csúcsán egy olyan dalgyűjteményt adott ki, amely nagyon különbözött attól, amit a rajongói megszoktak tőle. A Yemenite Songs, amely nemzetközileg Fifty Gates of Wisdom címmel jelent meg, egy jemenita népdalokból álló album volt – néhány régi, néhány pedig e hagyományos dalok szellemében íródott -, amelyet Haza a szüleinek dedikált. Az izraeli rádió értetlenül állt a dolog előtt. A dalok nem illettek bele a mainstream rádiózás szokásos Zemer Ivri vagy popzenéjébe, ezért csak a mizrahi zenei műsorokban játszották, bár ez sem volt mizrahi zene. De ha Izrael nem is tudott mit kezdeni az albummal, Haza nemzetközi karrierjét ez indította el.
Európában egy új marketingkategória, a „világzene” kezdett népszerűvé válni. A Nyugat „autentikus” zenére vágyott távoli országokból, és Haza pontosan ezt hozta el nekik.
A „Galbi” című dal táncos remixe, amelyet Aharon Amram írt és komponált, és Izhar Ashdot producere készített nagy siker lett Nagy-Britanniában. Ez újabb remixet eredményezett, ezúttal az „Im Nin’alu”-ból, Haza tolmácsolásában, amely Shalom Shabazi rabbi 17. századi versét idézi. Az Ashdot hivatalos remixe az „Im Nin’alu”-ból 1988-ban hatalmas táncparkett-sláger lett Európában, és az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott: a Billboard Hot Dance Club Play Chart 15. helyét érte el. A dal vokális intróját az angol elektronikus duó, a Coldcut is felhasználta a New York-i hip-hop duó, Eric B. & Rakim „Paid In Full” című számának remixében. Haza nemzetközi etno-dance szenzációvá vált, Németországban kétszer egymás után megnyerte az „Év énekesnője” díjat.
Az „Im Nin’Alu” és a „Galbi” remixei az 1988-ban megjelent első nemzetközi albumán, a Shaday-n jelentek meg. Ez volt az az évtized, amikor az európai popkultúrát minden egzotikus dolog lenyűgözte és izgatta.
Az 1990-es évek eleje volt Haza nemzetközi karrierjének csúcspontja. Paul Anka-tól Paula Abdulig, Sarah Brightmantól Iggy Popig és a Sisters of Mercyig számos szupersztárral dolgozott együtt. 1993-ban ő lett az első izraeli, akit Grammy-díjra jelöltek Kirya című albumáért. Haza egyik utolsó projektje volt, hogy a DreamWorks Az egyiptomi herceg című animációs zenés drámájában, az Exodus alapján készült Egyiptom hercege című filmben Mózes anyjának, Jóchevednek a hangját adta (akit illusztráltak is, hogy hasonlítson rá). Haza énekelte Yocheved drámai dalát, a „Deliver Us” című dalt, amelyet Hanz Zimmer komponált.
Az eredeti angol és a héber változatban is ő szólaltatta meg Yocheved párbeszédét, de profi lévén magát a dalt is 18 különböző nyelven adta elő a film szinkronizálásához.
Egy bizonyos ponton azonban karrierje – tisztázatlan okokból – megtorpant. Akárhogy is történt, mindennek véget vetett korai halála 2000-ben, 42 éves korában.
A Tablet azt írja, hogy Ofra Haza rejtőzködve élte az életét. Az izraeli sajtó évekig találgatta, hogy mikor fog férjhez menni. Gyakran állította, hogy van barátja, de a barátja sehol sem volt látható. Az első férfi, akit bemutatott a médiának, Doron Ashkenazi volt, egy elvált, kétgyermekes családapa, akihez 1997-ben ment feleségül. Ezt követően megszakította kapcsolatát Bezalel Alonival, és hagyta, hogy férje irányítsa a karrierjét. Alig három évvel később AIDS-ben meghalt. Ashkenazi a következő évben kokain túladagolásban halt meg. A médiából kiderült, hogy ő is HIV-pozitív volt. A cikk szerint a család a férjet vádolta a betegség átadásával, a férj fia azonban azt állította, hogy mindketten betegek voltak már a házasság előtt. Az igazságot valószínűleg soha nem fogja megtudni a rajongói tábora.
Fotó: Flickr
