Kaffka Margit férje, Balázs Béla öccse, egy szegedi szabadkőműves értelmiségi fia volt Bauer Ervin elméleti biológus-kutató, akit tudományos karrierje csúcsán, koholt vádak miatt végeztek ki a sztálini terror legsötétebb időszakában – olvasható a Bennem Élő Eredet oldalán róla megjelent cikkben.
Bauer Ervin a mai Szlovákia területéhez tartozó Lőcsén született, 1890. október 14-én. Szülei tanáremberek voltak. Anyját Lévy Eugéniának hívták, édesapja, Dr. Bauer Simon a szegedi állami főreáliskolában oktatott, mellette az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt, de ismerték úgy is, mint az Árpád szabadkőműves páholy vendégét, aki cikkeket írt szegedi napilapoknak és a Pester Lloyd számára is, mindemellett Goethét, Schillert és Leibnizet fordított.
Bauernek két testvére volt: az író és filmesztéta Balázs Béla (ő 1913-ban cserélte le eredeti nevét, Bauer Herbertet), és a későbbi pedagógus, Hilda nővérük egyaránt Szegeden született. A testvérek zsidó polgárcsaládban nőttek fel Lőcsén és Szegeden. Bauer a Tisza-parti középiskola után Budapestre, majd Göttingenbe ment tanulni. Külföldi élményei később egész életét meghatározták.
Ez a nyitottság és kíváncsiság a nagyvilágra akkor sok polgári középosztályból érkező fiatal számára volt elérhető lehetőség. Azt azonban nem sejthette senki, hogy Bauer esetében ez a nemzetközi kitekintés később tragikus következménnyel járhat.
Ennek a tehetséges embernek, akiről korának egyik legeredetibb biológus-kutatója lett — és akit fiziológus kollégája, Alekszej Uhtomszkij a „biológia Einsteinjének” nevezett – rövid és tartalmas életéről és munkásságáról alig tudunk valamit. Ezért is örömteli, hogy vannak olyanok, akik ezen változtatni szeretnének. Ennek szellemében szerveződhetett a november 14-i könyvbemutató is, amelyet este 18 órától tartanak a budapesti 2B Galériában.
A L’Harmattan Könyvkiadó gondozásában jelentetik meg Grandpierre Attila, Müller Miklós és Elek Gábor tollából a Bauer Ervin elméleti biológiája, élete és utóélete című könyvet. A hétfői eseményen Grandpierre Attila és Müller Miklós is előadásokkal készül. Előbbi Bauer munkásságának jelentőségéről, utóbbi pedig a tudós különleges életéről és utóéletéről szól majd.
Lesz miről mesélni, hiszen Bauer a mindössze 48 éve alatt nagyon sok mindent élt át. Ráadásul a kommunista terror miatt elhallgattatott és elfeledtetett tudós életének és munkásságának hosszú ideig akadtak bizonytalan részei.
Orvosi diplomáját 1914-ben szerezte meg, az első világháború kitörésének évében. Ebben az esztendőben köt házasságot a nála 10 évvel idősebb, országos hírű írónővel, Kaffka Margittal, akihez a háború forgatagában – megpróbáltató hadiorvosi teendők mellett – is szenvedélyes szerelem fűzi.
Bauert a szövettan és a kórbonctan érdekelte kiemelten, de természettudományokkal és matematikával is foglalkozott.
Hadkötelezettsége – amelynek elején egy hónapig szolgált az orosz fronton is — ellenére arról tudni, hogy 1916-ban Bécsben dolgozik a Wagner-Jauregg Klinikán. Ehhez az is kellett, hogy súlyos betegsége után — tífusszal ápolták a kassai kórházban – harctérre alkalmatlanná nyilvánítsák.
Élete egyik legnagyobb tragédiája 1918 decemberében érte, amikor is a spanyolnáthában megbetegedett felesége a karjai közt halt meg.
Még a nagybeteg Kaffka kívánsága volt, hogy férje mielőbb házasodjék meg, s olyan asszonyt vegyen feleségül, akivel legalább olyan szellemi egymásra találásban lehet része, mint amilyenben ők éltek. Nem sokkal azután, hogy Bauer magához tért hitvese elvesztésének sokkjából, 1919 tavaszán összeházasodtak Szilárd Stefániával, aki szintén tudós — matematikus — volt.
Az asszony két fiút szült neki és tudományos elhivatottságában is támogatta. Boldog családi élet és nagy távlatú tudományos munkásság várt az eredetileg orvosi képesítésű, de egyre inkább a biológia elméleti kérdései iránt érdeklődő, az élet lényegét, mibenlétét kutató Bauer Ervinre. Az új pár még 1919-ben emigrációba kényszerült mivel Bauer a Tanácsköztársaság idején politikai szerepet vállalt. Éltek Bécsben, Prágában, Göttingenben, Berlinben is, majd 1925-ben bevándoroltak a Szovjetunióba, ahol Moszkvában és Leningrádban vezető kutatói állásokat kínáltak számára.
Munkásságára azért is tudtak felfigyelni, mert kortársai közül egyedi és gondolatiságban korszerű volt. Bauer elméleti biológiájára 1920-tól egy saját tézis volt jellemző. Ahogy a szakirodalomban megfogalmazták:
„Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban és szabadenergia tartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie”
Ezt a tételt a tudomány ma is Bauer-elvnek nevezi.
A Szovjetunióba elsőként egy kísérleti patológiai laboratóriumának megszervezésére hívták meg 1925-ben. Mivel mint kutatót megbecsülték, vezető állást kapott a Kommunista Akadémia Tyimirjazev Biológiai Intézetében, majd a Szovjetunió első számú egészségügyi létesítményében is, az Össz-szövetségi Kísérleti Orvostudományi Intézetben.
Professzori állása volt a moszkvai Orvosegyetemen, sőt, felkérték a Nagy Szovjet Enciklopédia első kiadásának (1932) élet címszava megírására és az első orosz nyelvű egyetemi biológiai tankönyv szerkesztésére is.
A karrierje szépen ívelt felfelé, dolgozatai, kutatásai nagy hatást gyakoroltak a szovjet természettudomány fejlődésére.
Fő művét (Elméleti biológia) 1935-ben jelentették meg oroszul. Azonban teljes döbbenetükre két évvel később feleségével együtt 1937-ben letartóztatták, és hamis vádak alapján 1938 elején kivégezték.
Műveit megsemmisítették. Fő művét csak 1956. évi rehabilitációja után adták ki újra, először magyar fordításban, majd több kiadásban oroszul. Ma már elismerik úttörő szerepét a modern biológia történetében.
A Bauer házaspár 1937 nyarán egyik napról a másikra eltűnt saját gyermekeik szeme láttára. Senki nem tudott semmit róluk. Senki nem látta többé őket. Hosszú évekig azt sem lehetett tudni, hogy mi lett velük. Gulág? Azonnali kivégzés?
Csak évtizedekkel később tudták megosztani a nyilvánossággal, hogy a házaspárt a szovjet titkosszolgálatok információira hivatkozva azzal vádolták meg, hogy „ellenforradalmi német nacionalista propagandát folytatott, dicsérte a németországi fasizmust, szidalmazta a Szovjet Kommunista Pártot, egyetértett a trockisták-zinovjevisták terrorista tevékenységével, mely a kommunista párt és a szovjet állam vezetői ellen irányul.”
A kommunista vezető képtelen paranoiája miatt a magyar házaspár a ma már jól ismert „sztálini nagy terror” (1937–1938) „nemzetiségi intézkedéseinek” esett áldozatául.
A szovjet hatóságok a kapitalista országok kémei és diverzáns-forradalmárai elleni harcában 1937 augusztusa és 1938 novembere között több mint háromszázezer embert tartóztattak le, és csaknem negyed millió (!) embert végeztek ki.
A terror áldozatainak levasovói (Szentpétervár) emléktemetőjében 2019-ben avatták föl az Össz-szövetségi Kísérleti Orvostudományi Intézet mártírjainak emlékművét, amelyen a harminckét név között Bauerét és feleségéét is megtaláljuk.
