René Slotkin és ikertestvére túlélték Mengele kísérleteit, és hat évvel az elválásuk után csodával határos módon újra találkoztak.
Slotkin és nővére azon mindössze 200 ikerpár közé tartozott, akik túlélték a hírhedt náci orvos, Josef Mengele szörnyű kísérleteit Auschwitzban.
„Még mindig megdöbbentőnek találom, hogy egy olyan ember, aki annyi borzalmat és pusztulást látott, nemcsak hogy ragaszkodott a hitéhez és a meggyőződéséhez, hanem ezt boldogsággal és hálával tette”
– írta Jonathan Field a Jewish Linkben pénteken a 84 éves korában elhunyt Slotkinról.
René Guttmann 1937-ben született a csehszlovákiai Teplice-Sanovban. René mindössze 3 éves volt, amikor őt és ikertestvérét, Irene-t édesanyjukkal, Ita-val együtt 1941-ben Theresienstadtba deportálták (apjukat, Herbertet 1940-ben Auschwitzba vitték, ahol megölték). Két évvel később Auschwitzba szállították őket, ahol édesanyjukat megölték, az ikreket pedig elválasztották és a hírhedt náci orvos, Josef Mengele által elkövetett orvosi kísérleteknek vetették alá.
A táborok felszabadulása után Renét hazatelepítették Csehszlovákiába, és két családnál élt. Irene-t, akit eredetileg egy keresztény családnál helyeztek el a lengyelországi Oświęcimben (a városban, ahol Auschwitz található), végül a Joint Distribution Committee találta meg, amely vissza akarta juttatni egy zsidó családhoz. Irene és egy másik túlélő a Rescue Children kezdeményezés „plakátgyermekei” lettek, és New Yorkba vitték őket. Röviddel ezután Irene-t a Long Island-i Slotkin család fogadta örökbe.
Miután Irene elmondta örökbefogadó szüleinek, hogy van egy ikertestvére, a Slotkin család felbérelt egy magánnyomozót, hogy keresse meg őt Európában.
A ritka újraegyesítési történetben Renét 1950-ben a Slotkin család fogadta örökbe.
A főiskola után Slotkin belépett a Nemzeti Gárdába, ahol őrmesteri rangot ért el, és hét évig szolgált a tartalékosoknál. Azon kevés Auschwitz-túlélők egyike volt, akik az amerikai hadseregben szolgáltak, az is szokatlan volt, hogy szolgálata alatt kippát viselt és betartotta a sábátot.
Slotkint megdöbbentette, hogy katonatársai nem sokat, vagy semmit sem tudtak a zsidóságról, és hogy a karján lévő számokat sem ismerték fel – azt hitték, hogy egy társadalombiztosítási szám vagy egy telefonszám.
René első fia a katonaság alatt született, és első feleségével még két gyermekük született, mielőtt elváltak. Néhány évvel később feleségül vett egy tanárnőt, June Slotkint, akitől egy lánya született.
Slotkinnak és nővérének közel négy évtizedbe telt, mire nyíltan beszélni kezdtek a holokauszt során szerzett tapasztalataikról.
Későbbi éveiben Slotkin önkéntesként dolgozott a New York állambeli Tannersville-ben található Sharon táborban, ahol fafeldolgozást és sportot tanított, valamint a holokausztról adott elő gyerekeknek, ahol beszélt arról is, hogy mit jelent túlélőnek lenni.
„Azt akarom, hogy a gyerekek tudják, hogyan értékelem a mai életet”
– mondta René.
„Azt mondom nekik, hogy azokat a dolgokat, amelyeket megtanultam, és azokat a dolgokat, amelyeket értékesnek tartok, tovább kell adni”
– tette hozzá.
„Nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megmenekültem”
– mondta Slotkin az 1997-es interjúban.
„Megvan az, ami szerintem az igazi gazdagság.
Van egy feleségem, aki szeret engem, akit én is szeretek. Van családom. Egy zsinagógához tartozom, egy közösség tagja vagyok. Jó barátaim vannak, úgy tűnik, egészséges vagyok”
– mondta, majd hozzátette:
„De azért van egy kis üresség”.
René halálával feleségét, June-t, akit „a világ legjobb asszonyának” nevezett; négy gyermekét, 11 unokáját és egy dédunokát hagyott hátra.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.