1933 szeptemberében Alfred Eisenstaedt, a LIFE magazin fotósa Genfbe utazott, hogy dokumentálja a Népszövetség ülését. Az összejövetel egyik politikai szereplője Joseph Goebbels náci propagandaminiszter volt, Hitler egyik legodaadóbb beosztottja, aki „gyilkos antiszemitizmusáról” vált ismertté.
Eisenstaedt német származású zsidó volt. Goebbels ezt eleinte nem tudta, és kezdetben barátságosan viszonyult Eisenstaedthez, aki számos olyan fotót tudott készíteni, amelyeken a náci politikus jó és vidám hangulatban látható.
Goebbels azonban hamarosan megtudta, hogy Eisenstaedt ereiben zsidó vér folyik. Ezt követően, amikor Eisenstaedt megkereste Goebbelst egy portré elkészítésére, a politikus arckifejezése nagyon-nagyon megváltozott. Mosolygás helyett rosszallóan nézett a kamerába.
Eisenstaedt is beszámolt később a „gyűlölet szemei” címet kapott fotójáról.
„Egyedül ült egy összecsukható asztalnál a szálloda gyepén. Távolról fényképeztem őt, anélkül, hogy ő tudott volna róla […] Később ugyanannál az asztalnál találtam, segédekkel és testőrökkel körülvéve. Goebbels olyan kicsinek tűnt, míg a testőrei hatalmasak voltak. Közel mentem hozzá, és lefényképeztem Goebbelst.
Szörnyű volt. Gyűlölettel teli arckifejezéssel nézett rám. Az eredmény azonban egy sokkal erősebb fénykép lett.
Semmi sem helyettesítheti a közeli személyes kapcsolatot és a témával való foglalkozást, bármilyen kellemetlen is legyen az”
– írta.
„Gyűlölködő szemekkel nézett rám, és várta, hogy elsorvadjak. De én nem sorvadtam el. Ha fényképezőgép van a kezemben, nem ismerek félelmet”
– tette hozzá.
Ez az erőteljes fotó Eisenstaedt egyik leghíresebb képe lett, bár néhány hónappal azután, hogy Goebbels a második világháború végén öngyilkos lett, készített egy még ennél is ikonikusabbat.
1945. augusztus 14-én Eisenstaedt egy tengerészt fényképezett le, aki Japán kapitulációját egy véletlenszerűen kiválasztott ápolónő megcsókolásával ünnepelte New Yorkban.
