Ukrajnából Izraelbe emigrált holokauszttúlélők beszéltek a Jewish Telegraphic Agency-nek a jelenleg zajló háborúval kapcsolatban.
Az ukrajnai holokauszt túlélőként Yaakov Zelikovics megrázza az emberi szenvedés szülőhazájában.
„Mint zsidó és mint ember, sajnálom a gyerekeket, a nőket, a gyötrelmeket”
– mondta Zelikovics, a 83 éves, négygyermekes nagyapa.
És mégis, bár Ukrajnában született és nőtt fel, és jól beszél ukránul, 1974 óta Izraelben él, és kevés szolidaritást érez szülőföldje iránt.
„Nemzeti szinten úgy gondolom, hogy ez az ő problémájuk, nem az enyém. Higgye el, ez biztosan nem az én problémám”
– mondta Zelikovics, és közömbösségének okaként az ukránok széleskörű együttműködését említette a nácikkal a második világháború alatt.
Zelikovics ellenérzése jellemző arra az ambivalenciára, amelyet egyes holokauszt-túlélők és mások éreznek, mivel mind Ukrajna, mind Oroszország következetesen a holokausztra hivatkozik, hogy a jelenlegi konfliktus során támogatást szerezzenek a saját oldaluknak.
A Karmielben élő Zelikovics csütörtökön, Jom Hásoá – a holokauszt áldozatainak zsidó emléknapján – beszélt a Jewish Telegraphic Agency-vel, amikor az ambivalencia nagy része a felszínre tört.
Bár egyes ukránok segítettek zsidókat menteni a holokauszt idején, „köztudott, hogy más ukránok segítettek a németeknek” – mondta Zelikovics. „Egyes esetekben, mire a németek bejöttek, az ő munkájukat már elvégezték helyettük: Az ukránok egytől egyig megölték a zsidókat és kifosztották az otthonaikat”.
Ukrajna múltja a holokauszt idején, a náci kollaboráció ottani elterjedtsége és a kollaboránsok dicsőítése napjainkban bonyolult és gyakran ellentmondásos hozzáállást eredményez az országból származó holokauszt-túlélők és leszármazottaik részéről.
Ida Rashkovics, az ukrajnai Vynnitsa városából származó 86 éves túlélő számára, aki ma az izraeli Holonban él, ez nem valami elvont vita a történelemről és a geopolitikáról. Több rokonát a helyi ukrán kollaboránsok miatt gyilkolták meg, mondta a JTA-nak.
„Természetesen voltak rokonaim, akiket ukránok öltek meg. De más ukránok pedig mentettek zsidókat. Ez egy nagyon vegyes kép” – mondta, hozzátéve, hogy határozottan ellenzi Vlagyimir Putyin orosz elnök „szörnyű tetteit”.
Zelikovics emlékszik arra, hogy gyerekként egy erdei tömegsírhoz meneteltek ukrán rendőrökkel karöltve, akik a nácibarát román megszállók égisze alatt összeterelték Tomashpil városának zsidóit.
Egy bizonyos ponton a nagymamája, aki mellette menetelt, felkapta őt, és elvitte a kivégzőhelyük felé. A románok azonban úgy döntöttek, hogy a gyermekekkel együtt a felnőtteket is megkímélik, ezért ő és nagyanyja, Ida Dolbur hazatérhettek.
Miután Zelikovics családja csak hajszál híján megúszta a kivégzést több mint 200 áldozattal együtt, akik aznap Tomashpil külterületén haltak meg, bujkált és túlélte a kivégzést. Dolbur 1953-ban halt meg.
„Különösen fájdalmas, hogy a kollaboránsok vezetőit most hősként ünneplik Ukrajnában” – mondta.
Ukrajna harca az orosz agresszorok ellen és az ukrán elnök, Vlodimir Zelenszkij, aki zsidó, vezetése inspirálta a Nyugatot, és aláásta Putyin propagandáját, amely háborús céljait Ukrajna „denazifikálásaként” írja le. A háború előtt több tízezer zsidó élt Ukrajnában, akik zsinagógák és iskolák hálózatát élvezték, és csatlakoztak nem zsidó szomszédaikhoz az orosz erők elítélésében és ellenállásában.
„30 év alatt egy csodálatos közösséget építettünk fel” – mondta márciusban Avraham Wolff, egy odesszai Chábád rabbi a The Washington Postnak. „És szégyen, hogy idáig jutottunk.”
Mégis, az elmúlt évtizedben az ukrán társadalomban a főáram megpróbálta dicsőíteni az olyan második világháborús kollaboránsokat, mint Sztyepan Bandera és Roman Scsukevics – ukrán nacionalisták, akik legalábbis egy ideig együtt dolgoztak a nácikkal a rettegett Szovjetunió ellen. Az ő csapataikról feltételezik, hogy a holokauszt során zsidók ezreit gyilkolták meg.
A náci kollaboránsok állami kitüntetése új fejlemény Ukrajnában, ahol a lakosság mintegy 15%-a orosz nemzetiségű. A jelenség az ukrán nacionalizmus politikai megszilárdulásával nőtt, és az Ukrajna 2014-es orosz invázióját és a Krím orosz annektálását követően robbant ki.
2017-ben Lviv városa fesztivált rendezett Scsukevics tiszteletére. A következő évben ugyanez a város szponzorált egy felvonulást, amelyen a résztvevők egy náci vezetésű, ukrán sorkatonákból álló egység egyenruhájában vonultak fel: az SS 14. Waffen Grenadier hadosztályának, vagyis az 1. Galíciainak az egyenruhájában.
Ezzel párhuzamosan olyan történelmi személyiségeket is ünnepelnek, mint Bohdan Hmelnickij, a 17. századi kozák vezér, akinek serege számtalan zsidót ölt meg. Hmelnickij aranyszínű szobra Kijev egyik róla elnevezett központi sugárútján áll.
Az Ukrán Nemzeti Gárdának van egy Azov zászlóalj nevű önkéntes egysége is, amely parancsnokai szerint jelentős részben neonácikból áll, és amelynek logója egy neonáci gyűlöletszimbólum.
Zelenszkij nem segített a helyzeten, amikor az orosz inváziót a holokauszthoz hasonlította, akkor, amikor a harcok brutálisak voltak, de a fogalom elfogadott definíciója szerint nem zajlott népirtás.
Az izraeli törvényhozók előtt tartott múlt havi beszédében Zelenszkij megvédte az összehasonlítást. „Jogom van ehhez a párhuzamhoz és ehhez az összehasonlításhoz” – mondta, ami izraeli tisztviselők tiltakozását váltotta ki.
A holokausztra való hivatkozások mindkét oldalon „nehéz harccá” teszik a holokauszt eltorzítása elleni küzdelmet – mondta Mark Weitzman, a Zsidó Visszaszolgáltatási Világszervezet vezérigazgatója.
Vannak olyan ukrajnai izraeli holokauszt-túlélők, akik a háború alatt hazafias szolidaritást éreztek Ukrajnával.
„Ott nőttem fel, ott jártam iskolába, ott jártam egyetemre. Lehetetlen közömbösnek maradni” – mondta Avraham Sharnopolszkij, egy 91 éves holokauszttúlélő, aki az Ukrajna nyugati részén fekvő Iljintsz, majd a keleti Donyeck városából származik.
„Nagy szolidaritást érzek Ukrajnával mint országgal és az ukránokkal mint néppel, még akkor is, ha az ukránok számtalan zsidót öltek meg.”
A pogromok és a kollaboráció – mondta – „nem törli el az együttélés évszázadainak történetét. Ez időnként nagyon összetett és tragikus, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok ukrán” – mondta Sharnopolszkij,, aki 1995-ben vándorolt be Izraelbe és Jeruzsálemben él.
Sharnopolszkij azt is mondta, hogy a holokauszttal való összehasonlítás „elkerülhetetlen” annak fényében, hogy Oroszország milyen mértékben pusztított el egyes ukrán városokat.
Izraelben és máshol is, a holokauszt-összehasonlítások, valamint az ukránok és oroszok által a 20. században elkövetett antiszemita üldöztetések keserű emlékei miatt azonban néhány ukrajnai holokauszt-túlélő közömbösnek érzi magát.
„A szenvedő ukrán emberek nem tettek semmi rosszat, és sajnálom őket” – mondta a JTA-nak egy donyecki izraeli holokauszttúlélő, Borisz Shatanov. „De az ukrán nép, mint entitás nem élvezi a szimpátiámat”.
Shatanov, aki 91 éves és 1990-ben vándorolt be Izraelbe, azt mondta, hogy unokatestvérét 1941-ben megerőszakolta és meggyilkolta egy „részeg ukránokból álló banda, még mielőtt a németek egyáltalán elérték volna a faluját”.
„Ami az oroszokat illeti, velük szemben sem vagyok túlságosan jóindulatú”
– tette hozzá Shatanov, aki elmondta, hogy a kommunizmus idején nem vették fel egyetemre, mert zsidó volt, és a Moszkvától 500 mérföldre keletre fekvő Kazánba kellett utaznia, hogy ott mérnöknek tanuljon.
„Zsidó vagyok, izraeli vagyok, holokauszt-túlélő, és már régen végeztem a háborúikkal”
– mondta Shatanov.
Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka
