Jake Wallis Simons exkluzív forrásoktól kapott információk segítségével mutatta be a Spectator World magazinban, hogyan küzd Izrael titkosszolgálata azért, hogy Iránnak soha ne lehessen nukleáris fegyvere.
Izrael az elmúlt másfél évtizedben három nagyszabású műveletet hajtott végre Irán nukleáris létesítményei ellen – írja Wallis. Ezekben a támadásokban közel ezer Moszad-alkalmazott vett részt, és kíméletlen pontossággal hajtották végre őket, csúcstechnológiás fegyverek – köztük drónok és quadcopter – valamint kémek segítségével bejutottak Teherán „szentek szentjébe” vagyis a nukleáris programjában.
Miközben Joe Biden tárgyalói Bécsben egy vert helyzetből próbálják a katasztrófát elkerülni, Izrael komolyabban veszi a dolgokat – írja Wallis.
A hármas szabotázs 2020. július 2-án kezdődött egy rejtélyes robbanással az Irán Natanzban lévő nukleáris létesítményében.
Az irániak először értetlenül álltak a dolog előtt. Az épület nyilvánvalóan önmagát robbantotta fel. De hogyan? A válasz bizonyára sokkolta őket.
Amikor az ajatollah apparátusai 2019-ben felújították a létesítményt, izraeli ügynökök építési kereskedőknek adták ki magukat, és építőanyagokat adtak el nekik. Ezek az építőanyagok robbanóanyaggal voltak megpakolva. Egy évvel később Tel-Aviv felrobbantotta őket.
Bár ez jelentős károkat okozott, a natanzi üzem még korántsem vált üzemképtelenné. Egy negyven lábnyi betonból és vasból álló védőréteg alatt feküdt az A1000-es földalatti csarnok belső szentélye. Odabent 5000 centrifuga működött, amelyek éjjel-nappal zúgtak, percről percre közelebb hozva az iráni rezsimet az atomfegyverhez.
A terv második szakasza során a Moszad kémei felkerestek tíz iráni tudóst, akik hozzáférhettek ehhez a teremhez, és sikerült rávenniük őket, hogy váltsanak oldalt – bár elhitették a tudósokkal, hogy nem Izraelnek, hanem nemzetközi disszidenseknek dolgoznak.
A tudósok beleegyeztek a szigorúan őrzött létesítmény felrobbantásába. „A motivációik mind különbözőek voltak” – mondta Wallisnek egy jól értesült izraeli forrás. „A Moszad rájött, hogy mire vágynak, és felajánlotta nekik. Volt a tudósoknak egy belső köre, akik többet tudtak a műveletről, és egy külső kör, akik segítettek, de kevesebb információval rendelkeztek”.
A kérdés az volt, hogyan juttassák be a robbanóanyagot a megerősített komplexumba. Ezt kétféleképpen sikerült elérni. Először is, egy drón berepült a légterébe, és egy megbeszélt helyre szállította a bombákat, hogy a tudósok begyűjtsék őket. Ezután jött a csempészet.
„Tegyük fel, hogy robbanóanyagot akartok juttatni Natanzba” – mondta egy forrás. „Hogyan tudnád ezt megtenni? Gondolhatnál például arra, hogy az ott dolgozó embereknek enni kell. Élelemre van szükségük. Tehát a robbanóanyagot beletehetnéd abba a teherautóba, amelyik az ételt szállítja az étkezdébe, és a tudósok felvehetnék, ha már bent van. Igen, ezt megtehetnéd.”
A terv működött. A tudósok begyűjtötték a bombákat, és beszerelték őket. Áprilisban, miután Irán bejelentette, hogy a földalatti csarnokban – nukleáris kötelezettségvállalásait semmibe véve – elkezdte használni a fejlett IR-5 és IR-6 centrifugákat, a robbanószerkezetek működésbe léptek.
A robbanás tönkretette a biztonságos áramellátó rendszert, áramszünetet okozva. A centrifugák kilencven százaléka megsemmisült, és a létesítmény akár kilenc hónapra is működésképtelenné vált. A tudósok azonnal eltűntek. A Moszad információi szerint mindannyian élnek és jól vannak.
A Moszad figyelme ezután maguknak a centrifugáknak a gyártása felé fordult, hogy megzavarja a rezsim kísérletét a natanzi létesítmény helyreállítására. A célkereszt átkerült a Teherántól harminc mérföldre északnyugatra fekvő Karajba, ahol az Iráni Centrifuga Technológiai Vállalat (TESA) található.
Izraeli kémek egy csapata és iráni ügynökeik közösen csempésztek be az országba darabról darabra egy felfegyverzett quadkoptert – egy forrás megerősítette, hogy a súlya megegyezik egy motorkerékpáréval.
Június 23-án a csapat összerakta a szerkezetet, és elvitte a TESA gyárától tíz mérföldre lévő helyre. Az ügynökök elindították, a gyárhoz irányították, és terhet elengedték, ami nagy robbanást okozott. Ezután a drón visszatért az indítóhelyre, ahonnan elszállították, hogy újra használják.
Jelzésértékű, hogy ezekre a műveletekre akkor került sor, amikor a tárgyalások Bécsben folytatódtak – írja Wallis. A Moszad a műveleteket nemzetközi együttműködés nélkül hajtotta végre. Az izraeli hírszerzési szlenggel élve, a támadások „kék-fehér-fehér” kódjelűek voltak, nem pedig „kék-fehér-vörös”, ami az amerikai részvételre utal.
