A hanuka növekvő népszerűsége a 20. században egybeesett az ünnep menóráinak új megjelenésével.
A New York-i Zsidó Múzeumban kiállított vagy a raktárakban pihenő, a rivaldafényre váró tárgyak közül a kedvencem egy nyolc apró lábú székből álló konstelláció, amelyek kissé megviselten néznek ki – írja Jenna Weissman Joselit.
Az olcsó ólomból és ónból készült, az idő horpadásait és a használat sebhelyeit viselő székek, ha egyesítik őket, hanukai lámpává alakulnak. Az 1880-as évek végén, Fehéroroszországban, ahonnan származnak, bárkinek csak annyit kellett tennie, hogy sorba rendezte a székeket; felemelte a fedelüket, vagy az egykori párnákat; egy kancsó olajat öntött bele; egy kanócot erősített a szék közepén lévő kis lyukba; meggyújtott egy gyufát, és voilá, a bútorok világítottak a sötétben, megvilágítva a Fények ünnepét.
Ezek a rituális tárgyak a hordozhatóságról és a mozgásról, az alkalmazkodóképességről és a kitartásról beszélnek – olyan tulajdonságokról, amelyekben a hanuka ünnepe, különösen annak modern változata bővelkedik – írja a szerző.
Míg a 20. században Amerikában a modernitás következményeként sok zsidó rituális szokás összezsugorodott vagy elsorvadt, addig ez az ősi ünnep kiterjesztette hatalmát, és újszerű rituális eszközök, szokások, sőt ételek sokaságát hozta létre.
Azok, akik ezeket a dolgokat tanulmányozzák, számos magyarázatra támaszkodnak, hogy megmagyarázzák a hanuka hatalmas népszerűségnövekedését. Az egyik magyarázat a zsidó ünnep naptári közelsége a karácsonyhoz, amelynek ünneplése az idők folyamán szintén egyre hangsúlyosabbá vált, a szentélyből és a családi tűzhelyből a piacra és a térre költözött. Ha ebből a külső perspektívából nézzük, a hanuka profitált az időzítésből, valamint a fogyasztói társadalomból.
Egy másik értelmezés, amely áthelyezi a vonatkoztatási pontot, Izrael állam felemelkedését és az újkori makkabeusokat tartja felelősnek, azokat, akik a függetlenségi háborúban és az azt követő csatákban harcoltak. Az ókori idők és a modern időnk közötti kapcsolata, a cionizmus kiemelése egy mélyebb magyarázattal szolgál, ami túlmegy a mesterséges indokláson.
Egy harmadik nézőpont a hanuka vonzerejét a háború utáni Amerika, a baby boom korszakának növekvő gyermekközpontúságával hozza összefüggésbe, és ezzel együtt a szülői és közösségi próbálkozásokkal, hogy a judaizmust gyerekbarátabbá, kevésbé szigorúvá és visszafogottá, sokkal könnyedebbé és talán még szórakoztatóbbá is tegyék.
Bármelyik magyarázatot is részesítjük előnyben, mindez „azt mutatja, hogy ha az ember dolgozik rajta, újraéleszthet egy ünnepet” – állapította meg 1949-ben egy amerikai rabbi, akit megzavart az a lelkesedés, amellyel gyülekezetének tagjai a téli ünnepet megünnepelték.
A hanukai menórák készenlétben álltak. Elmúltak azok az idők, amikor az amerikai zsidó családok vagy viaszgyertyát olvasztottak egy fából készült vonalzóra, vagy a gyermekeik héber iskolai kézműves projektjeire támaszkodtak, amelyek során mindig olyan hanukia készült, amelyet inkább a darabosság, mint az elegancia jellemzett. Az 1950-es évekre megnövekedett a hanukiák piaca, és a menórák két jellegzetes fajtája kiemelkedett a többi közül.
A háború után sok népszerű hanukai menórát a Szentföldről importáltak. A patinázott fémárukból készült jellegzetes, kékes-zöldes, zöldes-zöldes bevonattal ellátott, büszkén „Made in Israel” feliratú bélyegzővel ellátott lámpákat elkapkodták a vevők. A modernitás – a kémia és a tömegtermelés – és az ókor ügyes keverékei, ezek a koptatott rézszínű rituális tárgyak sokoldalúan felhasználhatóak voltak.
Könnyűek, megfizethetőek és könnyen tisztíthatók – nem volt szükség polírozásra -, pajzsként és katonaként, olajágként és korsóként öltöttek alakot. Egyszerre tisztelgés a jelen és tisztelgés a múlt előtt, ezek a „művészi tárgyak” szépen összefoglalták a háború utáni amerikai zsidók Izraelről alkotott benyomásait: ősi, mégis modern; a történelemben gyökerező, de jövőbe tekintő; egy újkori csoda.
Minden vonzerejük ellenére az importált izraeli hanukai menórák nem tudták elfoglalni az amerikai piacot. Az éles konkurencia egy hazai alternatíva formájában jelentkezett: a krómozott menórákban.
A krómmenóra, amely az ezüsthöz hasonló, de lényegesen olcsóbb, és sokkal könnyebben tisztítható, vonzotta az 1950-es évek pénztárcabarát, praktikusan gondolkodó zsidó háziasszonyait, akik könnyűnek találták, és amelyet könnyű volt szobáról szobára vagy ablakpárkányról ablakpárkányra vinni. Emellett ez az újszerű ajándéktárgy soha nem veszíti el fényét, és mindig „ragyog”.
Az, hogy a krómmenórák, hasonlóan újkeletű izraeli rokonaikhoz, az innovációt a hagyományokkal, a kémiát a történelemmel házasították, tovább mélyítette vonzerejüket.
Azzal, hogy egy ősi rituális tárgyat egyesítettek egy modern anyaggal, a hanukát ugyanolyan aktuálissá, relevánssá és csillogóvá tették.
Bizonyára nem véletlen tehát, hogy a patinázott réz hanuka és krómozott unokatestvére, mindkettő a modern technológia haszonélvezője, a háború utáni hanukai piac élén állt. Együtt felizzították az amerikai zsidó képzeletet, és utat mutattak a jövőbe.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
