Egy nemrégiben készült Pew-felmérés a zsidó amerikaiakat 2 nagy kategóriába sorolja a hitük alapján – és bár Isten nem szerepel a menüben, egyesek szerint ez a megkülönböztetés nem működik számukra — írja Gabe Friedman a Times of Israelben.
Jesse Wilksnek volt barmicvója – csak éppen nem vallásos módra. Szülei szekuláris otthonában nőtt fel New Yorkban, de mégis erős zsidó identitástudatot neveltek belé. Édesanyja – aki a Workers Circle-nek dolgozott, és most a baloldali Jewish Currents magazin szerkesztőbizottságának a tagja – ünnepi vacsorákat készített, vallásos imák és áldások nélkül. Ahelyett, hogy zsinagógai héber iskolába járt volna, Wilkset egy szekuláris „súl”-ba iratták be, ahol jiddisül tanult.
Ugyanez folytatódott a felnőtté válási szertartáson, amelyen a család és a barátok egy olyan zsinagógában gyűltek össze, ahová egyébként soha nem jártak.
„Ez a ceremónia nem Tóra-olvasást jelentett, hanem azt, hogy választottam egy témát a zsidósággal kapcsolatban, ami érdekelt, majd egy oktatóval dolgoztam rajta. Kutattam, és alapvetően egy 13 éves gyerek dolgozatának megfelelően olvastam”
— emlékezik vissza a bár micvójára. Úgy döntött, hogy a társadalmi igazságosságot vizsgálja a judaizmusban és a zsidó történelemben, a munkásmozgalmakra összpontosítva.
A ma 34 éves, Philadelphiában élő építész Wilks nem hisz istenben, sőt önmagát kifejezetten ateistaként határozza meg – de egyben zsidóként is. A Pew Research Center közelmúltban közzétett, az amerikai zsidók körében végzett felmérése szerint így ő egy „vallástalan zsidó”.
A Pew kutatói 2013-hoz hasonlóan az amerikai zsidókat két nagy kategóriába sorolták: „vallásos zsidók” és „vallástalan zsidók”. A második csoportba tartozó emberek – írták a kutatók –
„ateistának, agnosztikusnak vagy semmi különösnek mondják magukat (vallásilag), de van zsidó szülőjük, vagy zsidónak nevelték őket, és akik még mindig zsidónak tartják magukat valamilyen értelemben (például etnikailag, kulturálisan vagy családi hátterük miatt)”.
A felmérés 3836 válaszadója közül 882-en vallástalan zsidóként definiálták magukat, ami azt jelenti, hogy az amerikai zsidók közel negyede – 1,5 millió ember – tartozik ebbe a kategóriába.
Becka Alper, a 2021-es tanulmány társszerzője szerint a vallástalan zsidó kifejezés a zsidó közösség egy olyan nagy, és sokszínű részét takarja, amelyet nem lehet sommás jelzőkkel körülírni, mint például „kulturális zsidók” vagy „etnikai zsidók” fogalma.
„Tényleg nem lenne elegendő, ha egyszerűen csak megkérdeznénk az embereket a vallásukról, és csak azokat azonosítanánk zsidóként, akik zsidó vallásúnak mondták magukat”
– mondta.
„Kihagynánk a zsidó közösség egy igazán nagy és fontos részét, azokat a zsidókat, akik vallási szempontból nem kifejezetten azok.”
A kifejezés kritikusai szerint ez a kifejezés ott tesz különbséget, ahol nem kellene, hogy tegyen.
„Az a tény mégiscsak elgondolkodtató lehet, hogy a ’vallástalan zsidók’ 24%-ának van héber nyelvű imakönyve”
— írta Rachel B. Gross, a San Franciscó-i Állami Egyetem zsidó tanulmányok professzora a Jewish Telegraphic Agency számára a tanulmány megjelenése után írt esszéjében.
Gross azzal érvel, hogy a tanulmány kategóriái olyan felosztást tükröznek, amely a keresztények számára értelmezhető keret, de nem a judaizmusban, ahol a vallásgyakorlat mindig is változott az idők folyamán.
„Az amerikai zsidók továbbra is a családjukhoz, közösségeikhez és történelmükhöz fűződő érzelmi kapcsolatokban találnak értelmet, bár ennek módja folyamatosan változik. ’A vallás’ fogalmának kitágítása segíthet abban, hogy jobban felismerjük, milyen módon teszik ezt”
– írja.
Ez az érvelés visszhangra talált három „vallás nélküli zsidó” esetében, akik a Jewish Telegraphic Agency-nek nyilatkoztak zsidó identitásukról. Íme, mit mondtak.
„Minden nap zsidónak érzem magam”
Bizonyos dolgok kiváltják Wilksből a zsidóság érzését – például a Netflix „Unorthodox” című sorozatának megtekintése, amely egy brooklyni haszid közösségét elhagyó nőről szól. Míg Wilks ismeretei a zsidó szokásokról, rituálékról és történelemről a szinte mindennap „háttérben” maradnak, az „Unorthodox” mégis „előtérbe” helyezte őket.
És amikor a főiskola alatt Berlinbe utazott, érezte, hogy zsidósága kényelmetlen módon zsigeri sebezhetőséggé változik.
„Nem tudtam úgy az utcán járkálni, hogy ne menjen ki a fejemből, hogy ha most 70 évvel korábban lenne, akkor meggyilkolnának. És ez az egész ottani látogatásomra rányomta a bélyegét. Ez meglepő volt számomra, hogy, tudod, a zsidó identitásom ott felbukkant”
— meséli.
Ez a tapasztalat a Pew-tanulmány egyik megállapításához illeszkedik:
Az amerikai zsidók 75%-a mondta, hogy „a holokausztra való emlékezés” fontos zsidó identitása szempontjából, beleértve a vallástalan zsidók kétharmadát is.
Másrészt a Pew megállapította, hogy
míg az amerikai zsidók 60%-a állítja, hogy érzelmileg erősen vagy valamelyest kötődik Izraelhez, addig a vallástalan zsidóknak csak egyharmada mondott ilyen kötődést.
Wilks elmondta, hogy soha nem gondol az országra, ahol zsidó származása miatt állampolgárságra jogosult.
„Nem érzek semmilyen kapcsolatot Izraellel. Számomra ugyanolyan, mint bármelyik ország, ahol még nem jártam”
— mondta.
Jelenleg még mindig azon töpreng, hogy milyen zsidó identitást válasszon az életében. Felnőttként édesanyja a családja történetére épülő, nem vallásos zsidó identitás erős érzését vetítette ki, mivel kelet-európai szekuláris zsidó szocialista aktivisták leszármazottja.
De most, hogy külön él tőle, és egy nem zsidó nővel házasodott össze, Wilks úgy érzi, még inkább elszakadt a zsidó kultúrától.
A Pew szerint azok a zsidók, akik nem zsidó emberrel házasodtak össze, háromszor gyakrabban azonosulnak zsidó identitásukkal, mint a többi vallástalan zsidó.
Wilks elismerte, hogy kénytelen lenne jobban szembenézni a kérdéssel, ha gyerekei lennének, de ő és a felesége nem tervezik, hogy gyerekeik lesznek.
„Nem kérdés, hogy minden nap zsidónak érzem magam, és mindig is annak vallottam magam. De nem tudom, nehéz megfogalmaznom, hogy ez milyen szerepet játszik az életemben”
— mondta.
Mandy Patinkin, bagel és egy tinédzser egzisztenciális krízis
Sophie Vershbow ezzel szemben pontosan tudja, hogy ki ő: ateista kulturális zsidó.
A 31 éves közösségi média menedzser, aki a New York-i „öt nagy” kiadóvállalat egyikénél dolgozik, mélyen kötődik a zsidó kultúrához. Két dolgot emelt ki, amihez különös vonzalmat érez: Mandy Patinkin színész és a bagel.
Patinkin Emmy- és Tony-díjas színész, aki idén kisebb ikonná vált, mert a közösségi médiában zsidó és társadalmi igazságossági témákat szőtt egybe. A hozzá hasonló emberek a popkultúrában közösséget teremtenek más zsidók számára, mondta Vershbow, és segítenek megismertetni a nem zsidókkal a zsidó kultúrát.
A született New York-i Sophie erre azután jött rá, hogy elhagyta a várost, és a New York állam északi részén található Hamilton College-ba ment. A zsidók közel 15%-át teszik ki New York lakosságának, ahol ő a Chelsea negyedben nőtt fel. Bár a Hamilton diákjai még mindig jóval több zsidót számláltak, mint az USA lakosságához viszonyított arányuk, sem a főiskola, sem a környék egyáltalán nem tűnt számára „zsidósnak”.
„Felhívtam anyukámat, és azt kérdeztem: ‘Mi történt? Erre ő: ‘Sophie, mégis mit gondolsz, az ország hány százaléka zsidó?'”
— idézi fel Vershbow.
„Tanultam a holokausztról a főiskolán, és a történelmünk megismerése és az, hogy mennyire üldöztek minket, bizonyára jobban összeköt [a zsidó oldalammal]. És úgy érzem, hogy fontos ezeket a dolgokat tovább vinni”.
Ami azonban a vallást, az ünnepeken való részvételt illeti, néhány nagy ünnepet még mindig együtt tart a szüleivel, például a pészahot és a hanukát. Ezeket azonban úgy jellemzi, hogy „csak úgy végigcsinálja”, mert nem hisz Istenben. Reform zsinagógában nőtt fel, de nem sokkal a bat micvója előtt egyfajta egzisztenciális válságot élt át – szavai szerint „egy tinédzserkori szemléletváltást”.
„Rájöttem, hogy nem hiszek Istenben, és úgy voltam vele, hogy nem megyek el a bát micvámra. Ezt nem érzem helyesnek”
– magyarázza.
„Valahogy úgy, ahogy az ember rájön, hogy nem hisz a Mikulásban, a húsvéti nyusziban és a Fogtündérben. Nekem ez nem igazán jött be.”
Vershbow szeretete a zsidó ételek iránt egyszerű. Bagel vasárnaponként, latkes hanukakor, kugel Jom Kippurkor – ez olyasmi, amit a gyerekeibe is belenevel, — már ha lesznek gyerekei a jövőben.
„Nem hiszem, hogy templomba kell járnod ahhoz, hogy átadd a gyerekeidnek [a judaizmust]”
– mondja.
„De ha valaki egyszer azt mondaná, hogy ‘Anyu, meg akarom nézni’, akkor biztosan elviszem a gyerekeimet a templomba, és megmutatom nekik.”
Vershbow elmondta, hogy nem érez következetlenséget az identitásában — zsidósága az identitása középpontjában áll.
„A családom lengyel, orosz, meg minden, de nem érzek személyes kapcsolatot egyikhez sem. Én az amerikai zsidósághoz érzem magam kötődve. Ez az identitásom „
— mondta.
„De azt hiszem, az a csodálatos dolog a zsidóságban, hogy az én életemben nagyon sok ember számára, nagyon sok közösségben elfogadhatónak tűnik, ha azt mondják: „Nem hiszek Istenben, de zsidó vagyok.” És ezek tökéletesen megférnek egymás mellett bennem, nem állnak egymással ellentétben.”
Az istenség elhagyása, évtizedek óta
A 89 éves June Fischer több évtizedes alulról jövő és kongresszusi politikai tapasztalattal a háta mögött végtelen számú eredményt tud felsorolni. 1972 óta minden egyes demokrata nemzeti konvención New Jersey küldöttje volt; 1974 óta dolgozott Joe Biden kampányain, beleértve sikeres elnökjelöltségét is, sőt közeli barátja lett, de dolgozott Jon Corzine volt szenátor és Robert Menendez jelenlegi szenátor irodájában is.
Tagja a helyi zsidó közösségi központ vezetőségének is, és 1990-ben alapító tagja volt az Országos Zsidó Demokratikus Tanácsnak (ma Jewish Democratic Council of America).
Önéletrajzának e része ellenére azonban nem tartozik zsinagógához – ami azt mutatja, hogy a „vallástalan zsidók” kategória nem 21. századi találmány.
Fischer Weequahicban nőtt fel, Newarknak abban a városrészében, amelyet Philip Roth tett híressé számos regényében, amelyeknek helyszíne az a városrész volt. Sőt, együtt érettségizett Roth-tal, miután négy évig mellette ült az osztályban.
15 évesen elment megnézni Henry Wallace, Franklin Roosevelt első alelnökének beszédét. A politikus inspiráló előadása miatt kapta el a politika bogara – nem pedig a belé ivódott zsidó erkölcsi érzék miatt. „El voltam ragadtatva” – mondta.
Bár az Országos Zsidó Demokrata Tanács, amelyet az AIPAC-lobbira adott liberális válaszként jellemzett, és sok politikus, akikkel együtt dolgozott, gyakran foglalkozott Izraellel kapcsolatos kérdésekkel – Biden és Menendez is külpolitikára szakosodott -, Fischer nem lelkes követője az izraeli híreknek.
Az ünnepi vacsorák pedig inkább a hagyományokhoz való ragaszkodásról szóltak – és szólnak ma is -, semmint a vallási rituálék betartásáról.
„A hagyományos dolgokat csinálom, istenség nélkül, ahogy én mondom”
— mondta telefonon Clark-i otthonából.
„Ateista volnék, azt hiszem. De nagyon, nagyon hagyományosan zsidó vagyok.”
