A bíróság döntését sokan a jog megcsúfolásának érzik Franciaországban és szerte a világon. Összefoglaló Sarah Halimi ügyéről, és annak következményeiről.
A hatvanöt éves Sarah Halimi meggyilkolása megrázta a zsidó világot. Az igazságszolgáltatás elmaradása pedig nem csak Franciaországban, hanem Európa szerte is mély felháborodást okozott. A gyilkost arra hivatkozva nem állították bíróság elé, hogy kannabisz fogyasztása miatt magánkívül volt és ezért nem volt beszámítható állapotban. Nem ez az első eset Franciaországban, ahol antiszemita bűncselekménynél őrületre hivatkozott a védelem.
Az elmúlt években egyre több franciaországi zsidó döntött úgy, hogy kivándorol Izraelbe, és a felmérések szerint egyre kevésbé érzik biztonságban magukat a zsidók az országban. Bár Európa szerte előfordulnak antiszemita atrocitások, Franciaországban a gyűlölet nem csak szavakban nyilvánul meg, hanem erőszakos cselekedetekben.
A gyilkosság és a nyomozás
Kabil Traoré 2017. április 4-én behatolt az erkélyen keresztül szomszédja, a 65 éves Sarah Halimi, nyugdíjas pszichológus lakásába. A szemtanúk beszámolói alapján a mali-i származású muszlim férfi megverte a nőt, Korán verseket idézett, Sátánnak nevezte az áldozatát és Allah Akbárt kiabált. Ez a rendőrség számításai szerint közel egy óráig tartott.
„Mielőtt ledobta volna testvéremet az erkélyről, oda cipelte, ahonnan a legnagyobbat lehet zuhanni, mert biztos akart lenne abban, hogy belehal az esésbe. Miközben ezt csinálta, úgy tett mintha megakarná menteni és azt kiabálta „Egy nő leakar ugrani!” Ezt több szomszéd is hallotta”
– mondta a Haaretznek William Attal, az áldozat bátyja.
Ezt követően Traoré letaszította a harmadik emeleti erkélyről Sarah Halimit. A nő túlélte a zuhanást, és a helyszínre érkező tűzoltóautóban halt bele a sérüléseibe.
A gyilkosság hatalmas felháborodást okozott, és gyorsan jött az első sokk, mikor a kijelölt ügyész néhány nappal az eset után bejelentette, hogy nem antiszemita bűncselekményként kezelik a gyilkosságot. A második kellemetlen meglepetés az volt, mikor Traorét elfogták és annak ellenére, hogy korábban több alkalommal elítélték erőszakért, a rendőrség kihallgatás helyett azonnal pszichiátriai megfigyelés alá helyezte.
Halimi családja három hónappal a gyilkosság után már panaszt tett a rendőrség ellen, mivel a kezelésre hivatkozva nem voltak hajlandók kihallgatni a gyanúsítottat.
Sarah Halimi családja az első pillanattól úgy érezhette, mintha a bíróság és a rendőrség ellen egy külön harcot kellene folytatniuk. Az áldozat bátyja egy interjúban elmondta, hogy hiába volt több, mint 20 tanúja az esetnek, sokukat a bíróság meg se hallgatta, két fontos tanú pedig nem volt hajlandó vallomást tenni. Halimi ugyanis egy nagy részt muszlimok által lakott épületben élt. Mikor kiderült, hogy a védelem azzal fog érvelni, hogy Traoré nem volt beszámítható, sokaknak egy húsz évvel korábbi eset juthatott az eszébe.
A gyűlölet ébredése
A háború után Franciaország biztonságos szigete volt a zsidóság számára. A mai napig az országban él Nyugat-Európa legnagyobb zsidó közössége. Azonban körülbelül húsz éve elkezdett felerősödni az antiszemitizmus az országban. A Haaretz magazin 2019-ben megjelentetett egy cikket, amelyben elemzi, hogy milyen gyakorivá vált az „őrületre való hivatkozás” a franciaországi antiszemita bűncselekmények alkalmával. A cikk leírása szerint a 2000-es évek elején egy új fajta antiszemitizmus ütötte fel a fejét, ami elsősorban a muszlim lakosság irányából érkezett. Ezt a francia emberi jogi bizottság „új zsidófóbiának” nevezte. Ennek első erőszakos megnyilvánulása 2003-ban történt, mikor egy fiatal zsidó férfit Sebastian Selamot agyonvert egy muszlim ismerőse. A férfi mentális problémákkal küzdött és drogos volt, aki az őt kihallgató rendőröknek elmondta, hogy „nagyon boldog lenne, ha tudná, hogy meghalt az a mocskos zsidó.”
Az ügy sokkolta a zsidó közösséget, azonban a zsidó vezetők nem gondolták, hogy antiszemitizmus motiválta a gyilkosságot, mivel Franciaországban évtizedek óta nem volt példa ilyesmire. A család hiába próbálta a gyilkost bíróság elé állítani, a bírók úgy döntöttek, hogy a muszlim férfi nem beszámítható, és pszichiátriára utalták.
Azonban az elkövetkezendő években a közösség egyre több támadást élt át, és Selam gyilkosának elengedése negatív precedensnek bizonyult. „Hibáztunk akkor. Mrs. Selam mellé kellett volna állnunk. A szervezetünk nem gondolta, hogy antiszemita jellege volt a bűncselekménynek, mivel a korábbi évtizedekben nem tapasztaltunk hasonlót” – mondta a Haaretznek Francis Kalifat a CRIF francia zsidó szervezet feje.
2010 és 2016 között hat olyan támadás történt a francia zsidók ellen, amit ugyan antiszemita bűncselekménynek nyilvánítottak, de végül nem találta a bíróság beszámíthatónak az elkövetőket.
A franciaországi erőszakos antiszemita bűncselekmények egyre kegyetlenebb formát öltöttek. 2012-ben Toulouse városában egy muszlim férfi agyonlőtt egy fiatal rabbit és két kisfiát egy zsidó iskola előtt, majd berohant az iskolaudvarra és ott megölte az igazgató nyolc esztendős kislányát. A francia rendőrség egy rajtaütés során lelőtte a gyilkost, aki a vérengzését egy kamerával rögzítette. Később a városban graffitik tűntek fel a házak falain, amelyek ünnepelték a gyilkost.
2015-ben pedig közvetlenül a Charlie Hebdo gyilkosságok után egy iszlamista túszul ejtette egy kóser bolt vásárlóit, és négy embert megölt. Mindkét esetben a francia sajtó igyekezett csökkenteni a tettek antiszemita jellegét.
A terrorcselekmények esetén a rendőrség végzett az elkövetőkkel, így azok soha nem álltak bíróság elé, de az előéletüket figyelembe véve, valószínűleg a védelem bepróbálkozott volna azzal, hogy pszichológiai esetek voltak.
A bírósági döntés: hogyan úszta meg a gyilkos?
A bíróság 2019-ben egymással ütköző pszichológiai véleményekre hivatkozva azt a döntést hozta, hogy Sarah Halimi gyilkosa nem volt beszámítható állapotban. Az egyikük azt állította, hogy előfordulhat, hogy nem gyilkos szándékkal tört be a nőhöz, hanem a lakásban megpillantott héber Biblia pszichózis állapotot eredményezett, miután a férfi kannabisz hatása alatt állt. Egy bíró a BBC-nek elmondta, hogy abszurdnak találja a döntést, hiszen a pszichológiai vélemény mindössze egy tanács, a bíróság figyelembe veszi, majd meghozza a jogilag legmegfelelőbb döntést.
Idén áprilisban, négy évvel a gyilkosság után a legmagasabb francia fellebbviteli bíróság megerősítette a döntést, és kijelentette, hogy Traoré nem volt beszámítható. Az ügy furcsasága az, hogy a bíróság elismerte, hogy antiszemitizmus motiválta a gyilkosságot, miközben, nem találták beszámíthatónak a férfit, vagyis tagadták az előre megfontoltságot. Az ügy komoly kételyeket vet fel a modern joggal szemben, amely egyre inkább figyelembe vesz tudományosan vitatott pszichológiai teóriákat.
Hiszen ebben az esetben a bíróság gyakorlatilag azon az alapon engedte el a gyilkost, hogy az „nem szabad akaratából gyilkolt” hanem a drog által okozott pszichózis következtében. A bíróság tulajdonképpen nem vette figyelembe a konkrét gyilkosság részleteit, mivel a pszichózis érvelés miatt ezek elvesztették a jelentőségüket.
A döntés után a védőügyvéd a France 24 riporterének azt nyilatkozta, hogy „nagyon boldog, hogy a bírók nem engedtek a tömeg nyomásának.” Több zsidó szervezet felháborodottan reagált a döntésre, hiszen a bíróság döntése Franciaországban valószínűleg véglegesen lezárta az ügyet. Ahogy Sebastian Selam esetében is, a családra ezúttal is várhatóan évekig tartó és gyümölcstelen jogi harc vár.
A pszichózis érvelés abszurduma az, hogy az elmúlt években sok terrorcselekmény után kiderült, hogy drogos állapotban hajtották végre az elkövetők a támadásokat. Ráadásul a történelem során számtalan nép használt tudatmódosító szereket a harc során, már a vikingek is használtak olyan mérgező gombákat, amelyek serkentették az agresszivitásukat a harcban.
Oszama bin Láden rejtekhelyén is kannabisz növényeket találtak, és a Charlie Hebdo vérengzés egyik elkövetője is füvezett. A drog megkönnyítheti a lelkiismeret és az ész hangjának elnyomását. Nehezen érthető, hogy ezt a szempontot miért nem vette figyelembe a bíróság.
Másrészt egy BBC-nek nyilatkozó jogász rámutatott, hogy a legtöbb esetben a tudatmódosító szer szedése éppen hogy súlyosbító tényező, például autóbaleset okozása esetén. Itt azonban azért vált enyhítő körülménnyé, mert a pszichológusok megállapították, hogy a gyilkos valószínűleg pszichotikus állapotban volt a gyilkosság elkövetésekor.
Hogyan tovább?
A zsidó közösség az elmúlt hetekben országos tüntetéseket rendezett, és követelték Sarah Halimi gyilkosának a megbüntetését. Azonban ezek a tüntetések francia viszonylatban nem tekinthetők jelentősnek.
Sarah Halimi családja az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, amely azonban csak tanácsadói szerepet tölt be, nincs kikényszerítő ereje.
Emmanuel Macron a törvények megváltoztatását követelte, közéleti szereplők felszólaltak az antiszemitizmus ellen. Azonban az elmúlt húsz évben kiderült, hogy a gyűlölettel szemben nem érnek semmit a tüntetések, a kiáltványok, vagy a politikusok sopánkodása.
A radikális muszlim támadókat nem érdekli az uniós elítélő nyilatkozat, sem az, hogy mit mond egy politikus egy interjúban. Egy potenciális támadó csak azt látja, hogy egy zsidó nőt meg lehet verni, és le lehet hajítani az ablakból Franciaországban, és ennek az ég világon semmi következménye nincsen. S azt látja, hogy a gyilkost börtönbüntetés helyett egy kellemes pszichiátriai osztályon kezelgeti és eteti-itatja a gondoskodó állam.
EPA/STEPHANIE LECOCQ
