Ungár Péter a Lehet Más a Politika parlamenti képviselője, édesanyja Schmidt Mária kormánybiztos, a Terror Háza múzeum főigazgatója, édesapja a 2006-ben elhunyt milliárdos nagyvállalkozó, Ungár András. A zöldpárti politikus, a jelenlegi Országgyűlés legfiatalabb tagja. Wallenstein Róbert interjúja.
Információ-brókerként is emlegetik. Eltelt pár hét mióta megkerestem. Már azt hittem, nem is jelentkezik. Mi mindent sikerült megtudnia a Neokohnról?
Őszintén nem különösebben foglalkoztatott az újság.
Gondolom, ha nincs a választás jövőre, nem biztos, hogy kötélnek áll egy konzervatív-liberális lap kérdéseinek. Vagy esetleg arról van szó, hogy nyitott a zsidó származásával kapcsolatos kérdésekre?
Hát azért erre az optimális válaszom, hogy alapvetően zsidó vagyok.
A kérdés az, hogy maga erről szívesen beszél-e vagy nem nagyon?
Nem ez a központi témán, de ha valakit ez érdekel, állok elébe.
Egy év múlva ön szerint mennyire lehet más a politika Magyarországon?
Nem értem ezt a kérdést.
Egy év múlva lesz a választás. Ön a Lehet Más a Politika (LMP) egyik prominense. Milyen esélyt lát arra, hogy más lehet a politika idehaza 2022 tavaszától?
Remélhetőleg kormányváltás lesz, és az majd az alapvetően megváltoztatja a magyar politikát.
Mennyire tartja egységesnek és versenyképesnek az egy front mögött felsorakozott ellenzéki koalíciót?
Szerintem pozitív meglepetést fogunk okozni.
Mint zsidó származású politikus, mennyire érzi nélkülözhetetlennek és vállalhatónak a Jobbik pártot az ellenzéki oldalon?
A Jobbik nélkül nincs kormányváltás, de ennél is tovább megyek: a Jobbikkal több dologban értek egyet, mint az ellenzéki pártok egy jelentős részével.
A Jobbik az elmúlt években kétségkívül egy szélsőséges pártból vált egy jobbközép erővé, de ugye közben a kormánypárt ezzel ellentétes utat járt be. Akit zavar a szélsőséges eszmék erősödése a magyar társadalomban, az a kormányváltásra szavaz.
Saját pártjának és saját magának milyen célokat fogalmazott meg a következő ciklusra?
Az LMP számára nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb zöld gondolatot képviselő politikus legyen a következő országgyűlésben, és hogy ezek a gondolatok a következő kormányzásnak a centrumát adják. Szeretném, ha a zöld gondolat nagyon erősen meg tudna jelenni a következő kormányzásban.
Azt is fontosnak érzem, hogy bár szövetségben vagyunk a liberálisokkal, de azért a következő kormány ne egy alapvetően liberális kormányzás legyen.
Az én személyem kapcsán csak annyi, hogy ebben valamilyen módon részt vegyek.
Milyen szerepben képzeli el magát, ha nyernek vagy ha veszítenek?
Ezen még mélyen nem gondolkodtam. Meg kell tenni azt, amit meg kell tenni, aztán majd meglátjuk.
Ennél politikusabb választ nehezen adhatott volna. Nézzük kicsit egyik ismert személyes politikai szövetségesét, vagy legalább is személyes ismerősét, akivel nem ritkán értekeznek akár a nyilvánosság előtt is politikáról: Kelemen Anna manöken és/vagy szexszimbólumot. Tavaly csináltak egy karanténműsort, amiből többek között az is kiderült, hogy ön időnként papírmaséből készített kakassal alszik.
Igen. A kakas most is itt van mögöttem. Mi a kérdés?
Kelemen Anna nemrég azzal állt elő, hogy szívesen lenne az orosz Szputnyik-vakcina nagykövete. Ezt esetleg ön tanácsolta neki?
Annával továbbra is tartjuk a kapcsolatot, de nem mondanám, hogy direkt az én javaslatomra állt elő azzal, amit idéz. Ezzel együtt egyetértek vele abban, hogy bármilyen vakcina jobb, mint a betegség, tehát javaslom mindenkinek, hogy oltassák be magukat.
Az oltással kapcsolatban a közelmúlt egyik szombathelyi története eléggé érthetetlennek tűnik a külsős szemlélődőknek. Ön azt állította, hogy egy kormánypolitikus miatt nem tudja az ellenzéki szombathelyi városvezetés megteremteni annak a feltételét, hogy a helyi háziorvosok vakcinával lássák el a lakosokat. Elég élesen fogalmazott Hende Csabával kapcsolatban. Valóban azt mondja, hogy egy politikus személye miatti alakult ki áldatlan állapot a városban?
Eredetileg a háziorvosok kérték, hogy nekik jobb, ha oltópontok létesülnek, mert sok olyan háziorvosi rendelő van, ahol több orvos is dolgozik egyszerre különböző időben, ezért az oltásnál keveredhetnek azok is, akik betegek azokkal, akik egészségesek. A háziorvosok kérték az oltópontok kialakítását, amit a polgármester jelezett a kormányhivatalnak. Ezt egy bizonyos pontig a kormányhivatal támogatta, a tiszti főorvos helyettese is támogatta, majd egyszer csak a megnyitás előtt a kormányhivatal vezetője, Harangozó Bertalan azt a hihetetlenül érett kommunikációs formát választotta, hogy nem veszi fel a telefont a polgármesternek, és ezzel próbálják meg az oltópontok létrehozását megakadályozni.
Közben a Fidesz által tulajdonolt Vas Népe nevű propaganda lap is próbált ez ellen érvelni. Biztos vagyok benne, hogy a kormányhivatal vezetőjét Hende Csaba, a Fidesz választókerületének elnöke utasította arra, hogy álljon ennek ellent.
Hende Csabát nem csak most, hanem a korábbi időben is sokszor emelte ki mint egyfajta kerékkötőjét az ellenzéki városvezetésnek. Ebből azt gondolnám, hogy ő nem biztosan tartozik ahhoz a körhöz, akikre mint a közelebbi szövetségeseire tekinthetnénk. Ezzel együtt ön a magyar politikai élet azon különleges figurája, akiről sokan tudják, hogy a szekértáborok egyik és másik oldaláról is akadnak szoros kapcsolatai. Olyanok is, akikkel minden további nélkül el tudnak diskurálni egy-egy ital mellett. Minek tulajdonítja, hogy az egymással szembenálló politikai oldalról is vannak közeli bizalmasai?
Annak, hogy a családom révén a magyar politikai elitben szocializálódtam, és ezeket a kapcsolatokat részben könnyebb volt fenntartanom, de azért én munkát is fektetek abba, hogy mindenhol legyenek barátaim.
Ön a jelenlegi parlamenti ciklus legfiatalabb képviselője, az Országgyűlés első olyan tagja, aki már a rendszerváltás után született. Az MDF-irányába indult el még alig 14-15 évesen egy díjat nyert dolgozatával, majd egy alkalommal részt vette egy Fidelitas-os önkormányzati gyűlésen, végül az LMP-nél kötött ki. Lesz-e ebből később egy baloldali, esetleg liberális iránya is, vagy úgy érzi, megtalálta a politikai családját?
Tíz éve vagyok az LMP-ben valamilyen módon és nem kívánok ezen változtatni a közeljövőben.
Ön azt mondta Schiffer Andrásról, az LMP egyik alapítójáról, hogy a politikai karrierjét részben neki köszönheti. Megkérdeztem Schiffert, hogy ő mit gondol önről. A volt politikus elsőre az ön intellektuális képsségeit említette, amivel szerinte ön kiemelkedik a jelenlegi törvényhozásban, ezzel együtt 2016-ban próbálta önt is lebeszélni a politika folytatásáról. Schiffer szerint önnek még nem sikerült pontosan meghatároznia a legfőbb ideológiai alappilléreit. Ezzel egyetért?
Én is nagyon jó véleménnyel vagyok Schiffer Andrásról, különösen az intellektuális képességeiről. Nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Abban mindig vele fogok egyetérteni — még akkor is ha ez valami naivitás –, hogy a politika alapvetően egy intellektuális műfaj. Nem értelmiséginek kell lenni, de valamit illik gondolni a virágról — ebből a szempontból András tanítványa leszek örökké.
Vannak vitáim azzal, ahogy ő a világról alkotott gondolatokhoz hozzááll. Én 29 éves vagyok. Az elmúlt években is sokat változott az, amit gondolok a világról, és nyilván ez sokat fog még változni. Szerintem ez normális. Sokkal inkább az a rossz, ha valaki 2021-ben azt tudja mondani, hogy 1984 óta ugyan azt gondolja a világról. De Andrással nekem mindig is voltak alapvető véleménykülönbségeim, még akkor is, amikor egy pártban, közeli szövetségesek voltunk. Például külpolitikában szinte soha nem volt olyan, amiben egyetértettünk.
Én egy kifejezetten atlantista ember vagyok. András nagyon naívan áll a külpolitikai dolgokhoz és mondjuk a szolgálatok tevékenységéhez. Talán túl konspiráltan is. Én ebben próbálok egy nagyon klasszikus hozzáállást követni. Például Izrael államról voltak rettentő véleménykülönbségeink.
Politikusként mit gondol Izraelről?
Értelemszerűen nem a Likudra szavaznék, ha ott élnék, de én alapvetően hiszek Izrael állam önvédelemhez való jogában.
Rettentő sok szempontból antiszemitának tartom amit a posztmodern, új baloldal csinál Izraellel szemben.
Én azt gondolom, hogy Izrael egy nagyon jó hely, ott lenni nagyon jó. Az pedig egy valóságos csoda, ami alig pár évtized alatt egy ilyen hihetetlenül fejlett és jó országot létre tudtak hozni.
Még nincs 30 éves, életének nagy része hátravan. Ez akár egy-két új karriert is jelenthet. Ismert médiavállalkozó is, van pénze, van családi tapasztalata az ingatlanüzlet révén. Ha eljönne az a pillanat, hogy otthagyja a politikát, mihez szeretne kezdeni? Mi érdekli?
Majd a sors eldönti, hogy ott leszek-e mondjuk még 10 év múlva is a politikában. Én ezt most nem tudom, és ezzel nem is foglalkozom. Ha az a kérdés, hogy ha nem politikával foglalkoznék, akkor mit csinálnék, akkor valószínű azt mondanám, hogy vagy üzlettel vagy értelmiségi dolgokkal, nyilván ez a két opció lehetséges.
Értelmiségi dolgoknak gondolja mondjuk a sajtót is? Ismert, hogy több orgánumnak is tulajdonosa.
Így van.
Lehet arról tudni, hogy a januárban bejegyzett, szombathelyi székhelyű Nemzeti Újságíók Demokratikus Egyesületével kapcsolatban mi a szerepe?
Semmi közöm hozzá.
A kormánysajtó állítása szerint nagyon is van köze. A Magyar Nemzet azt írta, hogy a hazai és határontúli újságírók szakmai támogatásról van szó.
Talán csak azért írták, mert mert az egyik tag nem más, mint az egyik tulajdonomhoz tartozó újság főszerkesztője. Kérdezzék meg őt.
Tehát akkor azt mondja hogy Ungár Péternek se pénze, se intellektuális hozzáadott értéke nincsen ebben a történetben?
Ha erről konkrét kérdést fogalmaznak meg, forduljanak barátsággal Farkas Balázshoz.
Beszéljünk kicsit lapunk egyik fő profiljáról, a zsidóságról. Elég ritkán olvasni olyat, hogy ön erről beszélne, de egy interjúban azt mondta: „Ószövetségi ember vagyok: kitartó és bosszúálló.” Az ószövetségiségéről még mi minden jut eszébe?
Hogy mi jut eszembe a zsidó identitásról?
Ha önnek az ószövetségből a zsidó identitás jut az eszébe, akkor igen.
Hát azért a kettőnek van némileg ismert kapcsolata, hogy finoman fogalmazzak.
Szerintem a zsidóság részben egy több ezer éves, hatalmas intellektuális teljesítmény is. Van egy nagyon gazdag kultúrája, nagyon sok minden jó jött létre a zsidóság által.
Önmagában egy csoda, hogy ennyi ideje létezik ilyen nehéz történelmi körülmények között, és a zsidó-magyar együttélés, a zsidók integrációja Magyarországon — a holokausztot leszámítva — egy sikertörténet.
Egy olyan sikertörténet, aminek szép dolog a részének lenni.
Mennyire érzi magát részének ennek a történetnek?
Csak rá kell nézni az arcomra.
A nagyapjáról, Ungár Lajosról azt olvastam, hogy a Mazsihisznek volt valamilyen vezetőségi tagja.
Ez így van.
Azt is írták róla, hogy a munkásőr volt.
Ez is igaz.
Ismerte?
Igen.
Mesélt-e önnek valamit a saját családjáról? Ismeri-e bármelyik felmenőjének történetét, egyáltalán beavatták-e a família zsidó identitással kapcsolatos eredetébe?
Egy dolgot szögezzünk le: itt most nem fogok belemenni abba, hogy hányadik generációs holokauszt túlélő leszármazottja vagyok, mint ahogy abba sem, hogy nyilvános családállításba bocsátkozzunk. Bár mind a kettőnek szép tradíciója van a mi közösségünkön belül, de egyiket se szeretném folytatni.
Azt vissza tudom idézni, hogy mikor jöttem rá végérvényesen arra, hogy tényleg zsidó vagyok:
évekkel ezelőtt az akkori barátommal Izraelben voltunk, és amíg ő a hotelben volt, én álltam a sarkon és akkor rövid időn belül legalább nyolcan kérdezték meg tőlem, hogy melyik utca merre van. Akkor gondoltam magamban, hogy valószínűleg úgy nézek ki, mint az idevalók.
Ez legyen elég.
Ez vélhetően az elmúlt tíz évben lehetett. Előtte nem tudott származásáról?
Több mint sejtettem.
Akkor itt most érezhetően nem akar történeteket mesélni, esetleg olyan dolgokról, amit az édesapjától, nagyszüleitől, rokonaitól hallott.
Ungár Lajos nagyapámmal nem voltam közeli viszonyban. Árnyalt gondolataim vannak róla, de nem feltétlenül szeretnék erről nyilvánosan beszélni.
Ezt tiszteletben tartva az édesapjáról kérdezhetem?
Majd maximum nem válaszolok.
Apja egyik barátja úgy idézte meg emlékét, hogy „az üzletelés csak játék volt a számára, ahogy a zsidósága is. Mindig vállalta a származását, ez egyfajta kulturális stichet jelentett a számára.” Maga számára is egyfajta játék a zsidósága? Vagy mit is jelent önnek?
Talán édesapámnak abban volt kritikája zsidó identitás megélésével a ’90-es években, hogy nem tesz jót, ha csupán ez egy áldozati identitás, ami a holokausztból táplálkozik. Ő sokkal inkább azt gondolta, hogy pozitívan kell megélni azt, erőt kell benne látni. Például azt kell látni Izraelben is, hogy a hihetetlen túlerővel szemben is tudsz győzedelmeskedni.
Ez a fajta zsidó identitás szerintem már sokkal kevésbé jellemző, de akkor ez volt a zsidó identitás fő táptalaja. Ez pedig nem szolgálja azt, hogy a zsidóság fennmaradjon még 5000 évig — ez volt, azt hiszem, az ő kritikája.
Fiatalemberként meg tudja-e érinteni ez az új fajta, pozitívabb identitás? Eljár-e bármilyen közösségbe, zsinagógába? A kulturális élmény, a zsidó hagyományok, a kultúra érdekli-e, vagy inkább kívülről tekint erre az egészre?
Én református hittanra jártam. Nem járok zsidó közösségbe. Széder estén már részt vettem, legutoljára nagynénémmel ültük meg pár éve, de nem igazán találom benne a helyemet. Nem tartom magaménak sem az ortodox, sem pedig a reform zsidó közösséget.
Tehát akkor pontos az a megfogalmazás, hogy lehetőség szerint távol tartja magát zsidó aktivitásoktól? Ha mondjuk meghívnák, elmenne valamilyen rendezvényre? Például ismert volt, hogy édesanyja, Schmidt Mária szorosan köthető volt egy EMIH-es projekthez, a Sorsok Házához.
Szerintem a Neokohn kiadója is jól jár azzal, ha nem minősítem az EMIH tevékenységét a Sorsok Házával kapcsolatban.
Nem hiszem, hogy ebből a szempontól féltenie kellene a kiadónkat.
Nézze, hogy finoman fogalmazzak:
én istenhívő vagyok, de úgy érzem, hogy a jelenlegi magyar zsidó egyházi vezetés nem inspiráló egy magyarországi fiatal számára arra, hogy zsidó hitéletet folytasson.
Most melyik zsidó egyházra gondolt? Van belőle egy pár.
Én egy választott parlamenti képviselő vagyok, nem fogok külön véleményt egyikről sem megfogalmazni. Eddig tudtam elmenni.
Két dolog biztos van, amiről nyilvánvaló, hogy nem szívesen beszél – az egyik a momentumos zaklatási afférja, ami alaposan dokumentált, nyári táboros, ittas állapotához vezethető vissza, a másik pedig az édesanyjával kapcsolatos politikai és ideológiai különbségei. Van még egy évük a választásokig. Hogy érzi, megbocsátottak önnek politikai szövetségesei?
Én ott szörnyen viselkedtem, bocsánatot kértem, úgy érzem, hogy ez az affér nem lesz az ellenzéki együttműködés gátja.
Mivel a legtöbb interjújában faggatják édesanyjáról, és rendre kikéri magának az ideológiai különbségekről szóló kérdések nyilvános megválaszolását, én csak egy dolgot kérek öntől. Kifejtené, hogy mire gondolt akkor, amikor azt mondta róla, hogy „neki van egy túlszárnyalhatatlan 30 éves, a nemzet lelkére vonatkozó teljesítménye”?
Édesanyámnak hatalmas teljesítménye van abban, hogy Magyarországon szinte egyedül, unikális módon a kommunizmus áldozatairól részben a Terror Háza keresztül, részben egyéb módon méltó megemlékezések vannak.
Beszéljünk a vége felé Szombathelyről. Egy onnan származó, és a helyi viszonyokat ismerő barátom szerint magát egy rejtélyes üstökösnek tartják. Miért választotta Szombathelyet, mit akar elérni ott? Mennyivel több a missziója, mint egy hiúsági kérdés?
Ezt a kérdést már nagyon sokszor feltették. Az egyszerű válasz az, hogy amikor Budapesten a párt úgy döntött, hogy egy olyan embert választ meg elnöknek, aki az ellenzéki együttműködés ellensége, ebben a helyzetben Németh Ákos szombathelyi barátom azt kérte, hogy menjek el a városba is segítsek neki. Aki erről többet akar tudni, vagy akinek ezzel problémája van, forduljon bizalommal Németh Ákoshoz.
Mindez minden felelősségel jár az ön esetében?
2019-ben létrejött az együttműködés. Először László Győző időközi önkormányzati kampánya jött, majd az önkormányzati kampányban egy olyan együttműködés alakult ki, amely egy olyan helyzetben tudott győzedelmeskedni, amiről senki nem gondolta, hogy sikerülhet.
Sok köze volt ehhez a sikerhez?
Értelemszerűen Nemény András, jelenlegi polgármester vezette ezt a csapatot, ő a győztes. Azt, hogy ehhez mennyi közöm volt, azt a Fideszesektől kell megkérdezni. Ők szórtak be rólam újságot hetente. Amúgy az egy csapatmunka volt sok szempontból, ennek a csapatnak én is egy tagja voltam. Az azóta eltelt időt mutatja, hogy nemcsak jó döntést hoztak a helyiek, hanem az egyik legsikeresebb ellenzéki város lett Szombathely, és ez egy nagyon inspiráló dolog. Remélhetőleg következő egyéni képviselőként együtt fogok majd tudni működni a város vezetéssel annak érdekében, hogy a lehető legtöbb forrás érkezzen Szombathelyre.
Ez azt is jelenti hogy hetente több alkalommal Szombathelyen tartózkodik?
Ha nincs a karantén, akkor igen.
Vissza tudja idézni, hogy konkrétan mit tett a sikeres kampányért a csapatban? Mi volt az ön szerepe? Beszélik biztos, hogy a sok pénzéből tett hozzá a kampányhoz.
Van egy online újságom, ami kormánykritikus hangú, ez nyilván jelent anyagi befektetést, de kopogtattam például nagyon sok helyen is.
És néztek magára azzal, hogy ez meg kicsoda és hogy került ide? Megismerték egyáltalán?
Van egy ide illő történetem: talán valahol a Rumi út környékén kopogtattam egyik nap. Bekopogtam egy házba és amikor kinyitották, rám nézett egy ember és azt mondta, hogy maga az a zsidó? Mondtam, hogy igen. Erre ő behúzott a lakásába, és azt hittem hogy valami rossz dolog fog történni.
Felhívott valakit a telefonon, most nem mondom ki a nevét, itt Szombathelyen valaki, és mondta, hogy itt a másik zsidó, és akkor így hárman — mint három zsidó — ott ezen örömködtünk a telefonon keresztül.
Ez egy aranyos történet, némileg viccesnek is mondható. Nyilván nevek nélkül kevésbé hat a poén. De azok alapján, amit eddigi beszélgetésünkben mondott, úgy érzem, hogy magának valójában semmi köze ezekhez a zsidókhoz. Tudatosan tartja távol magát azoktól, akiknek számít az identitás, hiszen ez önt nemigen foglalkoztatja.
Igen, ez sok mindent elmond a magyar zsidó közéletről. Ha nem úgy foglalkoztat, ahogy az az ön elvárása, akkor úgy látszik, nem foglalkoztat egyáltalán. Mindenki gondol, amit akar.
Lehet, hogy a korával ez azért még változhat. Most, ahogy ezt a mondatot hangsúlyozta, a mondókájába csempészett irónia azt feltételezheti, hogy valami nyitottság mégis ott pislákol önben.
Mindenki aki öreg lesz, az öreg zsidó lesz – ezt állítólag Scheiber rabbi mondta. De azért értelemszerűen megérint az, hogy Szombathelyen a városi zsinagóga egy nagyon szép épület, de üres, és hogy onnan hiányoznak emberek. Nem gondolom azt, hogy ez visszacsinálható lenne, de legalább nem raktár, hanem koncertterem és kulturális találkozó helyként használják.
Egy helyi kampányvideóban kérdezték, hogy milyen a viszonya, mik a tervei a várossal. Ön egyik feleletében így fogalmazott: „Ha ide költözöm és itt családot alapítok és mondjuk a gyerekeim és itt családot alapítanak, akkor az ő gyerekeik már valószínűleg nem lesznek gyüttmentek”. Ekkor arra gondolt, hogy ott a városban alapítana saját családot, felvállalt meleg politikusként?
Nem erre gondoltam. Ez egy egyértelmű utalásom arra, hogy amikor beszélek egy állampolgárral, és azt mondja nekem, hogy őt gyüttmentnek tartják azért, mert ’82-ben költözött ide Kőszegről, pedig mégis van egy egészséges lokálpatriótizmusa. Amúgy az összes magyar városban, de különösen Szombathelyen ez így van. Én tudom azt hogy, kívülről jöttem és nem is akarok úgy tenni, mintha ez nem így lenne. Tehát a mondatom egyáltalán nem egy szexuális orientációval kapcsolatos mondatok, hanem a közösség lokálpatrióta típusával kapcsolatosak.
Magáról köztudott, hogy élesen kiállt a kormány hagyományos (egy apa, egy anya és a gyermek) családmodell-koncepciójára épülő gyerekbefogadási és egyéb szociális juttatásokról rendelkező javaslatai ellen. Részben nyilván azért is, mert érintett is a kérdésben. El tudja képzelni, hogy akár Szombathelyen, akár más magyar városban vállaljon gyereket?
El.
