Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemrég Názáretben adott beszédet, amiben az izraeli arab szavazókat környékezte meg. Ez nagy stratégiai változást jelez nála – írja Ori Weitman az Algemeiner hasábjain írt véleménycikkében.
A szerző szerint a 2015-ös választásokon Netanjahu még kritizálta a szavazó arabok magas számát (“az arab szavazók a fülkékbe özönlenek”), hogy minél több jobboldalit biztasson arra, hogy a Likudra voksoljanak.
Viszont a félelme attól, hogy elveszítheti az idei választást, drasztikus irányváltást eredményezett. Netanjahu látja, hogy a többséget jelentő 61 helyet a Knesszetben nem sok eséllyel tudja megszerezni csak a szokásos jobboldali partnereire hagyatkozva (Sasz, Egyesült Tóra Zsidóság, Bennett Jaminája és Szmotrics vallásos cionistái).
Így ha győzni akar és folytatni regnálását, más szövetségeseket is keresnie kell.
Netanjahu nyilván mindent megtesz azért, hogy saját magára is vonatkozó mentességi törvényt hozzon, még az araboknak is szívesen hízeleg.
Azonban az arabok között nem túl népszerű Netanjahu. A 2020-as választásokon az arab szavazatok csupán 2 százaléka ment a Likudra (ami egy knesszeti hely harmadára is alig elegendő). Ez jól mutatja, milyen ellenségesek az izraeli arabok Netanjahuval szemben.
Az ideológiai törés ellenére a történelem már többször megmutatta, hogy a jobboldali pártok képesek lehetnek arab szavazatok szerzésére. Az 1992-es szavazáson például a Jicak Samir miniszterelnök által vezetett Likud az arab szavazatok 9 százalékát, azaz egy knesszeti helyet szerzett meg. Ez ugyanaz a Jicak Samir volt, aki vehemensen ellenezte a palesztin állam megalapítását. Ez jól mutatja, hogy Netanjahunak is megvan az esélye, hogy növelje népszerűségét az arabok körében.
Továbbá Ali Szalam názáreti polgármester (a város az arab szektor legnagyobb települése) kiállása Netanjahu mellett is segítheti ezt az ügyet.
Szalam korábban komolyan kritizálta az arab Egyesült Lista knesszeti képviselőit, azzal vádolva őket, hogy nem tesznek eleget az arab-zsidó együttélés érdekében. Az ő megjelenése a változás szelét jelentheti számos izraeli arab számára.
Szalam előkelő helye a Likud listáján egy valódi szándéknyilatkozat lehetne Netanjahu részéről, ami megváltoztathatja az arab szektor hozzáállását a Likudhoz és a személyéhez is.
Az, hogy Salam végül csatlakozik-e Netanjahuhoz és a párthoz, még nem derült ki pontosan. Nem elképzelhetetlen, hogy Szalam végül úgy dönt, hogy nem áll ki ilyen nyilvánosan az arab többség ellenében. De afelől nincs kétség, hogy számos arab szeretné az irányváltást.
Az Egyesült Listát kritizálók száma rohamosan nő, és az Emírségekkel, Bahrainnal, Szudánnal és Marokkóval kötött normalizációs szerződések is segíthetnek lebontani az ellenségeskedés falát az izraeli arabok és Netanjahu között.
Az arab nyilvánosság tisztában van azzal, hogy úgy tehetik jobbá életüket, ha ott vannak a kormány minisztériumaiban és a vezető pártnál, nem úgy, hogy az ellenzék padján ülnek, és a végtelenségig tárgyalják a palesztin kérdést. Így az is lehet, hogy Netanjahu pont velük lesz képes megnyerni a következő választást.
Netanjahu relatív sikere az arab szektorban a 2021-es választások során nem egy őrült elképzelés. Ha abból indulunk ki, hogy az arab népesség olyan arányban járul az urnákhoz, mint 2020-ban (65 százalék), akkor egy knesszeti hely az arab szavazatok kb. 6 százalékának felel meg. Ahhoz, hogy két helyet szerezzen így, Netanjahunak és a Likudnak az arab szavazatok 12 százalékát kell megkapniuk. És ennél többre talán nem is lesz szüksége tőlük arra, hogy megszerezze a többséget jelentő 61 helyet.
Valóban nehéz lesz ezt a két helyet megszerezni az arabok segítségével, de nem lehetetlen feladat. Az izraeli arabok megbocsátottak Jicak Rabinnak is, aki védelmi miniszterként keményen csapott le az első intifada alatt a palesztin zavargókra, 1992-ben viszont az arab szavazatok 20 százalékát szerezte meg a Munkáspárttal. Ha neki ez sikerült, Netanjahu miért ne tudna összeszedni fele ennyit?
