Míg Németország a helyi zsidó közösség 1700 éves történelmét ünnepli, több zsidó úgy gondolja, semmi ok az örömre.
A 38 éves Shai Hoffman élete megváltozott, miután az ország vezető szélsőjobboldali pártja 2017-ben bejutott a parlamentbe. Ugyan az AfD tagadja, hogy antiszemita lenne, sőt, rendre Izrael mellett foglalt állást, a német zsidók mégis aggódnak rasszista megnyilvánulásaik miatt. A Berlinben élő zsidó színész ki akart törni a Facebook buborékából, ezért kibérelt egy buszt, amit interaktív osztályteremként használ arra, hogy szembeszálljon az egyre népszerűbb nacionalista, xenofób és populista nézetekkel – írja a Jewish Telegraphic Agency.
„Nem tudom elmagyarázni, hogy lehet egy neonáci szervezet a harmadik legnagyobb párt az országban 75 évvel azután, hogy a nagyapám túlélte a holokausztot” – mondta.
Hoffman több aktivistával együtt több ezer találkozót szervezett Németország falvaiban és városaiban, főleg az AfD fellegváraiban a korábbi NDK-ban, ahol a szélsőjobbos üzenetek népszerűbbek.
A beszélgetések során jött rá, hogy többen még a holokauszt megtörténtében is kételkednek, és azzal is nehéz volt meggyőznie őket, hogy elmesélte nagyapja történetét. Elmondása szerint többször is megpróbálták visszazavarni Berlinbe. Néhány találkozó elszomorította, néhány viszont inspirálta.
Az AfD több tagja is felszólalt a holokausztról szóló nemzeti megemlékezés ellen. A párt felemelkedése azonban csupán része annak a problémának, ami a zsidókat aggasztja. Többen attól is félnek, hogy az országba érkező több millió közel-keleti menekült antiszemita ideológiákat hoz magával. A kormányt is megvádolták azzal, hogy nem ad őszintén számot a menekültek körében jelenlévő antiszemitizmusról, hogy elkerülje az iszlamofóbia vádját.
Különösen bizarr eset volt például, amikor 2018-ban egy izraeli arab férfi kipát vett fel egy berlini utcán, hogy megcáfolja a menekültek antiszemitizmusának vádját – erre antiszemita támadás érte.
A 2019-es hallei zsinagóga elleni támadás mögött pedig szélsőjobboldali nacionalizmus állt. A terrortámadásban két járókelő is meghalt. De gyilkoltak már meg politikust menekültbarát véleménye miatt, és az utcákon is történtek antiszemita incidensek a szigorú antináci oktatás ellenére is. Ezen felül arról is szólnak hírek, hogy a jobboldali szélsőségek a rendőri erők közé is beszivárogtak.
Míg Németország a helyi zsidó közösség 1700 éves történelmét ünnepli, több zsidó úgy gondolja, semmi ok az örömre.
„Itt az ideje szembenézni az igazsággal: nincs hely a zsidóknak Európában, vagy legalábbis biztonságos hely, még Németországban sem” – mondta Henryk Broder német zsidó újságíró a hallei támadás után.
Itt az idő elővenni a bőröndöket?
A holokauszt óta a német zsidókban él egy hit, hogy mindig szükségük van egy telepakolt bőröndre arra az esetre, ha a történelem ismételné önmagát. Ám a 250 ezresre is becsült zsidó lakosságból csupán ezren mentek el Izraelbe 2014 óta. Franciaországot például 27 ezer zsidó hagyta el antiszemitizmustól való félelmében ugyanebben az időszakban.
Anetta Kahane, az Amadeu Antonio Alapítvány alapítója szerint most a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletek antiszemita vonatkozásai is rontják a helyzetet az országban. Szerinte ez segítette a neonácikat, hogy be tudjanak törni a fősodorba. Augusztusban egy tüntetés résztvevőinek soraiban neonácik is voltak, akik megpróbáltak betörni a parlament épületébe. A volt NDK-ban különösen erősen tapasztalták az antiszemitizmus térnyerését.
Az országban összesen 2032 antiszemita incidens történt 2019-ben, ami 2001 óta a legmagasabb szám. A kormány szerint ezek 90%-át a szélsőjobb, 10%-át pedig muszlimok követték el.
A német vezetők, köztük Angela Merkel kancellár többször is elítélték a zsidó- és Izrael-ellenességet. Az Izrael bojkottjára irányuló törekvéseket antiszemitának nyilvánították, és pénzügyileg is jelentős támogatást nyújtanak a zsidó kisebbségnek.
Azonban Merkelt kritika is érte: méghozzá az, hogy amikor beengedett 2 millió menekültet, növelte az antiszemitizmus problémáját.
Kik azok a „német zsidók”?
A holokauszt alatt megtizedelt németországi zsidóság jelenleg az egykori Szovjetunióból érkező emigránsokból, izraeliekből és itt született zsidókból áll. Legtöbbjük Berlinben, Münchenben, Frankfurtban és Düsseldorfban él.
A németországi zsidók száma 300%-kal nőtt a hetvenes évek óta. Azonban ez a trend most megfordulóban van.
Egy felmérés szerint jelenleg 118 ezer zsidó él az országban (de ennél magasabb becslések is léteznek). A londoni Jewish Policy Research szerint az ország zsidósága „kihalóban van,” mert 40%-uk 65 év fölötti, és csak 10%-uk 15 év alatti.
A hallei, 500 fős zsidó közösségnek például évente 10-15 tagja hal meg, miközben csupán három zsidó gyerek születik.
Az országban a becslések szerint 10 ezer izraeli emigráns él. Köztük van a Kölnben élő Sharon Katz, akinek népszerű humusz-étterme számos izraelit emlékeztet otthonára. Ő a gyerekeinek is azt tanítja, hogy ne szégyelljék származásukat. Az étterem izraeli származást hirdető táblája többször is vandalizmus áldozata lett, de Katz nem hajlandó levenni.
A hallei támadás több zsidóban is kételyeket ébresztett afelől, hogy biztonságos-e számukra az ország.
Ám a támadás követően igény támadt arra is, hogy újraélesszék a kölni zsidó karnevál hagyományát, amit még a nácik tiltottak be a harmincas években. Az esemény komoly biztonsági intézkedések mellett valósult meg. Az egyik szervező férfi szerint a városban kevésbé kellene félnie homofób támadásoktól, ha férjével kézen fogva sétálna, mint antiszemita támadásoktól, ha kipával a fején járná az utcát.
Hogyan viszonyulnak a zsidók az 1700 éves történelmet ünneplő eseményekhez?
Hoffman, a buszon oktató aktivista az „1700 év Németországban” nevet kapó fesztivál szervezésében is részt vett. Sajnálatát fejezte ki, maiért azt olyan környezetben kell tartani, ahol az antiszemitizmus éppen új erőre kapott.
Sara Soussan, a kortárs zsidó kultúra kutatója is elmondta, hogy ambivalens érzései vannak az ünneppel kapcsolatban. Rabbi férjét és kipát viselő fiait többször is antiszemita zaklatás érte.
Michel Friedman tévészemélyiség, egyúttal a Németországi Zsidók Központi Tanácsának korábbi elnöke szerint „nincs mit ünnepelni”. Úgy fogalmazott, hogy a németországi zsidóság 1700 éves történelme az elnyomás és az antijudaizmus évszázadai voltak. Szerinte a zsidóság jelenlegi helyzete „nem egy sikertörténet”.
Knappstein, a nyugodt és toleráns Köln lakója viszont üdvözölte az ünnepet. Szerinte fontos emlékeztetni a társadalmat arra, hogy ilyen hosszú ideje itt élnek a zsidók, akik szerves részei a társadalomnak.
A hallei közösség elnöke a zsinagóga elleni támadás után elmondta, hogy egyre többször kell elgondolkodni azon, nincsenek-e jobb helyek a világban a zsidók számára. Szerinte a náci idők és a mostani helyzet között az az egyik fő különbség, hogy jelenleg ott van nekik Izrael állama.
Egy évvel később azonban optimistábban látja a helyzetet. Elmondása szerint a támadást követően több ezer átlagos német polgár látogatta meg a zsinagógát, hogy szolidaritásukat fejezzék ki. Most már azt mondja, az is fontos előrelépés a náci időkhöz képest, hogy a nép nem az antiszemiták oldalán van, hanem a zsidókén.
