Senki sem ismeri a kilétüket, mégis mindenhol ott vannak, ők az utolsó mentsvár élet és halál között. Kik az IDF titkos helikopteres életmentői, mit tudnak csinálni leszerelés után, és hogyan birkóznak meg a PTSD-vel?
Az IDF számos egységéről lehet legendákat hallani, ám a tájékozódást nehezíti, hogy a katonák nem beszélhetnek tevékenységükről, mivel az a többiek életét sorolná veszélybe. Az alábbi interjú a 669-es elit egység egykori tisztjével, Bar R.-el készült, azzal a céllal, hogy betekintést kapjunk egy katona életébe, ami nem áll meg a szolgálat lejártával. A 669-es egység egy helikopteres harci kutató- és mentőalakulat, akiket „macskáknak” is neveznek, különleges emblémájuk után.
∗
Beszélgessünk egy kicsit arról a tényről, hogy akárkivel találkozom Izraelben, mindig mindenki valami tiszt volt valamilyen nagyon elit egységben. Úgy tűnik az IDF-ben mindenki „vezető”. Hogy van ez?
Tudod, hogy van ez, mi izraeliek szeretünk túlozni, hogy macsónak tűnjünk. De azért van benne igazság. A 669-es elit egység aAz izraeli légierő harci kutató- és mentőegysége) tényleg azon alapul, hogy mindenki vezető. Nagyon kicsi egységekben dolgozunk, mindenkinek hatalmas felelősége van és nincs olyan, hogy te ezt tudod, én meg azt és várunk egymásra. Mindenkinek mindent tudnia kell. Az egység tagjainak a nap 24 órájában, a hét összes napján és az év 365 napján készen kell állnia lényegében mindenre. Mentőegység lévén az ejtőernyős képzéstől, a mentős tanfolyamon át, dzsungelhadviselési, terrorizmus elleni vagy épp búvárkodási tanfolyamot kell végeznünk.
Mi vitt téged arra, hogy pont ebbe az egységbe jelentkezz?
Egy ilyen elit egységbe bejutni nem könnyű, nem is ez volt az első választásom. A nagyapám, az apám, a testvéreim mind a tengerészetnél szolgáltak. Az is egy elit egység, még ha nincs is benne az elit négyesben. Felvettek a tengerészethez még a katonaságom megkezdése előtt. Aztán kezdtem megkérdőjelezni ezt a döntést. Rájöttem, hogy ez nem az én történetem, az az övéké és én abba az egységbe akarok menni, aminek a missziójáért dobog a szívem. Ez volt 669-es osztag. Mindenki azt hitte megőrültem, hiszen ha ide nem vesznek fel, akkor minden elit egységből rögtön kiesek. De ez vált a célommá és felvettek.
Tudom, hogy ez az egyik fizikailag és szellemileg leginkább megterhelő képzés az IDF-ben, és a képzésetek a kiválasztással együtt 18 hónap. Azt is tudom, hogy szinte alig lehet arról beszélni, hogy mikor, mit és hol csináltok. Van azért olyan bevetés, amiről beszélhetsz nekem?
Van egy-két cikk azért arról, hogy mit csinálunk, de természetesen sok marad a felszín alatt, nézők és taps nélkül. Több bevetésben volt lehetőségem részt venni az évek során. Egyik ilyen a bulgáriai Burgas terrortámadás, ahol öt izraeli meghalt.
Mentő alakulatként repültünk oda és három honfitársunkat meg tudtuk menteni, az egyiken életmentő műtétet végezetünk a helikopteren, útban Izrael felé.
Hogyan lehet ezeket feldolgozni? És azért itt gondolok arra is, hogy Izraelben igen kevés az, akinek nem halt meg valakije vagy terrortámadásban, vagy a katonaság alatt. A legtöbbetek vesztett el barátokat szolgálat alatt. Hogyan éltek ezekkel a traumákkal?
Ez az életünk része. Próbálnak minket felkészíteni mentálisan, van pszichológus az egységünkben, beszélnek a PTSD-ről (poszttraumás stressz zavar – A szerk.), de természetesen senki és semmi nem tud felkészíteni a valóságra. És igen, valaki örökre rámegy, és valaki erőt merít ezekből a traumákból. Nagyon fontos az, hogy ezek leginkább akkor ütnek vissza, amikor befejezzük a szolgálatunkat és visszalépünk a való világba. Az a nagy választóvonal.
Ezért álmodtad meg többet magaddal a 669-es alumni (öregdiák) egységet?
Igen. Senki más nem érthet meg minket úgy, mint mi egymást, akik ugyanabban az egységben szolgáltunk. „Mentjük a mentőket” – valahogy így áll a szlogenünkben. A sereg után kell az olyan nyugodt és biztonságos környezet, mint a miénk, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. És ugye azt is tudni kell, hogy azért, mert a kötelező szolgálatnak vége, még évtizedeken keresztül behívhatnak minket, és minden alkalom után meg kell birkózni az új tapasztalatokkal. Ez nem megy egyedül.
Mennyire tett a 669-es egység azzá, aki ma vagy?
Mondhatnám, hogy mindenben.
Az értékrendszeremben, a kreativitásomban szerepet kap az a mentalitás, hogy én és az egységem jelentettük az utolsó mentsvárat élet és halál között.
Ezt nem lehet lerázni magadról. A mai napig így élek, mind a munkámban és a saját életemben: semmi sem tud igazán kimozdítani az egyensúlyomból.
Mik az alumni csapat elsődleges céljai a fentieken kívül? Mivel tudtok igazán segíteni egymáson?
Az egyik legfontosabb mindenképpen a PTSD-workshop. Noha a koronavírus most kihívás ebben is, de évente kétszer Romániába megyünk egy szűk körrel, ahol a most ismert legjobb szakemberek segítenek a traumák feldolgozásában. Ezenkívül van egy mentor programunk, ahol sikeres üzletemberek segítenek a frissen leszerelt katonának abban, hogy merre tovább. Van továbbá egy „Szív projekt”, ami arról szól, hogy a Gáza melletti falukban képzéseket tartunk a lakosságnak, hogy mit tegyenek, ha bombázzák őket, hogy tudnak életet menteni. Minden programunk arra épül, hogy mire alumni leszel, az idegrendszered arra van beállva, hogy ki-belépegetsz a való világból a harcba. Ehhez próbálunk hidakat építeni és a közjó felé hasznosítani mindazt a tudást, amit megszereztünk.
Hogyan lehet a munkátokat segíteni, vagy még többet megtudni? Hiszen azt nem mondtuk ki eddig, hogy ti vagytok az a bizonyos egység, akik nemzetközileg ott vagytok minden mentőakcióban és sokszor ti képezitek ki a helyieket is.
Igen, mi nem csak Izraelen belül, de a világ minden részén mentünk, amint szükség van ránk. Évente szervezünk egy gálát, hogy megismerjenek jobban minket, de ez a koronavírus miatt most elmaradt. Ugyanakkor öröm az ürömben, hogy így online gálát szervezünk, amivel még több emberhez érhetünk el. Az idei január 31-én lesz, és több 669-es tagunk mesél majd személyesen tapasztalatiról, a gálát pedig a Fauda showból ismert Rona-Lee Shimon vezetni majd.
