Amerikában élő magyar bevándorló olvasónk elmondja, miért váltott át négy éve a demokratákról a republikánus jelöltre.
Amióta 1990-ben kijöttünk Amerikába, egészen 2016-ig nem is volt kérdés a számomra, hogy ha választanom kell, akkor demokrata leszek. A republikánus, vagy általában véve konzervatív lehetőség fel sem merült bennem. Ez azzal együtt volt így, hogy még Magyarországon vallásos nevelést is kaptam, azon kevesek közé tartozom, akik Talmud Tórára jártak a Frankel Leó utcai zsinagógába, Schőner Alfréd rabbihoz.
Ezzel együtt szinte természetes módon inkább tartottam magam liberálisnak és baloldalinak, mintsem bármi másnak, valószínűleg azért, mert Magyarországon történelmi okokból nagyon nehéz volt zsidóként jobboldalinak lenni. Igaz, a Kádár-korszakban erre amúgy sem volt lehetőség.
Mindez a 2016-os elnökválasztási küzdelem alatt kezdett megváltozni bennem. Ezt a folyamatot próbálom most leírni.
Nos, 2012-ben még simán Obamára szavaztam, Bush után ez nagy megkönnyebbülés volt, mert nagyon elleneztem Bush háborúit, hiszen úgy tűnt, hogy soha nem lesz végük és rengeteg véráldozattal jártak. Nem láttam, hogy konkrétan mi is a célja ezeknek a háborúknak, miután megdöntötték már a tálibok és Szaddám Husszein uralmát.
Az elején nem is volt semmi bajom Obamával, de eltelt pár év, és kezdtem kevésbé kedvelni, kicsit gyengének tűnt más országokkal szemben. De mivel a média, mint tudjuk, egyfolytában védte, nem igazán tudtam, hogy konkrétan mit is csinált rosszul a nemzetközi kapcsolatok terén.
Amikor elértük a 2016-os évet, és kiderült, hogy a demokrata oldalon Hillary Clinton és Bernie Sanders fog megküzdeni az elnökjelölti posztért, szinte azonnal Sanders oldalán találtam magam. Nem feltétlenül azért, mert mindenben egyetértettem vele azzal kapcsolatban, amit megígért, inkább az volt bennem, hogy Hillary Clinton rendkívül taszító egyéniség volt a számomra. Mint később kiderült, sok-sok millió más demokrata szavazó számára is.
Amikor a politikai és egyéb tevékenységeit is elkezdtem tanulmányozni, kiderült, hogy azokkal sem tudok azonosulni.
Ezzel együtt úgy 2016 közepéig fel sem merült bennem, hogy átmenjek a másik oldalra, hiszen mint már említettem, évtizedek óta demokrata voltam.
Amikor 2016. júliusában kiderült hogy Hillary lesz a demokrata elnökjelölt, nagy válságba kerültem. Nem láttam, hogyan is tudnék rá szavazni, a fenti okok miatt. Trumpra meg úgy néztem, mint egy bohócra, nem tudtam komolyan venni. Ezzel együtt elkezdtem jobban figyelni, hogy miket mondott, és kevésbé azt hogy a média nagy része hogyan támadja a külseje meg néhány bombasztikus állítása miatt.
Azt is figyeltem, hogy az Obama-adminisztráció mit tesz azért, hogy segítse Hillaryt. Legnagyobb megdöbbenésemre szinte alig segítették, a legnagyobb problémájuk az volt, hogyan erőltessék a transzneműek jogait, pl. ahhoz hogy bemehessenek a női vécékbe. Nyilván ez is fontos dolog, de egy ilyen választás esetén talán nem ezzel kellett volna leginkább foglalkozniuk.
Ekkor kezdett bennem derengeni az, hogy a demokraták és a liberálisok inkább gondolkoznak ideológiában, mint abban, hogy a lakosságot konkrétan mivel segítsék a gazdaság területén.
Ugyanakkor Trump azt hangsúlyozta, hogy tervei szerint vissza fogja hozni a külföldre vitt jól fizető munkákat, meg fogja védeni Amerika nemzeti érdekeit, meg fogja védeni Amerika határait a szinte szabadon beáramló illegális migránsoktól.
Azt is ígérte, hogy véget vet az örökké tartó külföldi beavatkozásoknak, és vissza fogja hozni az amerikai katonákat Irakból és Afganisztánból. Ezek mind jól hangzottak a számomra. Legális bevándorlóként tisztelem Amerika bevándorlási törvényeit, még ha ezek elég szigorúak is.
Az is tetszett, hogy Trump alaposan összeveszett a választások során a Bush családdal, tehát nem okozott gondot, ha esetleg rá fogok szavazni, és emiatt úgy tűnt volna, hogy támogatom a Bush-féle külpolitikát.
Azt is kezdtem látni, hogy a média teljesen nyilvánvalóan Hillary oldalán állt, őt védte mindenben, miközben Trumpot egyfolytában mindenért támadta. Ez furcsának tűnt, hiszen állítólag az amerikai média független, de mint kiderült, és azóta is egyfolytában látható, ez nem így van: ők 95 százalékban gyakorlatilag a demokraták propaganda-csatornái.
Ezzel együtt még mindig nem voltam biztos abban, hogy mit teszek majd a választás napján, mert az a tény, hogy évtizedek óta demokrata voltam, nem tűnt el nyomtalanul.
Eljött a választás napja, és amikor besétáltam szavazni, még nem is voltam teljesen biztos abban, mit tegyek, szavazzak esetleg egy harmadik jelöltre? De amikor konkrétan dönteni kellett, néhány másodperc tétovázás után Trumpra szavaztam. Magam is alig hittem el, de ez történt. Utána nagy megkönnyebbülés jött rám, mert éreztem, hogy végül jól döntöttem.
Az utóbbi négy évben minden egyes nap egyre jobban éreztem, hogy a döntésem helyes volt.
A baloldal Amerikában elment szélsőbalos irányba. 2016-ban még nem láttam, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában, ma már nyilvánvaló, hogy olyan gazdasági lépéseket akarnának megtenni, amik tönkretennék az országot.
Azért sem lenne jó, ha ők kerülnénk hatalomra, mert mindent ideológiai lencsén keresztül néznek. Egyre inkább rasszista hangnemben beszélnek a fehérekről, főleg a fehér férfiakról, ellenségesen tekintenek Izrael államára, és nem védik meg az amerikai zsidó lakosságot sem az antiszemita támadásoktól. A szó szoros értelmében az égvilágon semmiben nem tudok már azonosulni velük.
Ezért is tartom fontosnak, hogy novemberben újra Trumpot válasszák meg. Biden demens és korrupt, ha őt választanák, rövid idő után valószínűleg Kamala Harris lenne az elnök, akire viszont nagy hatással van a szélsőbaloldal ideológiája.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.