Caroline Glick, a neves publicista a Newsweek szeptember 29-i számában osztotta meg gondolatait az amerikai legfelsőbb bíró, Ruth Bader Ginsburg halálával előállt helyzettel kapcsolatban. Azokat a republikánusokat kívánja figyelmeztetni, akik kockázat- vagy konfliktuskerülésből nem kívánnák már a választás előtt betölteni Ginsburg helyét.
Izraelben az ilyesfajta nagyvonalúság katasztrofális következményekkel járt. Az izraeli legfelsőbb bíróság ugyanis teljesen átpolitizálódott, és a kormányzati jogászhadsereg tevékenyége eljutott az izraeli demokrácia tönkretételének a határáig — állítja a szerző.
Izraelben – mint Glick írja – nagyon kevés konzervatív médium van. Hiába tárják fel, hogy az állami főügyész helyettese és férje törvénysértőn jutott ingatlanhoz, amit szintén törvénysértőn több lakóegységre darabolt. Ahogy megjelent erről a hír, a helyi önkormányzat visszamenőleges jogalkotással „törvényesítette” a kihágást. De nem ez az egyetlen hitelt érdemlő gyanú vele kapcsolatban. Hamis tanúskodásokról is szó van.
És nem ő az egyetlen: a korábbi legfőbb ügyész, Saj Nican és az igazságügyminiszter, Aviháj Mandelblit – aki vádat emelt Netanyahu ellen – is komoly korrupciós vádakkal néz szembe.
A legfelsőbb bíróság több tagjával kapcsolatban is felmerült, hogy rokonokat, barátokat juttattak jogosulatlan előnyökhöz. Ezeket a gyanúsításokat soha nem vizsgálják ki. A nem konzervatív média – azaz a nagy többség – pedig nem vesz róluk tudomást. Mandelblit, Nican és Ben Ari komoly szerepet vállaltak a Netanyahu ellen állítólagos korrupciója miatt indított perekben.
Egy generációval korábban – emlékszik vissza Glick – a jobboldali politikusok nem értették a legfelsőbb bíróság összetételének jelentőségét. Osztották azt az elitista nézetet, hogy a „szakmára” kell bízni a kinevezéseket, hogy az igazságszolgáltatás átpolitizálódását elkerüljék. Gyakorlatilag átengedték a legfelsőbb bíróságnak a megüresedett helyek betöltését, azaz a saját utódaik kiválasztását.
Még abba is beleegyeztek, hogy a vezető kormányzati posztok betöltését egy legfelsőbb bírósági tag által vezetett bizottság hozzájárulásához kössék, beleértve az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész posztját is.
Hiába figyelmeztettek annakidején többek között amerikai jogászok, hogy ezzel nem fogják elkerülni az átpolitizálódást. Éppen ellenkezőleg: a teljes jogászi céh és a vezető köztisztviselői kar átpolitizálódása következett be.
A céh tagjai a teljes izraeli közéletet az ellenőrzésük alá akarják vonni. A „szakmaiság” és „politikamentesség” jelszavával támadnak politikusokat. Az elmúlt 20 évben minden politikusokat érintő ügyészi döntés a céh érdekeit szolgálta. Netanjahu vád alá helyezése az igazságszolgáltatás átpolitizálódásának legkirívóbb példája. A senki által nem választott, elszámoltathatatlan jogászok felemelése a választott vezetők fölé a politika kriminalizálásához vezetett.
Ez a szörnyű helyzet soha nem jött volna létre, ha az elitista és naiv jobboldali politikusok nem adták volna át a hatáskörüket abban a reményben, hogy a liberális sajtó majd leszáll róluk – vonja le a következtetést Glick.
És hogy mi köze mindennek Amerikához? 1987 óta, amikor Reagan elnök Robert Borkot jelölte, minden republikánus jelölés a demokratapártiak elszánt és heves ellenkezésébe ütközött.
A demokratapártiak ugyanis a legfelsőbb bíróságot az egyre radikálisabb politikai céljaik elérése eszközének tekintik.
Az amerikaiak többsége ellenkezése dacára és a választott népképviseleti szervek szavazatát megkerülve lehet ugyanis döntéseket keresztülvinni, amilyen pl. a melegházasság kötelezővé tétele minden államban.
A republikánusoknak tanulniuk kell Izrael példájából. A bíróság összetétele körüli vitának ugyanis nem a politikai béke az alternatívája, hanem egy senkinek nem felelős politikai testület – fejezi be Glick érdekfeszítő írását.
