A választás napján végrehajtott provokációt, az egy óra leleplezett „konspirációt” az MKP és a Népügyészség helyi vezetői azért tervelték ki, mert biztosak voltak abban, hogy nem „bukhatnak le”. Valóban megőrizték pozícióikat, leszámoltak a már ekkor sem jövendő koalíciós partnernek, hanem ellenségnek tekintett FKgP aktivistáival.
Az egyetlen, engedélyezett napilap, a Somogyvármegye 1945. november 5-i, hétfői számában figyelemre méltó cikk jelent meg. Ebből a város lakói az akkori körülmények között vészjósló következtetéseket vonhattak le. A szöveget teljes terjedelmében idézem:
„Fasiszta szervezkedést leplezett le a politikai rendőrség
Uszító hangú röpcédulák a város utcáin – A túlbuzgó terjesztők katonai nyomozók kezébe nyomják a röpcédulákat – Az egyik demokratikus párt a letartóztatottakért
A választás előtti éjszaka és a választás napján a föld alá húzódott fasizmus ismét vakmerően kezdte ütögetni fel a fejét. A látszólagos csend alatt izzott a parázs és várta az alkalmat, hogy lángra lobbanhasson. Az alkalmas pillanatot a fasiszták november harmadikának éjszakáján látták elérkezni. Azon az éjszakán és a következő napon, a választás napjára virradó reggel gépírásos, sokszorosított röpcédulák jelentek meg Kaposvár utcáin. Józan gondolkodású emberek felháborodva olvasták, hogy a fasiszták ismert uszító hangján a kommunisták, a zsidók, a győztes hatalmak, a szociáldemokraták ellen izgatták a népet.
A nyomozás hamarosan eredményre vezetett. Egyes túlbuzgó diákfiúk, akiket aljas céljaikra a földalatti szervezkedők nem átallottak felhasználni – a Budapestről érkezett katonai nyomozók kezébe nyomták a röpcédulákat. A könnyen szerzett nyomon elindulva a szálak a szervezkedés vezetőjéhez vezettek.
A politikai rendőrség kinyomozta, hogy a titkos társaság tagjai Földes István villanyszerelő, egy egyházi személy, Bali-Papp Gyula egyetemi hallgató, Nagy László banktisztviselő, Keit József kocsmáros, Máramarosi József, Földes alkalmazottja és többen mások. A röpcédula terjesztésében több diák részt vett.
A politikai rendőrség letartóztatta őket. Földesnél megtalálták a sokszorosító gépet és nagyobb összegű pénzt, amelynek eredetét kivizsgálják, mert alapos a gyanú, hogy a szervezkedést központból irányították. A röpcédulákat Földes István és az egyházi személy szövegezték.
A letartóztatottak érdekében érthetetlen okból, az egyik demokratikus párt helyi szervezete túl erősen exponálta magát. A déli órákban röpcédulákkal árasztotta el a várost, amelyekben azzal vádolja a politikai rendőrséget, hogy ártatlan embereket tartóztatott le a választás napján azért, hogy ezeket a választásban gátolja. A röpcédulák osztásába eléggé el nem ítélhető módon ők is bevonták a tanulóifjúságot. A rendőrség a mindkét ügyből kifolyólag előállított diákokat szabadon bocsátotta, s ellenük semmi eljárást nem indított, csupán arra kérte őket, hogy a jövőben ne engedjék magukat felhasználni propaganda célból, hanem tanuljanak, és váljanak az ország hasznos, munkás polgáraivá.
A többiek ellen az eljárás megindult, s az ügyben további széleskörű nyomozás folyik.”
A politikai botrány tehát 1945. november negyedikén, a nemzetgyűlési választások napján robbant ki. Ismeretes, hogy ekkor a Független Kisgazdapárt, („egy demokratikus párt”) elsöprő győzelmet aratott, megszerezte az összes szavazat több, mint 57 százalékát. Kaposváron a nemzetgyűlési választások eredménye még lesújtóbb volt az MKP számára: a városban a választók 7,1 százaléka szavazott a kommunisták listájára, a kisgazdákra viszont 58 százalékuk.
Az országos választási eredmények lehetővé tette volna, hogy az FKgP az abszolút többség birtokában alakítson kormányt, és felszámolja a kommunista vezetés alatt álló politikai rendőrséget, és átalakítsa a Népbíróságot, illetve a Népügyészséget. De a kommunistáknak Kaposváron sem jutott az eszébe kiengedni a kezükből a végrehajtói és a bírói hatalmat.
A választás napján végrehajtott provokációt, az egy óra leleplezett „konspirációt” az MKP és a Népügyészség helyi vezetői azért tervelték ki, mert biztosak voltak abban, hogy nem „bukhatnak le”. Valóban megőrizték pozícióikat, leszámoltak a már ekkor sem jövendő koalíciós partnernek, hanem ellenségnek tekintett FKgP aktivistáival.
De mit tartalmaztak, és honnan származtak „a fasiszták ismert uszító hangján” íródott, „a kommunisták, a zsidók, a győztes hatalmak, a szociáldemokraták ellen” izgató röpcédulák? Többet árulnak el a korabeli közhangulatról, mint a történészek évtizedekkel később írt elemzései.
A Magyar Nemzeti Országos Levéltárban megtaláltam „Földes György és 13 társa ügyének” aktáját. A vádirat tartalmazta az 1945. november 4-én reggel Kaposváron terjesztett, inkriminált röpcédulákat. Ugyanakkor hiába kerestem azt a röpcédulát, melyet november negyedikén, a provokációra válaszul készítettek és osztogattak a helyi kisgazdák – ezt érthetően nem csatolták a törvényszéki dossziéhoz.
„Közellátás?
30 mázsa búzát utaltak ki a zsidóhitközségnek 500 pengős áron. Ugyanakkor a dolgozó szegény emberek reggeltől estig könyörögnek a malmokban 1 kg. lisztért. Demokratikus ez így? Mehet ez így? Nektek csak jelszavak, a zsidóknak pénz, kenyér és arany?
Magyarokhoz!
Minden magyar embernek látnia kell, hogy a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” köpönyege alatt a fizikai munkások félrevezetése, butítása folyik. Nem látjátok, hogy csak kis eszköz vagytok egy szennyes cél érdekében? Mi nem lehetünk „nemzetköziekké”, mi maradjunk magyarok! Mi nem ismerünk „Internacionálét”, csak magyar himnuszt! Fületekbe zengik „egyenlőség”, a „demokrácia” jelszavait, de csak a névleges hatalom a tietek. Ha vezető szerepet is töltitek be, csak gyenge báb vagytok az istentagadó kommunisták és a kapzsi, hazaáruló zsidók kezében.
Vigyázzatok, mert ezek a lelkiismeretlen gazemberek egy olyan forradalomba kergetnek benneteket, amelynek keserűségét csak ti fogjátok viselni, míg az uszítók a zavarosban halászva milliókat szereznek a kiontott véretek árán. Ne engedjétek gyerekeiteket a „szabadszerelmet” hirdető ifjúsági egyesületekbe! Szülők! Vigyázzatok a leányaitokra! Nekik a becsületük a legdrágább kincsük, amelyet ha elveszítenek, utca söpredékeivé lesznek. Mielőtt gyermeked a kórházba kerülne, tiltsd el az ilyen társaságtól!
A zsidóság érdeke, hogy a szabad szerelem által elzüllött, korcs, nemzeti öntudatát vesztett ifjúságot neveljen, amely gyúrható masszává olvadna kezükben, amelyet mindig saját érdekük szerint formálnának. Most dől el hazánk és létünk sorsa. Ne higgy azoknak, akik érdekből viselik a vörös színt. Maradjunk mi a piros-fehér-zöld lobogónál. Ne várjunk csodát, segítséget, alamizsnát, mi csak magunkban bízzunk! A magyaroknak, de csakis a magyaroknak itt élnie és halnia kell!
Néhány igaz szó!
Magyarok! Hangszórókról ordít felétek a hazugság! Mi szerényen, de igaz magyar szívvel ezt a tájékoztatót adjuk nektek a választás előtt:
Tisztában akartok lenni mindazzal, hogy mi a Kommunista Párt? Vezetője egy moszkvai illetőségű zsidó, Rákosi Mátyás, akinek a felesége orosz. A színük vörös. Eszményük a vörös csillag. Céljuk a magyarság csatlakozása a Szovjetunióhoz, mely terrort is képesek használni. Akarjátok tudni, hogy mi a Szociáldemokrata Párt? Vezetője Szakasits Árpád. Célja a jobb érzésű demokrata elvű magyarság észrevétlen átjátszása a kommunista pártba. Választás után egyesülni akarnak. Színük vörös! Ez a mai Szociáldemokrata Párt! Az ő meztelen emberüket hordja sok magyar leány a keblén. Szégyellhetik magukat!
Akarod tudni, mi a Nemzeti Parasztpárt? Akik idegenkednek a kommunista névtől, de ugyanazokat az elveket vallják, ebbe a pártba léptek. Fogtak egy egyszerű embert, Veres Pétert, aki bábjáték a vörösök zsoldjába állott Erdei kezében. Erdei belügyminiszter szabadította a magyarokra a zsidó borbélylegényekből lett rendőrtisztek által kézben tartott mai rendőrséget. Erdei szervezte az internáló táborokat, ahol nem a feketéző zsidók, hanem magyar véreink sínylődnek.
Mi csak ezt akartuk mondani. Dönts magad! Add tovább!”
Szinte biztosra vehető, hogy a hosszabb röpcédulák nem Kaposváron készültek, hanem valahol másutt, talán Budapesten, és azzal a céllal vitték le őket, hogy ott, a nemzetgyűlési választások napján felhasználják őket. Ugyanakkor a szövegek hitelesnek tűnnek, és tükrözik, hogy a radikális politikai változásokat, az egyre súlyosabbá váló gazdasági és társadalmi válságot a tömegek hajlamosak voltak összekapcsolni a „zsidókérdéssel”. Az MKP ezzel az akcióval le akarta járatni, antiszemitizmussal akarta a kompromittálni a FKgP-t, illetve a szavazóit.
A politikai rendőrség a holokauszt után másfél évvel dilettáns és kockázatos akciót hajtott végre. Miután koncepciós vádat emeltek a város 1922 óta hivatalban lévő, köztiszteletben álló polgármestere, Kaposváry György ellen, felszították a zsidóellenes előítéleteket és indulatokat az egyszerű nép körében.
Mivel ezt megelőzően Ligeti (Halmos) János, egy két éves kisfiú, eltűnt a Szigetvári utcából és csak a holttesttét találták meg a Malomárok vizében, lábra kapott a vérvád. Heteken át azt beszélték a városban, hogy a koncentrációs táborokból és munkaszolgálatból visszatért zsidók ölték meg a gyermeket, mert a zsinagóga újraszenteléséhez volt szükségük a gyermek vérére.
Az FKgP újonnan indított napilapja, a Somogyi Hírlap 1946. január 16-i száma tudósított az „összeesküvők” további sorsáról. Földes István és társai a bíróság előtt címmel. A vádlottakat a népbírósági tárgyaláson, melyen dr. Miklós János elnökölt, három ügyvéd védte, és a védelem tanújaként lépett fel Antl Ödön kisgazdapári képviselő, a helyi zsidó hitközség vezetője.
A vádlottak, valószínűleg védőik tanácsára beismerték a röplap előállítását és terjesztését, viszont tagadták, hogy titkos földalatti szervezkedés tagjai lettek volna. Ennek alapján, tekintettel arra, hogy a röplapozás a választás idején történt, többségüket szabadon engedték.
Az a három ember, aki előzetes letartóztatásban maradt, viszonylag enyhe ítéletet kapott: Földes István öt évi, Nagy László két évi, Bali-Pap László két évi szabadságvesztést az Rn. 13 § 2- bek, a Btk. 171 § („Hitfelekezet ellen izgatás”) és a Népbírósági rendelet alapján. Büntetésüket a NOT 1946 március 7-i főtárgyalásán tovább enyhítették, és 1946 végén, majd 1947 folyamán szabadultak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.