Netanjahu az amerikai béketervben is szereplő annektálási terve nem csak az izraeli szélsőjobb álma, de Izrael fontos biztonsági érdeke is.
Ezen felül, a Netanjahut kritizáló amerikai és más hangok ellenére, az annektálásnak az izraeli lakosság nagy része is híve. Ezért is írta alá Beni Ganz, a Kék-Fehér párt vezetője a koalíciós megállapodást, melynek része az annektálás terve. A konszenzus ezzel kapcsolatban még a baloldali Munkapártra is érvényes, ahogy sok ellenzéki képviselőre is. A Jordán-völgyét izraeli fennhatóság alá vonni, már része volt a néhai Jichák Rabin miniszterelnök szándékainak, az ún. Allon-tervnek is. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az izraeliek többsége a Jordán-völgyet fontosabb stratégiai területnek tekinti, mint a nemrég hivatalosan is Izraelhez került Golán-fennsíkot – írja Efraim Inbar biztonságpolitikai szakértő a közel-keleti eseményekkel foglalkozó Al-Monitor hírportálon megjelent elemzésében.
A védhető határok kérdése a 21. században növekvő, Izraelt érő fenyegetések tükrében még nagyobb fontossággal bír. Miközben Irán egy „síita félhold” megvalósításán fáradozik, mely olyan területeket foglalna magába, mint Irak, Libanon és Szíria, ezeket a területeket perzsa állam többek között izraeli célpontok elleni támadásokra használná. Irán eközben a jordániai uralkodócsaládot is el kívánja mozdítani helyéről, és ezzel a „síita félhold” közvetlen összeköttetésbe kerülhetne a palesztin területekkel.
A Jordán-völgye az egyetlen védhető keleti határ, amely szinte karnyújtásnyi közelségben van Izrael legnépesebb központjaitól, ahol a gazdaság 80, és a populáció csaknem 70%-a összpontosul.
A biztonsági szempontok mellett a demográfiai realitások is a Jordán-völgy annektálása mellett szólnak. Ezen a területen, sivatagos jellegének köszönhetően relatív kevés arab él, így az annektálás nem növelné jelentősen az arab lakosságot Izraelben.
Sokan persze az annektálás ellenzői közül azt vallják, hogy Izraelnek, a Jordániával fennálló békeszerződés miatt, már nincs szüksége erre a területre. Azt is mondják, hogy a Szaddám Huszein-féle iraki rezsim megszűnése, az elhúzódó szíriai polgárháború és Jordánia meglepő stabilitása miatt a Jordán-völgy veszített biztonsági prioritásából.
Azonban ez a vélemény nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a Közel-Keleten a feszültség bármikor kirobbanhat, ahogy ezt az arab tavasz is megmutatta néhány évvel ezelőtt. A jordán és a szaúdi uralkodók esetleges elmozdítása nem teljesen irreális, főként, hogy csökken az amerikai jelenlét a térségben.
Sokan azon közül, akik azon a véleményen vannak, hogy a Jordán-völgynek a palesztinokhoz kellene tartoznia, azt is felemlegetik, hogy a modern precíziós fegyverekkel könnyebben meg lehet semmisíteni az Izraelt célzó állásokat. Azonban ez az elképzelés is csak korlátozott mértékben igaz, hiszen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a fegyvertechnológia dominanciája nem minden esetben jár hosszútávú fölénnyel.
Amennyiben Izrael a Jordán-völgyet magához kívánja csatolni, úgy szükséges a területet a tengerrel összekötő autópálya biztosítása, mely csak egy osztatlan Jeruzsálemen és a Máále Ádumin területen keresztül lehetséges. Ez ugyanis az egyetlen olyan nyugat-keleti tengely, ahol többségben van a zsidó lakosság.
Máále Ádumim, amelyet 1976-ban a Rabin kormány alatt alapítottak, kulcsszerepet játszik a keletről jövő agresszió megállításában. A terület Jeruzsálemmel való összekötése egy másfél kilométeres autópályával egyenes utat biztosít a Jordán-völgybe.
A politikai körülmények tehát adottak a völgy annektálására. A tervet az izraeli lakosság nagy része mellett a Trump kormányzat is támogatja, hiszen az amerikai béketerv felismerte Izrael biztonsági szempontjait.
A legtöbb arab ország minden bizonnyal nem fog szót emelni az izraeli lépés ellen. Az iráni agresszió és az attól való félelem, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait a térségből, azt eredményezik, hogy Izrael a regionális biztonság legfőbb játékosává vált.
A hivatalos nyilatkozatok ellenére Jordánia is szerencsésnek találja az elcsatolást, hiszen okkal tarthatnak attól, hogy a palesztinokat idővel egy esetleges Hamász-féle szervezet irányítja majd. Ráadásul az 1994-es békemegállapodás óta Jordánia kitettsége Izrael irányába egyre nőtt, hiszen az országot Izrael látja el vízzel és természetes gázzal. Emellett Ammán amerikai gazdasági segélyeiért is Izrael lobbizik Washingtonban.
Az annektálás palesztin ellenzőinek véleménye irreleváns. A palesztinokkal folytatott béketárgyalások sehová sem vezettek, az izraeliek többsége úgy gondolja, hogy a palesztin vezetés nem érett arra, hogy történelmi kompromisszumokat hozzon a zsidó állammal. Az eddigi ellenállásuk valamennyi esetben kevesebb és kevesebb területet eredményezett számukra.
A most formálódó nemzeti egységkormány tehát végre megvalósíthatja az Izrael biztonsága szempontjából elengedhetetlenül szükséges annektálást, ráadásul a világ vezető hatalmának jóváhagyásával. És az, hogy Netanjahu valósítja meg Rabin álmát, betudható a történelem iróniájának.
