Ahogy a múlt héten Budapesten, úgy a mostani hétvégén is radikális szélsőjobboldali csoportosulások felvonulása várható a kelet-németországi városban.
„A feltörekvő nacionalizmus és a jobboldali populizmus egyre inkább veszélyezteti a demokratikus emlékezési kultúrát” — idézi Drezda polgármesterének rádiónyilatkozatát a The Times of Israel, amely részletes írással emlékezik meg az éppen 75 évvel ezelőtt brit és amerikai szövetségesek által szinte porig bombázott városról.
Dirk Hilbert csütörtök reggel virágokat helyezett el a kétnapos szőnyegbombázás áldozatainak tiszteletére a városi emlékműnél.
1945. február 13-án és 14-én több száz repülőből ledobott bomba felismerhetetlenségig lerombolta az “Elba menti Firenze”-ként is ismert, páratlan kulturális és tudományos múlttal büszkélkedő várost. A számos történész szerint értelmetlen, katonai, stratégiai előnyt nem eredményező támadások áldozatai rendszerint megégtek vagy megfulladtak a gyújtóbombák keltette tűzviharokban.
Történészek szerint 20-25 ezer civil áldozata volt a szövetségesek támadásának (szélsőjobboldali szervezetek ennek tízszeresét hangoztatják), amelynek valódi okát mind a mai napig vitatják a szakértők.
Egyesek a brit Coventry lebombázása miatti revansot vélik a tett mögött, mások pusztán a hitleri Németország morális megsemmisítésről írnak.
Egy biztos, évek óta viták kereszttüzében áll az emlékezés, amelynek sokszor aktuálpolitikai színezete is van. Különösen a volt Kelet-Németország területén, amely ma a radikális jobboldali politikai mozgalmak melegágyának számít. Innen indult a Pegida (amely 2016-ban hivatalosan is párttá vált, Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen névvel), és az AfD-nek is erős errefelé a támogatói bázisa.
A Németország jelenlegi legerősebb ellenzéki pártjává fejlődött AfD-nek olyan törvényhozói vannak, mint például Tino Chrupalla, a párt egyik társalapítója, aki szerint százezer ember esett áldozatul a drezdai bombázásnak. Pártbéli kollégája, Mario Lehmann egyenesen azt mondta, hogy az „maga volt a holokauszt” — emlékeztet az izraeli lap.
Nyilván nem véletlenül mondta a bombatámadás egyik 89 éves túlélője, Ursula Elsner a Spiegel magazinnak, hogy szeretné, ha az emlékezés a háború elleni figyelmeztetésül szolgálna, és hogy “Ez a nap a miénk”.
Életben kell tartani a második világháborúban Drezdában és más városokban a polgári lakosság körében súlyos pusztítást okozó légitámadások emlékét, és szembe kell szállni mindazokkal, akik gyűlöletkeltésre és a náci Németország bűneinek relativizálására akarják felhasználni az emlékezést – hangsúlyozta Frank-Walter Steinmeier német államfő csütörtökön Drezdában a mintegy 25 ezer ember halálát okozó szövetséges bombázások 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.
Kiemelte, hogy a Drezdában tűzviharokat okozó és számos további német városban is tömeges áldozatokat követelő úgynevezett bombaháborúra emlékezve „mindkettőre emlékezünk: a német városok lakosságának szenvedésére, és arra a szenvedésre, amelyet németek okoztak másoknak”.
„Ezt a szörnyűséges háborút németek kezdték el, és németek milliói vettek benne részt, nem mindenki, de sokan meggyőződésből” – mondta a szövetségi elnök.
A nemzetiszocialisták és „készséges végrehajtóik” kezdtek hozzá az európai zsidóság kiirtásához, és a náci rezsim volt az, amely akkor sem hagyott fel a tömeggyilkosságokkal, amikor már biztos volt, hogy elveszíti a háborút – tette hozzá.
Aláhúzta, hogy a demokratáknak szembe kell fordulniuk mindazokkal, akik a drezdai bombázások áldozatait „felszámítják Auschwitz áldozataival szemben” és meghamisítják a történelmi tényeket, hogy viszonylagossá tegyék a németek bűneit.
Szembe kell fordulni azokkal is, akik gúnyt űznek a megemlékezésből, elbagatellizálják az áldozatok szenvedését és igazságos, jogos büntetésként állítják be a Drezda elleni légitámadásokat – mondta Frank-Walter Steinmeier.
Kiemelte, hogy a tisztességen és a tiszteleten alapuló megemlékezésre és a történtek higgadt és alapos vizsgálatára van szükség, azért is, mert a jelenkorban is fontos kérdés, hogy „egy látszólag civilizált társadalomban miként szakadhat át az összes gát, eltörölve az emberiesség valamennyi szabályát, szabad utat adva a barbár erőszaknak”.
Drezda bombázása felidézi a – náci rendszer előtti – weimari köztársaság jogállamának és demokráciájának felszámolását, a saját nemzetet más nemzetek fölé emelő nacionalizmust, az emberek megvetését, az antiszemitizmust és a „faji őrületet”, márpedig ezek a veszélyek ma is fenyegetnek – húzta alá a német államfő.
Mint mondta, megfigyelhető egyes országokban a „bezárkózás iránti vágy és a tekintélyelvű politika vonzásának erősödése”, és az is, hogy „Európa közepén szűkítik a sajtó, a művészet és a tudomány szabadságát”. Németországban is „újra kezdi megmérgezni a közéletet az antiszemitizmus és az idegenellenesség”, és jellemző, hogy nevetségessé teszik a jogállamot és a demokratikus intézményeket, képviselőiket pedig sértegetik és megtámadják.
A demokraták nem tehetik meg, hogy mindennek láttán „undorodva elfordulnak” a közügyektől – mondta Frank-Walter Steinmeier, kiemelve, hogy egyetlen esetben sem szabad szó nélkül hagyni a demokratikus normák megsértését.
A drezdai Kultúrpalotában (Kulturpalast) tartott központi ünnepségen több száz meghívott vendég vett részt, köztük Eduárd kenti herceg, akinek közreműködésével – a német-brit megbékélés és barátság jegyében – brit polgárok is segítettek a bombázásokban lerombolt Frauenkirche – Miasszonyunk temploma -, a leghíresebb drezdai templom újjáépítésében.
| A drezdai légitámadásról az első német film csak 2005-ben készült, melodramatikus szerelmi háromszög köré fűzve fel az eseményeket. A város elpusztításának át- és túlélője volt az amerikai író, Kurt Vonnegut is, aki életének egyik legmeghatározóbb élményét Az ötös számú vágóhíd című regényében írta meg. A bombázás megítélése ma is hadtörténeti és erkölcsi viták középpontja, az azonban bizonyos, hogy hatása nem felelt meg a várakozásoknak, a közvélemény szemében az értelmetlen háborús pusztítás intő példája lett. |
Drezdában, Szászország fővárosában a Sächsische Zeitung napilap arról írt, hogy a szélsőjobb folyamatosan igyekszik minimalizálni a német háborús bűnöket, és a város évek óta helyszíne olyan „gyászmeneteknek”, ahová hamis történelmi ismeretek alapján zarándokolnak nagy tömegek.
A lap szerint „folytatódik az ártatlanság mítoszának története”, amelyhez legújabb fejezetként már írják is azt, amire a helyi rendőrség is nagy erőkkel készül: ismét nemzetközi neonácik felvonulását várják a városba szombatra.
