Ahogy a múlt héten Budapesten, úgy a mostani hétvégén is radikális szélsőjobboldali csoportosulások felvonulása várható a kelet-németországi városban.
„A feltörekvő nacionalizmus és a jobboldali populizmus egyre inkább veszélyezteti a demokratikus emlékezési kultúrát” — idézi Drezda polgármesterének rádiónyilatkozatát a The Times of Israel, amely részletes írással emlékezik meg az éppen 75 évvel ezelőtt brit és amerikai szövetségesek által szinte porig bombázott városról.
Dirk Hilbert csütörtök reggel virágokat helyezett el a kétnapos szőnyegbombázás áldozatainak tiszteletére a városi emlékműnél.
1945. február 13-án és 14-én több száz repülőből ledobott bomba felismerhetetlenségig lerombolta az “Elba menti Firenze”-ként is ismert, páratlan kulturális és tudományos múlttal büszkélkedő várost. A számos történész szerint értelmetlen, katonai, stratégiai előnyt nem eredményező támadások áldozatai rendszerint megégtek vagy megfulladtak a gyújtóbombák keltette tűzviharokban.
Történészek szerint 20-25 ezer civil áldozata volt a szövetségesek támadásának (szélsőjobboldali szervezetek ennek tízszeresét hangoztatják), amelynek valódi okát mind a mai napig vitatják a szakértők.
Egyesek a brit Coventry lebombázása miatti revansot vélik a tett mögött, mások pusztán a hitleri Németország morális megsemmisítésről írnak.
Egy biztos, évek óta viták kereszttüzében áll az emlékezés, amelynek sokszor aktuálpolitikai színezete is van. Különösen a volt Kelet-Németország területén, amely ma a radikális jobboldali politikai mozgalmak melegágyának számít. Innen indult a Pegida (amely 2016-ban hivatalosan is párttá vált, Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen névvel), és az AfD-nek is erős errefelé a támogatói bázisa.
A Németország jelenlegi legerősebb ellenzéki pártjává fejlődött AfD-nek olyan törvényhozói vannak, mint például Tino Chrupalla, a párt egyik társalapítója, aki szerint százezer ember esett áldozatul a drezdai bombázásnak. Pártbéli kollégája, Mario Lehmann egyenesen azt mondta, hogy az „maga volt a holokauszt” — emlékeztet az izraeli lap.
Nyilván nem véletlenül mondta a bombatámadás egyik 89 éves túlélője, Ursula Elsner a Spiegel magazinnak, hogy szeretné, ha az emlékezés a háború elleni figyelmeztetésül szolgálna, és hogy “Ez a nap a miénk”.
Életben kell tartani a második világháborúban Drezdában és más városokban a polgári lakosság körében súlyos pusztítást okozó légitámadások emlékét, és szembe kell szállni mindazokkal, akik gyűlöletkeltésre és a náci Németország bűneinek relativizálására akarják felhasználni az emlékezést – hangsúlyozta Frank-Walter Steinmeier német államfő csütörtökön Drezdában a mintegy 25 ezer ember halálát okozó szövetséges bombázások 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.
Kiemelte, hogy a Drezdában tűzviharokat okozó és számos további német városban is tömeges áldozatokat követelő úgynevezett bombaháborúra emlékezve „mindkettőre emlékezünk: a német városok lakosságának szenvedésére, és arra a szenvedésre, amelyet németek okoztak másoknak”.
„Ezt a szörnyűséges háborút németek kezdték el, és németek milliói vettek benne részt, nem mindenki, de sokan meggyőződésből” – mondta a szövetségi elnök.
A nemzetiszocialisták és „készséges végrehajtóik” kezdtek hozzá az európai zsidóság kiirtásához, és a náci rezsim volt az, amely akkor sem hagyott fel a tömeggyilkosságokkal, amikor már biztos volt, hogy elveszíti a háborút – tette hozzá.
Aláhúzta, hogy a demokratáknak szembe kell fordulniuk mindazokkal, akik a drezdai bombázások áldozatait „felszámítják Auschwitz áldozataival szemben” és meghamisítják a történelmi tényeket, hogy viszonylagossá tegyék a németek bűneit.
Szembe kell fordulni azokkal is, akik gúnyt űznek a megemlékezésből, elbagatellizálják az áldozatok szenvedését és igazságos, jogos büntetésként állítják be a Drezda elleni légitámadásokat – mondta Frank-Walter Steinmeier.

Kiemelte, hogy a tisztességen és a tiszteleten alapuló megemlékezésre és a történtek higgadt és alapos vizsgálatára van szükség, azért is, mert a jelenkorban is fontos kérdés, hogy „egy látszólag civilizált társadalomban miként szakadhat át az összes gát, eltörölve az emberiesség valamennyi szabályát, szabad utat adva a barbár erőszaknak”.
Drezda bombázása felidézi a – náci rendszer előtti – weimari köztársaság jogállamának és demokráciájának felszámolását, a saját nemzetet más nemzetek fölé emelő nacionalizmust, az emberek megvetését, az antiszemitizmust és a „faji őrületet”, márpedig ezek a veszélyek ma is fenyegetnek – húzta alá a német államfő.
Mint mondta, megfigyelhető egyes országokban a „bezárkózás iránti vágy és a tekintélyelvű politika vonzásának erősödése”, és az is, hogy „Európa közepén szűkítik a sajtó, a művészet és a tudomány szabadságát”. Németországban is „újra kezdi megmérgezni a közéletet az antiszemitizmus és az idegenellenesség”, és jellemző, hogy nevetségessé teszik a jogállamot és a demokratikus intézményeket, képviselőiket pedig sértegetik és megtámadják.
A demokraták nem tehetik meg, hogy mindennek láttán „undorodva elfordulnak” a közügyektől – mondta Frank-Walter Steinmeier, kiemelve, hogy egyetlen esetben sem szabad szó nélkül hagyni a demokratikus normák megsértését.
A drezdai Kultúrpalotában (Kulturpalast) tartott központi ünnepségen több száz meghívott vendég vett részt, köztük Eduárd kenti herceg, akinek közreműködésével – a német-brit megbékélés és barátság jegyében – brit polgárok is segítettek a bombázásokban lerombolt Frauenkirche – Miasszonyunk temploma -, a leghíresebb drezdai templom újjáépítésében.
| A drezdai légitámadásról az első német film csak 2005-ben készült, melodramatikus szerelmi háromszög köré fűzve fel az eseményeket. A város elpusztításának át- és túlélője volt az amerikai író, Kurt Vonnegut is, aki életének egyik legmeghatározóbb élményét Az ötös számú vágóhíd című regényében írta meg. A bombázás megítélése ma is hadtörténeti és erkölcsi viták középpontja, az azonban bizonyos, hogy hatása nem felelt meg a várakozásoknak, a közvélemény szemében az értelmetlen háborús pusztítás intő példája lett. |
Drezdában, Szászország fővárosában a Sächsische Zeitung napilap arról írt, hogy a szélsőjobb folyamatosan igyekszik minimalizálni a német háborús bűnöket, és a város évek óta helyszíne olyan „gyászmeneteknek”, ahová hamis történelmi ismeretek alapján zarándokolnak nagy tömegek.
A lap szerint „folytatódik az ártatlanság mítoszának története”, amelyhez legújabb fejezetként már írják is azt, amire a helyi rendőrség is nagy erőkkel készül: ismét nemzetközi neonácik felvonulását várják a városba szombatra.





Az első világháború folytatásaként, a második
világháború már gyakorlatilag a nemzetállamok teljes szétverését és egy, az
abszolút függőségre épülő világbirodalom és a totális világuralom
megteremtéséért zajlott, amit a demokrácia és a szabadság meséjével lepleztek.
A háttérhatalom az általa létrehozott és támogatott két igen erős küzdő felet
küldött a harcba, amelyek aztán iszonyatos rombolásban és gyilkosságtömegben
jelenítették meg az emberi élet teljes kilátástalanságát és értelmetlenségét.
A drezdai bombázás az előre megtervezett iszonyat és az iparszerű gyilkolás
remekműve volt, amely még ma is bizonyos érzelmeket vált ki.
Hard vonulgassanak. Minnél jobban tiltják annál több hívük lesz. Ha nem fújnak fel ennyire szépen lecsengene és a kutyát se érdekelné.
Anglia bombázása csak egy szilveszter tüzijáték volt? Péter!
Drezda bombázása megmutatta hogy az Angolok élükön Churchill ugyan olyan soviniszták voltak mint a Németek és a ma Cionisták. Sajnos. Semmi nem számít ( az emberélet a legolcsóbb) ha a saját érdekeik forognak kockán. Szomorú és véres volt a 20. század de a 21. is borzalmasan kezdődött és a folytatásra sincs jó előrejelzésem.
https://www.origo.hu/tudomany/20200214-drezda-elpusztitasa-az-angolszasz-szovetsegesek-maig-agyonhallgatott-haborus-szegyenfoltja.html
Az áldozatok és a tettesek tekintetében is kettős-mérce van. Aki a vesztesek áldozatait megemlíti, azt a bal-lib média lenácizza.