Ha Trumpot jogosan hurcolják meg a demokraták, akkor sem biztos, hogy a szenátus elmozdítja, ha pedig nem jogos az eljárás beindítása, akkor pedig a szavazók büntethetik meg őket 2020-ban.
Az Egyesült Államok alkotmányának az a különlegessége, hogy annak ellenére, hogy több mint kétszáz éves, a mai napig az amerikai demokrácia alapjaként szolgál. Az elmúlt évtizedekben egyre hevesebb vita folyik arról, hogy hűnek kell-e maradni az alapító atyák eredeti szándékaihoz, vagy engedni kell a korszellemnek és progresszívan kell értelmezni az alkotmány pontjait és kiegészítéseit. Ez a vita ma már a politika számtalan területén jelen van, kezdve a fegyvertartástól az abortuszig.
A Trump elleni hivatalos vádemelési eljárás kapcsán is középpontba kerülhet az értelmezés kérdése. Az alkotmány ugyanis meglehetősen röviden szól az eljárásról. A törvény szerint három indoklása lehet az elnök elmozdításának: árulás, zsarolás és a kicsit homályos, egyéb „súlyos bűncselekmények és vétségek.”
Az amerikai történelemben mindössze háromszor történt meg, hogy a kongresszus megkísérelte az elnök elmozdítását a hatalomból.
Az első impeachment-eljárás közvetlenül a polgárháború befejezése után történt. Andrew Johnsont a Lincoln szívébe lőtt golyó repítette a Fehér Házba. Az alelnökből lett elnök az Egyesült Államok történetének egyik legnehezebb időszakában került hatalomra, amikor a vértől áztatott földön újjá kellett építeni az országot. Ennek fontos részei voltak a rekonstrukciós törvények, amelyeket a kongresszusnak az elnök támogatása nélkül kellett átvinnie, majd az elnöki vétót követően felül kellett írnia Johnson akaratát.
Az elnök mindent megtett, hogy szabotálja a kongresszus munkáját és segítse a konföderációs államokat abban, hogy kibújjanak a felelősségük alól és a polgárháború előtti rend folytatódhasson. A vádemelési eljárás a háborús ügyek miniszterének jogtalan elmozdítása miatt kezdődött meg. Johnson egyetlen szavazattal úszta meg az elmozdítást. A történészek szerint valószínűleg több szenátort is megzsarolhattak az elnök támogatói.
A 20. században egyszer jutott el amerikai elnök az impeachement eljárásig. Richard Nixon ugyanis lemondott, mielőtt a képviselőház szavazhatott volna az elmozdításáról, így elkerülte a tárgyalással járó megaláztatást.
Az egyetlen ember, akinek az elmozdítását majdnem megszavazta a kongresszus, az Bill Clinton volt, aki nem tudva a hírhedt kék ruháról, hazudott a Lewinsky-afférral kapcsolatban, ami indokot adott arra, hogy a republikánus többségű képviselőház megszavazza az impeachment-eljárást. A szenátus azonban visszatáncolt és a republikánusok hatalmas verességet szenvedtek el a következő kongresszusi választásokon.
Húsz évvel ezelőtt tehát a szavazók megbüntették az ellenzéki pártot, amiért azok megpróbálták eltávolítani az egyébként népszerű elnököt, akivel szemben valóban súlyos kételyek merültek fel. Nem csoda hát, hogy egészen mostanáig a demokrata vezetés óvakodott attól, hogy megtegye ezt a lépést.
Ez az eljárás ugyanis politikai jellegéből adódóan nem az igazságról szól. Nem bírósági keretek között kell bizonyítani az elnök bűnösségét, hanem meg kell győzni a szenátust, hogy szavazzák ki a Fehér Házból a nép által megválasztott vezetőt.
Most, hogy a képviselőház hivatalosan is megindította az eljárást, nincs visszaút, hiszen ha bármelyik ponton kilépnek a procedúrából, az egyet jelentene azzal, hogy beismerik: nem volt igazuk. Így nagy valószínűséggel el fog jutni a szenátusig az ügy, ahol a szenátoroknak kell eldönteni, hogy megbuktatják-e Donald Trumpot, vagy rábízzák az amerikaiakra a döntést. A demokraták hatalmas kockázatot vállalnak, mert a korábbi két hivatalos vádemelési eljárással ellentétben ők komoly bizonyíték hiányában kezdték el a procedúrát.
A Rasmussen szerint Trump népszerűségi számai egy héttel ezelőtt elérték az 50%-ot, ami magasabb, mint Barack Obama népszerűsége elnökségének ugyanebben az időszakában.
Mivel úgy tűnik, ez az ügy végigmegy, ezért komolyan kell foglalkozni a kérdéssel, hogy Trump valóban elkövetett-e olyan vétséget, ami indokoltá teszi az eljárást, vagy pedig — ahogy a konzervatív kommentátorok írják — a demokraták úgy érzik, hogy nem nyerhetnek 2020-ban, ezért kihasználják a képviselőházi többséget és megpróbálják megbuktatni az elnököt.
A történet ismert, minden a ma már hírhedt telefonnal kezdődött: Donald Trump júliusban felhívta Volodomir Zelenszkijt, hogy választási győzelméhez gratuláljon neki. A vád szerint az elnök nyomást helyezett az ukrán elnökre, hogy nyomozzon Joe Biden ügyében, mert különben visszatartják az Ukrajnának szánt katonai támogatást. Ezt egy ismeretlen CIA-alkalmazott jelentette. Azóta kiszivárgott a panasztevő neve, azonban mivel nincs hivatalos megerősítés, ezért egyelőre a nagy médiumok nem leplezték le. A hívás alapján nem bizonyítható a nyomásgyakorlás, ennek ellenére a jelentésre épül az egész ügy.
A nyilvános meghallgatások ezen a héten kezdődnek, de a zárt ajtók mögött a kongresszus jogi bizottsága már behívatott tanúkat, akik közül a sajtó kettőt emelt ki. Az eddig legtöbbször idézett tanú Bill Taylor, az Egyesült Államok korábbi ukrajnai nagykövete, aki jelenleg is a kijevi nagykövetség feje aktív nagykövet hiányában.
Taylor szerint Trump Rudy Guiliani hatására úgy gondolta, hogy a Biden család ukrajnai ügyei nagyon károsak lehetnek a volt alelnök 2020-as kampányára. Ezért Taylor szerint Trump azt hitte, információkat kaphat az ukránoktól, amelyekkel ronthatja legnagyobb ellenfele esélyeit: tehát az elnök a nyomozást kérte a védelmi támogatásért cserébe.
Ezzel szemben a Trump-adminisztráció azt állítja, hogy a késleltetés oka az volt, hogy szerették volna, ha az új vezetés elkötelezi magát a korrupció felszámolása mellett.
A másik fontos tanú Gordon Sondland, az amerikaiak EU-nagykövete. Sondland szerint nem volt quid pro quo, hanem az elnök valóban bizonytalan volt az új elnök és köre elkötelezettségével kapcsolatban. Sondland a diplomata poszt elnyerése előtt hotelekkel foglalkozó üzletember volt, aki pénzügyileg támogatta a Trump-kampányt és ezért jutott a nagykövetséghez. A vallomástételt követően valószínűleg megijedt, hogy ráfogják, hogy hazudott a tanúskodása során, ezért később kiegészítette a vallomását. Ebben megfogalmazta, hogy előfordulhat, hogy mégiscsak volt quid pro quo.
Ben Shapiro a National Review konzervatív lapban úgy foglalta össze az ügyet, hogy teljesen egyértelmű, hogy fenn állt a „valamit valamiért”-elv és a Fehér Ház rosszul teszi, hogy még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy nem volt quid pro quo, amikor a vallomások egyértelműen erre mutatnak. Szerinte inkább az a kérdés, hogy vajon tényleg törvénytelen volt-e Trump cselekedete.
Shapiro egyik podcastjében kifejtette, hogy szerinte Trumpnak el kellene ismernie, hogy igen, jogosan tett nyomást az ukránokra, hogy nyomozzanak a 2016-os választások ukrán érintettsége miatt, és jogosan kérte, hogy nézzenek bele a Biden-család korrupciós ügyeibe. A republikánus érvelés szerint a Biden-ügy valójában sokkal nagyobb botrány, mint bármi, amit Trump tett, de a demokraták szerint a volt alelnök elleni vádak abszurdak.
Az ügy érdekessége, hogy az ukránok szeptemberben megkapták a támogatást.
Egyértelmű, hogy politikai harcról van szó, így nem sok a hasonlóság a korábbi vádemelésekkel. A demokraták egy része már három éve követeli az eljárást, sokan már Trump beiktatását követően előhozakodtak vele. Erre jó példa a feljelentést megtevő névtelen köztisztviselő ügyvédje, Mark S. Zaid, aki már 2017 januárjában a következőt írta Twitteren: „A puccs elkezdődött. Első lépés. Lázadás. Az impeachment előbb-utóbb elérkezik.”
Az alkotmány tág értelmezése lehetővé teszi, hogy a demokrata képviselőház akkor is megszavazza a szenátusi tárgyalást, ha a tanúvallomások nem szolgálnak elegendő bizonyítékkal. Kérdés, hogy érdemes lesz-e elhasználni az amerikai demokrácia utolsó mentsvárának kitalált procedúrát, főleg úgy, hogy a republikánus szenátorok vélhetően nem fogják megszavazni Trump megbuktatását.
Így hacsak nem kerül elő valami súlyosabb bizonyíték, akkor a demokratáknak szembe kell néznie azzal, hogy egy leszavazott vádemelési eljárás Trump 2020-as győzelméhez vezethet, és akkor csak magukra vethetnek.
Hajdú Tímea összes cikkét elolvashatja itt.
Inkább a hatalmi téboly elleni gyógyszer kifejlesztésén kellene intenzívebben dolgozni.
Trumpot eleve nem lett volna szabad az elnöki székbe engedni. Sem az üzlethez, sem a politikához nem ért, az intelligenciája finoman szólva erősen korlátozott, kórosan populista, magasról tesz a jogra és semmiféle morális elvet nem követ. Röviden: totálisan inkompetens. Ha sikerül az impeachmentet végigvinni, és elmozdítani az országnak minden téren súlyos károkat okozó kóklert, az azt jelenti, hogy mégis működnek a demokráciavédő mechanizmusok, az USA képes az önkorrekcióra. Ha mégsem, akkor valószínűleg súlyosabb a rendszer válsága, mint azt eddig sejteni lehetett.
Már megint túlzol, mint mindig. Amit az elején taglalsz, az pontosan a demokrácia megcsúfolása. Mi az hogy nem kellett volna megválasztani? Mert csak azt lehet megválasztani, aki neked tetszik? Ott volt a lehetőség a DNC-nek, hogy egy alkalmas jelöltet állítson. Erre nem voltak képesek. Akik nem értik hogy nyerhetett Trump, azoknak elég lenne megnézni az 1. elnökjelölti vitát Trump és Clinton között, és rögtön rájön. Vagy netán az is Trump hibája hogy a Demokraták inkompetensek?
Az impeachment pedig egy politikai eszköz, legalább ne csinálnánk úgy, mint ha most is akár másról lenne szó, mint a hatalom megszerzéséről. Tudod mi ez az egész? Kirakatper. Trump beiktatása után 19 perccel lejött a cikk hogy „hogyan impeacheljük Trumpot”. Három éve másról sem szól a média, csak erről. Egy jogállam nem úgy néz ki, hogy a bűncselekmény tényállása és a kiszabott büntetés megelőzi magát a tettet. Ez után a 3 év után nagyon partizánnak és nagyon elfogultnak kell ahhoz lenni, hogy valaki ezt a „demokrácia dicsőségének” gondolja…
Nem pontosan értem, hogy a politikai palettáról miért pont a korrupt és elvtelen populistákat támogatod, mint amilyen Trump és Netanjahu, de ez legyen a te problémád. Mindenesetre ajánlom figyelmedbe ezt a rövid és tárgyilagos összefoglalót arról, milyen súlyos jogi kihágásokat követett el Donald Trump az elmúlt évtizedekben az adóelkerüléstől a tiltott kampányfinanszírozáson át az igazságszolgáltatás akadályozásáig: https://en.wikipedia.org/wiki/Legal_affairs_of_Donald_Trump Már ezek alapján börtönben kellene hűsölnie az elnöki szék helyett. És akkor még szó sem esett az orosz választási beavatkozásról (amelyenek tényét minden amerikai titkosszolgálat megerősítette: https://www.nytimes.com/interactive/2018/07/16/us/elections/russian-interference-statements-comments.html) és az impeachmenthez vezető ukrán ügyről, amelyek során sanszos, hogy hősünk minimum hatalommal való visszaélést követett el, de nem kizárt, hogy az idegen hatalommal való összejátszás, vagyis a hazaárulás is megáll: https://www.newsweek.com/trump-ukraine-treason-gop-challenger-bill-weld-1460752
Nem a populistákat védem, és nem védtem Trumpot és Netanyahut sem. Csupán fel próbáltam hívni a figyelmedet az elfogultság veszélyeire, de mint látom, hiába.
1. Vicces dolgok ezek az „adóelkerülés, tiltott kampányfinanszírozás és igazságszolgáltatás akadályozása” vádak. Egyrészt, én nem tagadtam őket. Másrészt, ha megtörtént dolgok, akkor az elnöksége lejárta után ezekért bíróságra lehetne citálni, azonban ha impeachment keretében vagy anélkül lemond, akkor a helyébe lépő VP ezeket elengedheti a számára. Amennyiben ismert, múltban történt dolgokról van szó, akkor azokról a választók tudhattak, és ennek ellenére szavazták meg. Nem értem tehát hogy akarhatod egyszerre börtönben látni ÉS impeachelni, amikor is a jelenlegi állás szerint ha impeachelik akkor NEM kerül börtönbe, ha nem impeachelik akkor pedig még börtönbe KERÜLHET.
2. Azt hittem ezt az oroszosdit a Mueller leégése után már nem meri senki felhozni, annyira gáz. Gondolom az sem zavar, és az is teljesen legális, hogy egy összeeszkábált hamis Steele jelentés alapján indult az egész blama, igaz? A másik oldal nem követett el csúnya dolgokat, csakis kizárólag Trump. Egyébként nem is értem, hogy mivel magyarázod ezt, hiszen ha nem ismered el a másik oldal érintettségét a súlyos kihágásokban, akkor nincs miről beszélni, elfogult vagy. Ha elismered, akkor viszont nem értem mi alapján differenciálsz a Trump kihágásai és a Demokraták kihágásai között? Ja, hogy szubjektív vélemény alapján. Még jó hogy demokráciáról van szó, ahol ezekkel a szabadságjogokkal élhetsz.
3. Végül az ukrán ügy a legviccesebb, főleg ezen az oldalon. Sosem fogom megérteni, hogy miért várjátok (te vagy demokraták) hogy ez az egész meghasson bárkit is? Az impeachment, egy politikai eszköz, nem kell hozzá kifogást keresni hogy elindítsák, bár látjuk és tudjuk hogy 3 éve ez megy. Az ukrán ügynek legalább annyi terhelő része van Bidenre nézve, mint fordítva. Ha a legrosszabb eset be is bizonyosodik, azaz hogy Trump szándékosan és egyértelműen visszatartott pénzeket Ukrajnától hogy Biden után nyomozzanak akkor mi is történik? Hogy tudod a mens reat bizonyítani hogy ő ezt emiatt tette, és nem másért? Továbbá, a legviccesebb, Bident hagyjuk is, de beszéljünk arról hogy Sanders kinyilatkoztatta hogy az Izraelnek szánt segélyt FELTÉTELESSÉ tenné annak érdekében, hogy az ő kénye kedve szerint „bánjanak” a palesztin kérdéssel, tehát quid pro quo, avagy „kaptok pénzt ha azt csináljátok amit mondunk”. Egy amerikai elnökjelölt aspiráns, illetve bocs három is, mert Warren és Buttigieg is ugyanezt mondja, hogy egy szuverén szövetséges állam bel- és külpolitikájának alakításába akar beleszólni azáltal, hogy kongresszus által odaítélt USAid juttatásokat tenne ezáltal függővé, avagy akár EO által azokat blokkolná. Meg tudod mondani, hogy ez micsoda szerinted? Ez gondolom nem a saját érdekeiket, hanem az ország érdekeit képviselik, ugye? Még véletlenül sem kampány érdekében mondanak ilyet az Izrael ellenes szavazók megnyerése érdekében, ugye?
Ennyit tehát a képmutatásról. Hangsúlyozom, nem Trump bűneit kisebbítem, csupán felhívom a figyelmedet, hogy a másik oldal is egyértelműen bűnös, hogy milyen mértékben az pedig nézőpont kérdése. Ezért van szavazás egy demokráciában, mert a te ismert Izrael „kritikus” álláspontod nem egyezik az enyémmel. Még szerencse, hogy nem kötelező ugyanazt az embert a kisebbik rossznak tartani. Továbbá még mindig nem magyaráztad meg, lépésről lépésre, hogy mivel is szolgálja a Demokrata párt érdekeit az impeachment, amikor még Nancy Pelosi is azt mondja amit én, avagy hogy ez nem éri meg nekik. Ha nem lett volna rajta nyomás, soha el sem indítja. Tehát, nem kardoskodni kell, hanem kérlek, mondd meg, hogy a sértettségen és ízlésen túl, milyen KONKRÉT előrelépés lesz ez a táborodnak, hogyan profitálnak egy Penceből, hogyan profitálnak ebből a veszélyes precedensből, hogyan fogják megnyerni 2020-az ezzel a megosztó lépéssel? Hallgatlak.
Nemcsak a demokratáknak, hanem minden amerikainak, sőt a világ minden értelmes polgárának az az érdeke, hogy az Egyesült Amerikai Államokat egy szakmailag és morálisan is kompetens, kiszámítható, racionális, humánus és szavahihető elnök vezesse, ne pedig egy notórius hazudozó, nárcisztikus populista.
Rendben, értem, majd szólj akkor ha ez az ember megszületett…