Hiába tárgyaltak két héten át a globális felmelegedés megfékezéséről, az ENSZ törökországi klímakonferenciájának végső megállapodástervezetében egyetlen alkalommal sem szerepel a „fosszilis energiahordozók” kifejezés. A dokumentum nem szólít fel a szén, a kőolaj és a földgáz használatának visszaszorítására sem, miközben konkrét célokat fogalmaz meg az olajipar által is támogatott szén-dioxid-leválasztási technológiák alkalmazására. A tárgyalások a tervezet körüli viták miatt már két nappal túllépték az eredetileg tervezett határidőt.
Komoly diplomáciai vita alakult ki az ENSZ 31. klímakonferenciájának (COP31) zárószakaszában a törökországi Antalyában, miután a házigazda Törökország által előterjesztett, véglegesnek szánt megállapodástervezetből teljes egészében kimaradt a fosszilis energiahordozók kivezetésére vonatkozó kötelezettségvállalás.
A tízoldalas dokumentum sem a szén, sem a kőolaj, sem a földgáz használatának fokozatos megszüntetését nem említi, noha ezek elégetése a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának legfontosabb forrásai közé tartozik.
A tervezetet Murat Kurum török környezetvédelmi miniszter, a konferencia elnöke vasárnap hajnalban, helyi idő szerint három óra után hozta nyilvánosságra. A részt vevő országok küldöttségeinek mindössze körülbelül három órát biztosítottak arra, hogy kifogásokat emeljenek vagy módosításokat kérjenek, mielőtt a szöveget a konferencia plenáris ülése elé terjesztik. Az eredetileg pénteken záruló tanácskozás ekkor már második napja hosszabbításban zajlott, a szervezők pedig attól tartottak, hogy a távozó küldöttek miatt nem marad meg az elfogadáshoz szükséges, kétharmados részvételi arány. A megállapodás jóváhagyásához ráadásul a részt vevő országok szinte teljes egyetértésére van szükség.
Három éve még a fosszilis energiahordozóktól való eltávolodásról állapodtak meg
A mostani tervezet különösen azért váltott ki bírálatokat, mert a 2023-as dubaji klímakonferencián az országok már megállapodtak abban, hogy az energiarendszerekben fokozatosan el kell távolodni a fosszilis energiahordozóktól. Ez akkor történelmi jelentőségű előrelépésnek számított, hiszen az ENSZ klímatárgyalásainak több mint negyedszázados történetében korábban rendre elmaradt a szén, a kőolaj és a földgáz kifejezett megnevezése. Alden Meyer, az E3G európai klímapolitikai kutatóintézet szakértője szerint ennek egyik legfontosabb oka hosszú időn keresztül Szaúd-Arábia ellenállása volt.
Az antalyai dokumentum ugyan az első sorában hivatkozik a dubaji megállapodás egészére, de a tízoldalas szövegben egyszer sem jelenik meg a „fosszilis”, az „olaj”, a „szén” vagy a „kivezetés” kifejezés. Meyer szerint komoly visszalépést jelentene, ha a mostani konferencia anélkül zárulna, hogy egyértelműen megerősítené a három évvel korábbi vállalást. Több ország már a tárgyalások során jelezte, hogy nem hajlandó elfogadni olyan megállapodást, amely nem tartalmaz határozottabb fellépést a fosszilis energiahordozókkal szemben.
A leghatározottabban Panama tiltakozott. Juan Carlos Navarro panamai környezetvédelmi miniszter korábban kilátásba helyezte, hogy országa hivatalosan is megakadályozhatja a megállapodás elfogadását, amennyiben az nem szab korlátot az olajtermelésnek, nem ismeri el a globális felmelegedés korlátozására irányuló célok elégtelen teljesülését, és nem biztosít több pénzügyi segítséget a klímaváltozás következményeivel küzdő szegényebb országoknak. Navarro egyenesen azzal vádolta a tárgyalások résztvevőinek egy részét, hogy egy „olajmaffia” tartja túszul a folyamatot, ezért szerinte az ENSZ klímatárgyalási rendszerének reformjára is szükség lenne.
Az elektromos átállásra és a szén-dioxid föld alatti tárolására helyeznék a hangsúlyt
A fosszilis energiahordozók visszaszorítására vonatkozó konkrét vállalás helyett a török javaslat az energiafelhasználás villamosítását állítja középpontba. A dokumentum szerint 2035-re a villamos energia részesedését a teljes végső energiafogyasztásban a jelenlegi mintegy 21 százalékról 35 százalékra kellene növelni. Ez többek között azt jelentené, hogy a közlekedésben, az iparban és más gazdasági ágazatokban egyre nagyobb szerepet kapnának az elektromos meghajtású járművek és berendezések a hagyományos fosszilis üzemanyagok helyett.
A javaslatot azonban klímavédelmi szervezetek is bírálták, mivel nem köti egyértelműen megújuló energiaforrásokhoz a villamosítás bővítését. Bill Hare klímakutató, a Climate Analytics vezetője szerint önmagában az elektromos energia használatának növelése nem feltétlenül mérsékli a felmelegedést, ha az áramot továbbra is szén- vagy gázerőművek termelik.
Ebben az esetben ugyanis a kibocsátás nem szűnik meg, csupán más helyre kerül.
A török konferenciaelnökség és a Nemzetközi Energiaügynökség vezetése ugyanakkor azzal érvel, hogy az új villamosenergia-termelési kapacitások mintegy 80 százaléka már megújuló forrásokra épül, ezért a villamosítás felgyorsítása összességében így is csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást.
A tervezet másik vitatott eleme a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás támogatása. A dokumentum egymilliárd tonnás konkrét célértéket határoz meg a technológia alkalmazására, amelynek lényege, hogy az ipari létesítmények kibocsátásából leválasztják a szén-dioxidot, majd megfelelő földtani képződményekben, például mélyen a föld alatt tárolják. A módszer különösen azokban az iparágakban lehet fontos, ahol a fosszilis energiahordozók gyors kiváltása technológiailag nehéz. A megoldást az olajipar is támogatja, ugyanakkor kritikusai szerint fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen technológiákra való hivatkozás a fosszilis energiahordozók további használatának indokául szolgálhat.
A szegényebb országok pénzügyi támogatásáról sem sikerült megállapodni
A klímacsúcs másik jelentős vitája a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi segítség körül alakult ki. Számos szegényebb állam azt követelte, hogy a korábbi konferenciákon vállalt, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló támogatások megháromszorozását pontosan meghatározott pénzügyi kiindulóponthoz kössék. A korábbi megállapodások ugyanis ugyan a támogatások háromszorosára emeléséről beszéltek, de nem rögzítették egyértelműen, hogy melyik év vagy milyen összeg szolgáljon a számítás alapjául. A mostani török tervezet ezt a hiányosságot sem orvosolta.
A tárgyalások elhúzódása és a kompromisszum körüli bizonytalanság a civil szervezetek tiltakozását is kiváltotta. Pénteken mintegy ötven demonstráló gyűlt össze a záróülés helyszínének bejáratával szemben, kezükben „Szégyen!” feliratú táblákkal. Egy másik tiltakozó a plenáris ülés kezdetét szakította félbe: egy székre állt, nyakában vörös kötéllel, miközben pólóján az „Ölitek a jövőt” felirat volt olvasható.
A vasárnap hajnalban nyilvánosságra hozott szöveg elfogadása a beszámoló időpontjában még bizonytalan volt. A konferencia résztvevőinek arról kellett dönteniük, hogy elfogadható-e egy olyan globális klímamegállapodás, amely az energiafelhasználás átalakítására és a szén-dioxid leválasztására konkrét célokat fogalmaz meg, de a felmelegedésért leginkább felelős fosszilis energiahordozók visszaszorításáról nem tartalmaz új, kifejezett kötelezettségvállalást.









