Az arab pártok mindenkit meglepő áttörésének okairól nyilatkozott Khaled Abu Toameh jeruzsálemi arab szerző Fiamma Nirenstein író-újságírónak. Következtetései megkérdőjelezik a hagyományos politikai magyarázatokat − írja Nirenstein a JNS-en.
Toameh úgy véli, az arab szavazatokat nem szabad pusztán Benjamin Netanjahu miniszterelnök vagy politikai partnerei elleni lázadásként értelmezni. Az arab politikai vezetés retorikája mögött valami mélyebb folyamat zajlik: az arab társadalom jelentős része nagyobb mértékű integrációt szeretne Izraelbe −állítja.
Toameh úgy látja, hogy az izraeli arab vezetőknek abba kell hagyniuk az Izrael ellen irányuló agresszív jelszavak használatát.
„Az izraeli társadalom arab összetevője ma már tökéletesen beilleszkedhetne egy koalíciós kormány kereteibe. Ez mindenki számára ígéretes lenne.”
Nirenstein példának hozza az észak-izraeli Umm al-Fahm arab városát, ahol a választási részvétel a 2022-es 38,3%-ról 75,7%-ra emelkedett ezen a választáson. Hogyan magyarázza az arab szerző ezt a drámai változást? „Két válasz van” – mondta Abu Toameh.
A szorongás mellett ott a beilleszkedés iránti vágy
„Egyrészt ott van a szorongás és a félelem, valamint az a harci jelszó, amely arra buzdítja az embereket, hogy szavazzanak az izraeli kormány ellen, amelyben Ben-Gvirt és Szmotricsot (két radikális jobboldali miniszter – a szerk.) halálos fenyegetésként ábrázolják. A nyílt pánikérzet felidézte a kiűzés, a pusztítás és a kirekesztés rémképét.
Másrészt ott van az integráció iránti vágy. Az izraeliek között dolgozva, egy szabad és demokratikus társadalomban élve a diákok, a munkavállalók, a bírák és a kórházi orvosok nagyobb beleszólást szeretnének.
Ez az egyetlen ország, ahol az arabok szabadon szervezkedhetnek, tüntethetnek és szavazhatnak” − állapítja meg Toameh. Igen, veti közbe Nirenstein, de ez a szabadság a zsidó nép társadalma keretein belül létezik.
„Természetesen” – válaszolta neki az arab szerző. „Az olasz társadalomban is az olasz törvények védelme alatt élnek a kisebbségek. Sokan értékelik ezt. Mások kevésbé. A kisebbségeknek bővíteniük kell lehetőségeiket és javítaniuk kell helyzetükön, és a problémák ellenére ez az arabok körében is megtörtént.”
Sem az izraeli jobboldal, sem a baloldal nem érti az arabok problémáit
„Sok ember, akivel beszélek, őszintén vágyik arra, hogy részese legyen a társadalomnak – nem ehhez vagy ahhoz a politikai táborhoz, Netanjahuhoz vagy Eisenkothoz, hanem az izraeli társadalom egészéhez” − mondja Abu Toameh, Nirenstein pedig hozzáteszi: ez a megkülönböztetés alapvető fontosságú.
A zsidó írónő ugyanakkor nyilvánvaló ellentmondást is lát abban, hogy az arab politikai vezetők retorikája gyakran sokkal radikálisabbnak tűnik, mint az a hozzáállás, amelyet Abu Toameh a hétköznapi arab polgárok körében leír. Egyes arab politikusok nem hajlandók a Hamászt terrorista szervezetnek minősíteni, és Izraelt gyarmatosítással és népirtással vádolják.
Lehetséges-e, hogy Izrael demokráciája maga is olyan radikális iszlamista erők eszközévé váljon, amelyek végső soron elutasítják a zsidó államot? Abu Toameh ezt nem tartja valószínűnek.
„Az arab pártok vezetői rendkívül retorikusak, és néha ostobák” – mondja. „Nem az arab társadalom nagy részének elvárásait és vágyait fejezik ki. Ráadásul úgy tűnik, sem az izraeli jobboldal, sem a baloldal nem érti a problémáit: a fiatalok jövőjét, a pusztító bűnözést.
„Ha a jelenlegi arab vezetés sok ostobaságot mond, az helytelen. Abba kellene hagyniuk, hogy Izrael támadásával próbáljanak támogatást szerezni. Sok arab nagyobb integrációt szeretne. Ennek semmi köze sincs sem Bibi elutasításához, sem pedig az általad leírt dzsihádista előretöréshez. Sokan úgy vélik, hogy az október 7-i katasztrófa szörnyű volt, és nincs problémájuk kijelenteni, hogy a Hamász terrorszervezet. Ez annyira nyilvánvaló.”
Képünkön fiatal arab nő szavaz az izraeli választásokon. Fotó: Ahmad GHARABLI / AFP
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
