Benjamin Netanjahu nemzeti egységkormányt szeretne létrehozni, és ennek érdekében akár Donald Trump amerikai elnök és Jichák Herzog izraeli államfő közreműködésére is szükség lehet – állítja a miniszterelnök egyik közeli politikai szövetségese. A javaslat szerint a két elnök garanciát vállalhatna egy olyan megállapodásra, amely lehetővé tenné, hogy a Likud és a jelenlegi ellenzék vezető politikusai közösen alakítsanak kormányt.
Az izraeli választásokat követően egyre nagyobb nyomás nehezedik a politikai pártokra, hogy megoldást találjanak a kialakult parlamenti patthelyzetre. Beni Biton, Dimona város polgármestere, Benjamin Netanjahu miniszterelnök közeli szövetségese vasárnap reggel a Kan Reset Bet közszolgálati rádiónak adott interjújában kijelentette: Netanjahu valóban nemzeti egységkormány létrehozására törekszik, és kész lenne együttműködni a jelenlegi ellenzék meghatározó szereplőivel.
Biton szerint a tárgyalások sikeréhez akár két államfő személyes közreműködésére is szükség lehet.
A polgármester azt javasolta, hogy Jichák Herzog izraeli államelnök és Donald Trump amerikai elnök vállaljon garanciát a leendő koalíciós megállapodás betartására, ezzel eloszlatva az ellenzéki pártok Netanjahuval szembeni bizalmatlanságát.
„Első kézből mondom: Benjamin Netanjahu egységet akar. Ezt nyilvánosan és teljes bizonyossággal állítom. Ez nem blöff, és nem választási trükk” – jelentette ki Biton.
Trump és Herzog lehetne a megállapodás két garanciavállalója
A dimonai polgármester szerint az izraeli politikai életben kialakult bizalmi válság miatt a hagyományos koalíciós tárgyalások önmagukban nem feltétlenül vezetnének eredményre. A jelenlegi ellenzék vezetői ugyanis attól tarthatnak, hogy egy Netanjahuval kötött megállapodás később felbomlik, vagy a miniszterelnök nem tartja be az abban vállalt kötelezettségeket.
Biton ezért olyan konstrukciót javasolt, amelyben az izraeli és az amerikai elnök politikai garanciát nyújtana az esetleges megállapodáshoz. Mint elmondta, szombaton személyesen beszélt Herzog államfővel is.
„Tegnap beszéltem Izrael államelnökével is. Jichák Herzog és az Egyesült Államok elnöke egyaránt garanciát vállal majd Gadi Eisenkot számára” – fogalmazott.
A polgármester ugyanakkor elismerte, hogy sem Herzog, sem Trump nem jelezte, hogy elfogadná ezt a szerepet. Arról sincs tudomása, hogy Netanjahu és Trump egyeztetett volna egy izraeli nemzeti egységkormány létrehozásának lehetőségéről. A felvetés tehát egyelőre Biton politikai kezdeményezése, nem pedig a két elnök által jóváhagyott diplomáciai terv.
Donald Trump esetleges szerepvállalása mindenesetre különösen figyelemre méltó lenne, tekintettel az amerikai elnök és Netanjahu szoros politikai kapcsolatára. Az izraeli államfő közreműködése pedig azért lehet jelentős, mert a választásokat követően Herzog feladata a pártokkal folytatott konzultációk alapján annak eldöntése, kit kér fel kormányalakításra.
„Tegyék félre az egójukat, a választási kampány véget ért!”
Biton az interjúban közvetlenül is megszólította az ellenzék három meghatározó politikusát: Gadi Eisenkotot, a Jásár párt elnökét, Avigdor Liebermant, a Jiszráél Béténu vezetőjét, valamint Naftali Bennett korábbi miniszterelnököt. Arra kérte őket, hogy a választási kampány során kialakult személyes és politikai ellentéteket félretéve kezdjenek tárgyalásokat Netanjahuval.
„Mindkét oldalhoz fordulok, kivétel nélkül: Gadi Eisenkothoz, Avigdor Liebermanhoz és Naftali Bennetthez. Tegyék félre az egójukat! A választási kampány véget ért. Üljenek le egymással, és jussanak megállapodásra” – szólította fel a politikusokat.
A polgármester külön üzenetet intézett Eisenkothoz, az izraeli hadsereg korábbi vezérkari főnökéhez. Közös katonai hátterükre hivatkozva hangsúlyozta, hogy Izrael jelenlegi biztonsági helyzete nem engedi meg az elhúzódó politikai bizonytalanságot.
„Volt ejtőernyősként beszélek hozzád, Gadi Eisenkot, aki a Golani-dandár katonája voltál. Izrael Állam most veszélyben van. Kormányt kell alakítani, méghozzá azonnal” – jelentette ki. Biton érvelésének középpontjában az állt, hogy az ország biztonsági kihívásai miatt a politikai vezetőknek a pártérdekek helyett a nemzeti együttműködést kellene előtérbe helyezniük. A polgármester szerint az újabb választások elkerülése és a stabil kormányzás biztosítása valamennyi párt közös érdeke.
„Hadüzenetnek” tekintenék a Kneszet elnökének leváltását
Biton ugyanakkor éles figyelmeztetést is megfogalmazott az ellenzéki pártokkal szemben. Kijelentette, hogy a Likud elfogadhatatlannak tartaná, ha az ellenzék a kormányalakítási tárgyalásokkal párhuzamosan egyoldalú parlamenti lépésekkel próbálná megváltoztatni az erőviszonyokat.
Különösen a Kneszet elnökének leváltását emelte ki, amely szerinte súlyos politikai konfliktushoz vezetne.
„A Kneszet elnökének lecserélése – hogyan is fogalmazzak – hadüzenet lenne” – mondta Biton, hozzátéve, hogy ilyen változtatásra kizárólag kölcsönös megállapodás alapján kerülhetne sor.
„Ha egyoldalú parlamenti lépésekkel próbálkoznak, az számunkra vörös vonal” – figyelmeztetett.
A Kneszet elnökének személye különösen fontos a parlament működése szempontjából, mivel a tisztségviselő jelentős befolyással rendelkezik a törvényhozási munka megszervezésére és az ülések vezetésére. Az ellenzéki pártok esetleges együttműködése ezért már a kormányalakítás előtt is átrendezhetné a parlamenti viszonyoka (Lásd keretes írásunkat)
|
A Kneszet elnökének személye jóval fontosabb annál, mint amit egy egyszerű parlamenti tisztség sugall. A jelenlegi elnök, a Likudhoz tartozó Amir Ohana ugyanis jelentős befolyással rendelkezik a parlament napirendjére, a törvényjavaslatok előrehaladására és a parlamenti bizottságok működésére. Az új, 120 tagú Kneszet november 10-i megalakulásakor Gadi Eisenkot és szövetségesei megpróbálhatják leváltani Ohanát, még mielőtt eldőlne, ki alakíthat kormányt. Ehhez legalább 61 képviselő összehangolt támogatására lenne szükségük, ami a jelenlegi erőviszonyok mellett csak az arab pártok szavazataival látszik megvalósíthatónak. Egy 2020-as legfelsőbb bírósági döntés értelmében, ha 61 képviselő követeli az új házelnök megválasztásáról szóló szavazást, azt nem lehet a kormányalakításig elhalasztani. A házelnök lecserélése tehát lehetővé tenné, hogy Eisenkot tábora a kormányalakítás előtt megszerezze az ellenőrzést a parlament napirendje felett, miközben Netanjahu továbbra is ügyvezető miniszterelnökként irányítaná az országot. Ez megnyithatná az utat például az október 7-i terrortámadás körülményeit vizsgáló állami vizsgálóbizottság felállításáról, az igazságügyi reform egyes törvényeinek visszavonásáról vagy a katonai szolgálat kiterjesztéséről szóló javaslatok napirendre vételéhez. A házelnöki tisztség megszerzése azonban önmagában nem garantálná e törvények elfogadását.
Netanjahu számára Ohana leváltása komoly politikai vereség lenne, mert azt jelezné, hogy a Likud ugyan a legnagyobb párt maradt, de már nem képes ellenőrizni a törvényhozás működését. Eisenkot számára viszont egyszerre jelentene lehetőséget és politikai kockázatot. A házelnök megválasztásával bizonyíthatná, hogy képes parlamenti többséget szervezni Netanjahuval szemben, ami a későbbi koalíciós tárgyalásokon is erősíthetné alkupozícióját. Csakhogy ehhez az arab pártok támogatására is szüksége lenne, miközben az ellenzéki szövetség több vezetője korábban elutasította, hogy arab pártokra támaszkodva alakítson kormányt. Eisenkoték azzal érvelhetnek, hogy egy parlamenti tisztségviselő megválasztása nem azonos egy közös kormány létrehozásával, Netanjahu azonban politikailag kihasználhatná ezt az együttműködést. Ezért nevezte Beni Biton, a miniszterelnök közeli szövetségese egyenesen „hadüzenetnek” Ohana esetleges leváltását. A házelnökválasztás így az első komoly erőpróba lehet a két politikai tábor között, és akár azt is előrevetítheti, hogy Izraelben kompromisszumos egységkormány alakul-e, vagy elhúzódó parlamenti patthelyzet következik. |
Újabb választás jöhet, ha nem sikerül megállapodni?
Biton szerint a nemzeti egységkormány létrehozásának elmaradása tartós politikai patthelyzethez vezethet, amelynek végén Izrael ismét előrehozott választásokra kényszerülhet.
A polgármester ugyanakkor elutasította annak lehetőségét, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok a Likud részvétele nélkül stabil kormányt tudnának létrehozni. Szerinte egy ilyen koalíció már a megalakulásakor rendkívül sérülékeny lenne. „Ez nem fog megtörténni, és ha mégis, hat hónapnál tovább nem maradna fenn” – jelentette ki.
Az izraeli választásokat követően a pártok közötti tárgyalások egyik legfontosabb kérdése így az lehet, hogy a Netanjahut korábban elutasító politikusok hajlandók-e felülvizsgálni álláspontjukat egy szélesebb koalíció érdekében.
- 12:02
2021. június 13. - 19:562020. október 1.
- 12:332019. november 17.
