A forradalomban több fiatalkorú pesti srác és lány harcolt, köztük Szeles Erika is.
Szeles Erika egy fotónak köszönhetően az 1956-os forradalom ikonjává, jelképévé vált, majd egy héttel a kép elkészülte után hősi halált halt.
1956 fiatal forradalmára
A képet, amelyen a fiatal lány egy gépfegyverrel a vállán elszántan néz a kamerába, Vagn Hansen dán fotós készítette valószínűleg 1956. november 1-jén. A fotós később úgy emlékezett, hogy már Erikánál volt a fegyver, amikor megkérdezte, hogy csinálhat-e róla egy képet, a lány pedig örömmel állt modellt. A fotó bejárta a nemzetközi és hazai sajtót is, ikonikus lett.
„Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált.
Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt […] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla” – mesélte később a fotós.
Egy héttel később, november 7-én sebesültek mentése közben szovjet tankból gyakorlatilag szitává lőtték a 15 éves lányt a Blaha Lujza térnél.
Egy sebesült társáért kúszott ki a menedékből, hogy behúzza a barikád mögé, amikor a lövések kivégezték.
Ki volt Szeles Erika?
A forradalomban több fiatalkorú pesti srác és lány harcolt. Erika személyes története azt is megmagyarázza, hogy csapódott ő a harcolók közé: édesapja 3 éves korában meghalt, egyes források szerint német koncentrációs táborban, mások szerint a budapesti gettóban. Édesanyja innentől egyedül nevelte, látástól vakulásig dolgozott, így Erika sokat volt egyedül, vagy a szomszédoknál.
Édesanyja pedig valóságos vallásként tekintett a kommunizmusra – amely ad abszurdum módon, de valóban sokak számára életet jelentett, és ide tartoztak a Budapesten rekedt zsidó származásúak is.
Ennek ellenére lánya 1956-ban a forradalmárok oldalára állt. Egy volt osztálytársa ellentmondásos, zárkózott személyiségként, de kifejezetten agilis, forradalmi típusként emlékezett vissza rá. Egy másik szerint inkább vadóc volt, mint serdülő ifjú hölgy. Részt vett néhány előadáson, amit a nagybátyja, Bondi Endre által szervezett irodalom klubban hallgatott meg. Itt fiatal kora ellenére meglepő érettséggel szólt hozzá a vitákhoz.
“Lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban”
– emlékezett rá vissza Földi Tamás, az egyik volt osztálytárs.






