„Senkinek nem áll szándékában falat építeni” – jelentette ki 1961-ben Walter Ulbricht keletnémet pártvezető, majd alig pár hétre rá elkezdték felépíteni Európa szégyenfoltját, a berlini falat, nehogy bárki átmenekülhessen a sztálinista diktatúrából a szabad Nyugatra. Sokan a mai napig bagatellizálják az NDK-t, sőt, különös módon nemcsak a szélsőbaloldalon, de az AfD köreiben is él az NDK-nosztalgia.
A szabadság és a demokrácia védelmére szólított fel Friedrich Merz szövetségi kancellár a berlini fal felépítésének évfordulóján.
„65 évvel ezelőtt az NDK vezetése felépíttette a falat. Ma országunk már hosszabb ideje egyesült, mint amennyi ideig megosztott volt, és szabadságban és békében élünk” – írta Merz az X-en. „A fal tanulsága továbbra is érvényes: a szabadság és a demokrácia nem magától értetődő. Mindig küzdenünk kell értük.”
A Berlinben tartott központi megemlékezésen a német megosztottság áldozataira, a falnál az évtizedek során lelőtt keletnémet civilekre emlékeztek. A megemlékezésen mintegy 120 vendég vett részt a politika, a kultúra és a társadalom képviselői közül.
Beszédében Julia Klöckner, a Bundestag elnöke rámutatott a Kelet és Nyugat között továbbra is fennálló megosztottságra. „A fal nyomokat hagyott Németországban, amelyek ma is befolyásolják életünket.” Még azoknál is érezhető a hatása, akik csak a fal leomlása után születtek.
Több mint 28 évig választott szét a berlini fal egy népet – és Európát
Ami előtte elképzelhetetlen volt, az 65 évvel ezelőtt, éjszaka valósággá vált: a kommunista Német Demokratikus Köztársaság (NDK) hatóságai szögesdrótból, betonból és határőrökből álló akadályokkal zárták le Nyugat-Berlint. A szabadság szigete hirtelen elérhetetlenné vált.
Így akarták megakadályozni, hogy – mint történt addig – további milliók meneküljenek el az „első német munkás-paraszt államból” a szabad világba.
Végül a berlini fal és a halálsáv úgy épült meg, hogy az 1961. augusztus 13-át megelőző néhány hétben a kelet-berlini vezetés még tagadta a tervet – emlékeztet a Bild.
Több mint 10 ezer határőr és rendőr, valamint a „munkásosztály harci csoportjainak” tagjai felbontották az utakat, barikádokat emeltek és szögesdrótot fektettek le. Több mint 7000 keletnémet katona és több száz harckocsi állt készenlétben, hogy beavatkozzon a lakosság tiltakozásai esetén.
Augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjel 1 órakor kezdődött meg a berlini fal építése. A határlezárás szigorúan titkos tervezése az „Rózsa-akció” fedőnév alatt zajlott.
A fal 155 kilométer hosszan ölelte körül a szabadság szigetét, Nyugat-Berlint. 28 évig, két hónapig és 27 napig választotta ketté a várost, a családokat és egy egész népet. A német-német határt őrtornyokkal, jelzőkerítésekkel, kutyafuttatókkal és járműzárakkal tették egyre brutálisabbá, halálos zónává alakítva azt.
Az 1970-es évek közepétől kezdve az NDK ipari gyártású betonelemekből építette fel a 3,60 méter magas, úgynevezett „75-ös határfalat”.
Legalább 140 ember vesztette életét a berlini falnál az NDK határőrizeti rendszerének következtében. Legtöbbjüket az NDK-s határőrök lőtték le szökési kísérlet közben.
5075 NDK-polgárnak sikerült a fal ellenére is Nyugat-Berlinbe szöknie. A sikertelen szökési kísérletek száma nem ismert – idézi fel a Bild. A Berlini Szabadegyetem (FU Berlin) egyik tanulmánya szerint további 327 ember vesztette életét a németországi belhatáron, amelyet többek között gyilkos öntüzelő berendezésekkel és aknákkal láttak el.
„Ostalgie” – a mai napig bagatellizálják a diktatúrát
Wolfram Weimer kulturális államtitkár az évforduló alkalmával arra figyelmeztetett, hogy ne bagatellizálják az NDK-diktatúrát. A szélsőbalos Baloldali Párt mellett az AfD is „pozitív torz képet festenek az NDK-ról” Kelet-Németországban.
„Az AfD esetében ez odáig megy, hogy eléneklik a keletnémet himnuszt”
– emlékeztetett Weimer a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, utalva egy július közepén Dessauban megrendezett AfD-rendezvényre, amelyen Uwe Steimle kabaréművész is fellépett, elénekelve a diktatúra himnuszát.
Weimer óvott attól, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb eltorzítsa az „emlékezés kultúráját”, és az „emlékezetmunka aktív formájaként” azt javasolta, hogy nevezzenek el utcákat és tereket a kelet-német ellenállókról. „Például mindenhol, ahol új utcák épülnek, legalább el kellene gondolkodni olyan névadókról, akiket a kommunista diktatúra meggyilkolt vagy börtönbe zárt” – javasolta.
Németország háború utáni kettéosztottsága 1989. november 9-én, a berlini fal leomlása után ért véget. A két Németország 1990. október 3-án egyesült.
Fotó: Bundesarchiv
