November 9-e különös jelentőséggel bír a németek, a zsidók és az egész emberiség számára.
Hatalmas rendezvényeket szerveznek szerte a világban a 30 éve ledőlt berlini fal évfordulója apropóján. November 9-e azonban más meghatározó esemény dátuma is volt a 20. század német történelmében.
1918
A poroszok császára, az első világháborúban igencsak aktívan szerepet vállaló II. Vilmos számára 101 évvel ezelőtt ért véget hivatalosan is uralkodói élete. 1918 november 9-én Max von Baden kancellárján keresztül jelentette be – a teljes hatalmi összeomlás közepette – lemondását.
És bár az antant országai háborús főbűnösként azonnal felelősségre akarták vonni, időben hallgatott tanácsadóira, a fogságtól és a haláltól is megmenekült azzal, hogy Hollandiába emigrált.
Németország demokratikus vezetői, a weimari köztársaság politikusai a versailles-i békeszerződés értelmében szintén el akarták ítélni, de Hollandia megtagadta a kiadatását. Végül egy ottani kisvárosban letelepedve csendes, visszavonult életet élt haláláig.
1922
Négy évvel később, 1922-ben egy csendesnek semmi esetre sem nevezhető zsidó lángész, bizonyos Albert Einstein kapta meg a fizikai Nobel-díjat november 9-én.
A relativitás-elméletéért járó kitüntetést már egy évvel korábban odaítélték a Svéd Királyi Akadémia bizottságban, csak technikai okok miatt nem hirdették azt meg abban az évben, ezért is jutott el csak 1922-ben Einsteinhez az elismerés. A tudós azonban más elfoglaltsága miatt nem tudta személyesen átvenni a díjat a pár héttel későbbi stockholmi rendezvényen.
1923
Egy évvel később, 1923-ban Münchenben az osztrák amatőr festőből egyre élénkebb és népszerűbb Adolf Hitler és mozgalma, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) első alkalommal érte el a sajtó és a közvélemény ingerküszöbét.
A bajor főváros legelegánsabb sörházában rendezett — hatalmi államcsínybe torkolló — politikai összejövetel még november 8-án este vette kezdetét, azonban közel 24 órán keresztül folyt a sör és a politikai vita a felek között.
Hitler és Erich Ludendorff, az első világháború egyik kiemelkedő tábornoka közösen vált aznap éjjel és hajnalban a sörpuccsisták vezetőjévé.
Az államcsíny, amelyet rögtönzött fegyveres harcok is követtek, a rendfenntartó szervek ellenállása miatt teljes katonai kudarccal végződött. Sok puccsistát — közöttük Hitlert is — bebörtönöztek, bár többen külföldre menekültek közülük.
1938
A mindössze 13 hónapos fogva tartása alatt írt Mein Kampf című könyvének alaptételeit 1938 november 9-én már sok millió német hazafi ismerhette.
Az ötödik éve dúló „Harmadik Birodalom” zsidóellenes hangulatában aznap éjjel került sor az első olyan brutális eseményre, amely egyértelműen jelezte, hogy valami drasztikusan megváltozott a németországi zsidóság életében.
A „kristályéjszaka”-ként ismert vandál tombolásban és pogromhullámban a nemzetiszocialisták csaknem 300 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint romba döntöttek és felgyújtottak több ezer zsidó üzletet is.
A 81 évvel ezelőtti drámai eseményen sok zsidó házát és lakását fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban, sőt, meg is lincseltek közel száz zsidót. A november 9-i esemény nyomán 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba.
1989
A nap, amely megváltoztatta a világ történelmét. A kommunizmus európai bukása. A hidegháború vége… – a címkéket lehetne még tovább is sorolni. Egy biztos,
nekünk magyaroknak különösen van okunk büszkének lenni és némiképp együtt is ünnepelni 1989. november 9-ének évfordulóját a németekkel.
A Német Demokratikus Köztársaság bukásának és a berlini fal leomlásának első jelei akkor mutatkoztak, amikor 1989 őszén a magyar kormány megnyitotta az osztrák-magyar határt a Nyugatra menekülő keletnémetek előtt. Ez a döntés pedig később meghatározó muníciója is lett a 89-es berlini falbontó bátrak sokaságának is.
Bár az is igaz, hogy kellett hozzá egy kommunista pártfunkcionárius bakija is: miután november 3-án a keletnémet vezetők úgy döntöttek, hogy megnyitják a határt és a Kelet-Berlint és Nyugat-Berlint elválasztó falat is, a hírt hat nappal később Günter Schabowski jelentette be, de tévesen fogalmazott a sajtótájékoztatóján.
Csak annyit kellett volna mondania, hogy másnap megnyílik a határ, ő viszont azt közölte, hogy a rendelkezés azonnali hatállyal életbe lép. A bejelentésre ezrek rohamozták meg a berlini falat és kalapáccsal, vésővel elkezdték bontani a 28 évet álló monstrumot.
Az első kalapácsütésre népünnepély vette kezdetét a város nevezetesebb helyein. Idővel megnyílt az összes átkelőhely a város két része között. A változások legnagyobb eredményeként 1990. július 1-én ismét létrejött az egységes Németország.
Szombat van, de ilyenkor is gondolkodik az ember. Nem ünneprontás, ha leírom. Sohasem lett volna szabad megengedni a német újraegyesítést. Ettől számítanak ezek a mai baljóslatú napok. A „nyugat” azaz Nyugat-Németország annyira megerősödött az össznémetség (ideértve Ausztriát is) rovására, hogy a mai Németország politikája végveszélybe sodorja Európát a túlhajtott liberalizmussal, a korlátlan bevándorlással és Merkel végtelenül hazug ígéreteivel. Az NDK kifulladása a „szocialista” világrend általános meggyengülése, és a Marx-i hazugságra épített kommunista ideológia bukása következtében lett látványos 1980 körül, 1980 után. Az NDK képtelen volt bármilyen gazdasági áttörésre, de még egy egyszerű termékváltásra is. Képtelen volt önerőből lecserélni a kétütemű motorokat négyüteműekre, holott ők tervezték az első VW Golf kocsikat is. Az NDK gyakorlatilag beolvadt az NSZK-ba. Tehát nem egyesülésről van szó, hanem bekebelezésről. A volt NDK belső gyarmata lett a fejlettebb NSZK-nak.
‘az NDK képtelen volt kétütemű motorokat négyüteműre cserélni” Tisztelt Alex Úr! most este olvastam pár hsz-át,van bennük ráció-érdemes volt olvasni-de most ezzel nem értek egyet.Az NDKműszaki téren fejlett lehetett volna de de felügyelet alatt állt. A SZU nem engedte,hogy műszaki szinten lejárassák a nagy testvért,ezért aztán fékezték a német haladást. Én műszaki ember vagyok-már nem fiatal-és ismerem az NDK ipari termékeket,műszakilag,minőségben a Cseh színvonalon voltak,vagyis K.Európában az első kettő,a többi ország a SZovjet szinten volt. Most viszont -az egyesülés után-a nyugati német iparmágnások nem kívánják, hogy konkurenciájuk legyen a keleti országrész,ezért gátolják is rendesen a fejlesztéseket.
Tévedés azt hinni, hogy a szovjetek fékezték az NDK fejlődését. Erről szó sincs. A rendszer nem engedte jobban fejlődni ezért maradt le az egész keleti blokk. Egyszerűen nem volt meg a megfelelő műszaki, termelési háttér.
Én is műszaki vagyok és az NDK csúcstermékével dolgoztam ami a 80-as években megfelelt az IBM -nek a 60-as majd a 70-es években kifejlesztett gépeinek színvonalával.
Processzorgyártásuk legalább két generációval volt elmaradva a nyugatitól.
„processzor gyártásuk 2generációval volt elmaradva” Tisztelt uram,az ipar és a gazdaság nem csak számítógép gyártással mérhető ha ezt nem tudná.Hanem álltaalánosságban széles skálája van.Ön is abba a hibába esik,hogy -bár egyet ért az előző hsz-al,de mégiscsak kritizál,és okoskodik mint a többi ugribugri, akik itt hülyeségeket írnak.Ugyan is nem értik amit olvastak,de zsigerből máris ellentmondonak,nos az ilyen okostojásokkal nem vitatkozom,mert minek?!
Processzorgyártás akkoriban a csúcstechnológiát jelentette és persze a számítógép gyártás is amiben az NDK csúcs ( ESZR R55) messze elmaradt a nyugatitól mondjuk a Siemenstől. Nem tud mutatni olyan terméket, termelést, technológiát amiben az NDK elérte vagy megközelített a nyugatot.
Sok éven keresztül jártam ki NDK-ba nem turistaként, így belülről láttam az akkori viszonyokat. Tudok olyan terméket amiben Magyarország fejlettebb volt mint az NDK mert nem volt alkatrészük hozzá. Mivel Magyarországon nyugati import alkatrészekből készült ezért az NDK-nak nem adták el.
A lényeg: nem a szovjetek fékezték hanem az életképtelen rendszer ami az összes országot fékezte.
Elég érthetően megírtam: én ismerem a témát,mert ott dolgoztam 10évet, és nem turistaként okoskodom.Részemről lezárva.
14 évig jártam ki és hónapokat töltöttem ott valamint az akkori hight-techben dolgoztam, a kollégáim egy része Németországban vendégmunkás volt pont úgy mint mint te. Persze szép emlék volt mert fiatalok voltunk de ennek nem szabad felülírnia a tényeket és lakkoznia a múltat. Te nekem ugrottál és jelzőkkel láttál el mert nem a te narratívádat követem.
Hát igen, rendszerhiba volt az egész. Én anno 1980 körül kint voltam Párizsban, már nem volt fekete-fehér tévé sehol. A színes adás kezdetét ugrásra készen várták a gyártók. Nos nyolc évvel később az NDK-ban tüdőgyulladással feküdtem a szállodai szobában és egy borzalmas minőségű ruszki színestévét néztem.
Mi volt a helyzet? Nos a színes adás bevezetését a tévégyártók már ugrásra készen várták Nyugaton. Itt pedig még 10 év múlva is keresni kellett a boltokban egy-egy „jobb” vételt, távszabályzós masinát, vagy exportból visszamaradt gépet.
Berlinben nyaraltunk. Az egyik fiókám panaszkodott a szemére ezért elmentünk a legközelebbi szemészetre ami egy lepukkant épületben egy csont üres többszobás lakásban volt. Az egyik szoba volt a rendelő amiben egy íróasztal, néhány szék és egy K. und. K. stílusú ütött kopott fehér vaskeretes üvegszekrény volt a „szerszámoknak”
„Most viszont -az egyesülés után-a nyugati német iparmágnások nem
kívánják, hogy konkurenciájuk legyen a keleti országrész,ezért gátolják
is rendesen a fejlesztéseket.”
Ez is igazolja, hogy nem „egyesült” a két Németország, hanem a nagyobbik annektálta és gyarmatosította a kisebbet. Az ossik és wessik megléte a lehető legrosszabb bizonyítvány amit a németség magáról kiállíthat.