Az 50 perc adásában Szalai Kálmán Dr. Taksás Balázzsal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével, védelempolitikai szakértővel beszélgetett az Irán elleni amerikai-izraeli fellépés gazdasági és hadigazdasági következményeiről.
A műsor nem a napi frontjelentések logikáját követi, inkább azt vizsgálja, hogyan tud egy meggyengített, szankciók alatt álló ország még mindig súlyos költségeket okozni a világgazdaságnak. A beszélgetésben a Hormuzi-szoros, az olajár, a dróntechnológia, Európa védelmi képességei, az orosz-ukrán háború tapasztalatai és Izrael innovációs fölénye is egymás mellé kerül. A közös pont a hadviselés megváltozott természete: a 21. századi háborúban az olcsó, gyorsan gyártható eszközök és a humán innováció legalább akkora jelentőséget kapnak, mint a hagyományos katonai erő.
Irán elleni hadművelet: rövid fegyvernyugvás után újabb eszkaláció
A beszélgetés elején Szalai Kálmán azt kéri Taksás Balázstól, adjon friss képet az Irán elleni hadműveletről. A válasz szerint az egyetértési nyilatkozat nagyon rövid életűnek bizonyult: Irán felmondta, a katonai és energetikai célpontok mellett pedig már polgári infrastruktúrákat is támadnak az amerikai–izraeli koalíciós erők. Ezek közül különösen fontosak azok a pontok, amelyek Irán Hormuzi-szoros felé irányuló csapásmérő képességét szolgálják.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
Taksás szerint a folytatás várható volt, mert maga az egyetértési nyilatkozat sem stabil béke alapjait vetítette előre. Az izraeli álláspont kezdettől gyanakvó volt: Jeruzsálemben sokan úgy látták, hogy a dokumentum nem viszi előrébb a háború előtti helyzethez képest a közel-keleti rendezést, és nem ad valódi garanciát Irán magatartására.
A Hormuzi-szoros mint Irán legerősebb fegyvere
A műsor egyik fő állítása, hogy Irán legfontosabb ereje ma nem feltétlenül a klasszikus katonai képességekben, hanem a Hormuzi-szoros fölötti nyomásgyakorlásban van. Taksás Balázs szerint a háború elején a világ kőolajtermelésének, pontosabban szállítási kapacitásának jelentős része került veszélybe. Nem arról van szó, hogy fizikailag minden termelés leállt volna, hanem arról, hogy a szállítás vált bizonytalanná.
Ennek hatása azonnal megjelent az árakban. A Brent olaj ára a műsor felvételekor 90 dollár körül állt, ami Taksás szerint nagyságrendileg 50 százalékos emelkedést jelent a korábbi időszakhoz képest. A konfliktus ráadásul nemcsak az olajat és a földgázt érinti. A petrokémiai alapanyagok, a műtrágya-komponensek és végső soron a mezőgazdasági árak is megérzik a nyomást. A szakértő úgy számol, hogy a háború világgazdasági hatása akár a globális GDP egy százalékát is elérheti, ami billiós nagyságrendű veszteséget jelenthet.
Olcsó iráni eszközök, drága nyugati védekezés
Taksás Balázs a védelemgazdaság egyik régi elvét idézi fel: olyan haderőt érdemes fenntartani, amely nagyobb kárt tud okozni az ellenfélnek, mint amennyit az ellenfél az ország elfoglalásával nyerne. Irán esetében ez a logika részben működni látszik. Bár közvetlen katonai értelemben nehezen mérhető az Egyesült Államokhoz vagy Izraelhez, képes olyan világgazdasági károkat okozni, amelyek messze túlmutatnak saját gazdasági súlyán.
A kulcs az aszimmetria. Irán viszonylag olcsó eszközökkel, drónokkal, fenyegetésekkel, kisebb csapásokkal drága amerikai, izraeli vagy öbölmenti védelmi rendszereket kényszerít működésbe. Egy olcsó drón lelövése gyakran nagyságrendekkel drágább rakétát, radarrendszert és légtérvédelmi készültséget igényel. Ez a modern hadviselés egyik legfontosabb dilemmája: a védekező fél viszonylag kis befektetéssel nagy költséget róhat a támadóra.
Mit vesztett Irán katonailag?
Szalai Kálmán arra is rákérdez, milyen károkat okoztak az amerikai–izraeli csapások Irán katonai képességeiben. Taksás két szintet különít el. Az egyik az infrastruktúra: kilövőállások, rakétakészletek, vezetési pontok, légvédelmi rendszerek. Ezen a területen Irán súlyos veszteségeket szenvedett. A becslések szerint ballisztikus rakétacsapási képességének jelentős része megsemmisült vagy meggyengült, a légvédelem pedig már korábban is komoly károkat kapott.
A másik szint a katonai vezetési kultúra. Itt Taksás óvatosabb. Bár az első támadásokban az iráni katonai vezetés jelentős része kiesett, nem biztos, hogy ez hosszú távon kizárólag gyengülést jelent. Elképzelhető, hogy fiatalabb, modernebb technológiákban jártasabb tisztek kerülnek előtérbe, akik jobban alkalmazkodnak a drónháború és a decentralizált vezetés logikájához. Taksás ezt feltételezésként kezeli, de fontosnak tartja: egy hadsereg képességét nemcsak az dönti el, hány eszköze maradt, hanem az is, milyen gyorsan képes tanulni.
Gazdasági összeomlás vagy társadalmi összezárás?
A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése az, hogy az iráni gazdaság eljuthat-e az összeomlásig. Taksás szerint Irán már a háború előtt is rendkívül nehéz állapotban volt. A szankciók, az autoriter rendszer gazdasági korlátai, az elhibázott mezőgazdasági politika, a vízhiány és a klímaváltozás együtt olyan országot rajzoltak ki, amely háború nélkül is válságos pályán mozgott.
A háború ezt több irányból súlyosbítja. Fogy az infrastruktúra, szűkülnek az erőforrások, a gazdaság a polgári javaktól a katonai kiadások felé tolódik, miközben a társadalom egyre kevesebbet tud fogyasztani. A kérdés mégsem egyszerűen gazdasági. Nem lehet kívülről pontosan megítélni, hogy a nyomor és az elégedetlenség mikor kényszeríti ki az alku irányát, és mikor erősíti meg inkább a vallási vagy nemzeti alapú összezárást. Taksás Észak-Koreát hozza példaként: egy nagyon rossz gazdasági helyzet önmagában nem feltétlenül dönti meg az autoriter rendszert.
Kína, Oroszország és Irán kiszolgáltatottsága
A műsor tágabb geopolitikai térképre is ráfordul. Szalai Kálmán azt kérdezi, ki áll Irán mögött, és milyen szerepe lehet Kínának vagy Oroszországnak. Taksás szerint közvetlen, nyilvános bizonyíték kevés van, de az orosz–iráni katonai-technológiai együttműködés megléte valószínű. Elképzelhetőnek tartja, hogy az iráni támadások orosz műholdas információkra is támaszkodnak, különösen azért, mert az Egyesült Államok hasonló jellegű támogatást ad Ukrajnának.
Kína elsősorban gazdasági szereplőként jelenik meg. Évtizedeken át az iráni olaj egyik legfontosabb vásárlója volt, de a háború előtt jelentős készletezést hajtott végre, ami arra utalhat, hogy Peking számolt a konfliktus lehetőségével. Katonai technológiák, alkatrészek vagy légvédelmi rendszerek ügyében sok a találgatás, de Taksás hangsúlyozza: egy komoly légvédelmi rendszer leszállítása nem polcról levehető áru, különösen háborús környezetben.
Európa védelmi lemaradása és a békeosztalék vége
A beszélgetés Európa helyzetére is kitér. Taksás Balázs felidézi a hidegháború utáni békeosztalék korszakát, amikor az európai államok jelentősen csökkentették védelmi kiadásaikat. Sok országban a GDP egy százaléka környékére esett vissza a katonai költségvetés, és ennek is jelentős részét a professzionális haderők bérköltsége vitte el. Fejlesztésre, gyártásra, hadiipari kapacitásra kevés maradt.
Az orosz–ukrán háború óta Európa elindult az ellenkező irányba. A védelmi kiadások nőnek, de nem egyforma mértékben. Taksás egy lengyel kollégával végzett elemzésre hivatkozva azt mondja, minél közelebb van egy ország Oroszországhoz, annál erősebb a védelmi kiadások növelése. A balti államok, Lengyelország, a skandináv térség és Közép-Kelet-Európa másképp érzékeli a fenyegetést, mint Spanyolország vagy Portugália.
A hadipari kapacitás nem kapcsolható fel egyik napról a másikra
Szalai Kálmán rákérdez arra is, javult-e a lőszer- és fegyvergyártási kapacitás 2022 óta. Taksás válasza kijózanító: a beruházások elindultak, de a hadiipari gyártás felfuttatása több évig tart. Egy komplex haditechnikai rendszer mögött több száz beszállító áll, és nem elég egy nagy gyártónak bővítenie. A teljes láncnak képesnek kell lennie nagyobb mennyiséget, megfelelő minőségben és stabilan előállítani.
Ezért van ma a hadipari piacon jóval nagyobb kereslet, mint kínálat. A készletek sok helyen elfogytak vagy megcsappantak, a távol-keleti országokban, különösen Dél-Koreában lehetnek jelentősebb tartalékok. Európában és Amerikában ugyan növekednek a kapacitások, de ezek eredménye késleltetve jelenik meg.
Az orosz-ukrán háború igazi tétje: ki bírja tovább tanulással?
A beszélgetés végén az orosz–ukrán háború is előkerül. Taksás szerint Oroszország súlyos gazdasági és katonai veszteségeket szenvedett, de közben hatalmas hadművészeti tudást halmozott fel. Ukrajna és Oroszország ma olyan modern háborús tapasztalattal rendelkezik, amellyel Európa többi része nem.
A fronton elképesztő innovációs ciklusok zajlanak. Taksás egy ukrán katonai szakember beszámolójára hivatkozva azt mondja, akár két hét alatt megjelenhet egy új eljárás, majd két héten belül az ellenfél válasza is. Drónhasználat, kommunikáció, mozgás, védekezés, támadás: minden gyorsan változik. Ez a tudásverseny nem feltétlenül a pénzről szól elsősorban, hanem arról, melyik társadalom és katonai rendszer képes gyorsabban ötletet, megoldást, új eljárást előállítani.
Izrael mint a civil és katonai innováció egyik legerősebb példája
A záró kérdés arra irányul, mely országok képesek a legjobban becsatornázni a humán innovációt a védelmi szektorba. Taksás Balázs elsőként Izraelt említi. Szerinte az ország méretéhez képest Izrael a legerősebb ebben: a civil technológiai szektor és a védelmi szektor soha nem vált el élesen egymástól, mert az állam születésétől kezdve védelemre kényszerült. Emiatt szinte minden technológiai fejlesztésnél felmerül, hogyan lehet azt katonai vagy biztonsági célra is alkalmazni.
A két globális szereplő az Egyesült Államok és Kína. Amerikában óriási az innovációs kapacitás, és hagyományosan erős a technológiai és védelmi szektor kapcsolata. Kínában az állam sokkal közvetlenebbül tudja átcsatornázni a civil technológiai tudást a katonai szférába, ugyanakkor az autoriter rendszer információs torzulásai és megfelelési kényszerei korlátot is jelenthetnek. Taksás Dél-Koreát is kiemeli, ahol a fejlett technológiai ipar és a védelmi szektor szoros kapcsolata látványos hadiipari fejlődést hozott. A műsor végére így az iráni háború gazdasági elemzése egy sokkal nagyobb kérdéshez vezet: a következő korszak katonai fölényét nem pusztán az dönti el, kinek van több pénze vagy nagyobb hadserege, hanem az, ki tud gyorsabban tanulni, alkalmazkodni és újítani.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 13:30
2024. szeptember 11. - 08:30
2026. március 10. - 19:00
2025. augusztus 5.
