Az ígéret földje a valószínűtlen események és az emberfeletti akarat misztikus és időtlen olvasztótégelye – írja a 78 éve létrehozott Izrael Államról állandó szerzőnk.
Mindig gyanakodva figyelem azokat a történészeket, akik azzal a sztorival jönnek nekem, hogy az amerikai Közel-Kelet-politika mögött a rideg államérdekek vagy a racionális belpolitikai számítások mellett ott lakozik a hit is.
Hogy Truman Izrael állam elismerését bibliai és történelmi küldetés beteljesítéseként élte meg, aki úgy tekintett magára, mint a modern kori Küroszra, elősegítve a zsidó nép visszatérését az ígéret földjére.
Az USA 1948. május 14-én Izrael kikiáltása után 11 perccel de facto ismerte el a zsidó államot, a Szovjetunió pedig de jure 1948. május 17-én.
Amikor május 15-én Egyiptom, Transzjordánia, Szíria, Irak, Libanon öt reguláris hadsereggel támadta meg Izraelt, mindösszesen 600 000 ember, a palesztinai zsidó közösség állt szemben ezzel a túlerővel és az arab világ több tízmilliós hátországával.
Sztálin küldte a fegyvereket a létéért küzdő Izraelnek
Izraelnek szinte semmilyen nehézfegyverzete nem volt. Elméletileg az ellenállásnak órákon vagy napokon belül össze kellett volna omlania. A Jisuv (a palesztinai zsidók közösség az állam megalakulása előtt – a szerk.) elszántsága azonban olyan tényezővé vált, amelyre alig van példa a történelemben.
Különös paradoxon, hogy bár az USA ismerte el elsőnek az államot, az Izraeli Függetlenségi Háború kritikus szakaszában mégis az ateista Sztálin szállította a fegyvereket,
miközben az USA embargót tartott fenn a térséggel szemben, a britek pedig az arabokat támogatták. A Balak-hadművelet keretében csak május végén kezdtek beérkezni a géppuskák és a lőszerek Csehszlovákiából.
Persze a Szovjetunió sem jóindulatból cselekedett, csupán csak meg akart szabadulni a feleslegessé vált német, jócskán elavult haditechnikai eszközöktől, miközben jópénzt keresett rajtuk és sikerült borsot törni a britek orra alá.
Hátborzongató, az a sztálini sötét cinizmus, hogy a cseheken keresztül több tízezer Mauser Karabiner 98k puskát, MG 34, MG 42 géppuskát és MP 40 géppisztolyt adott el Izraelnek. Sokukon ott volt még a náci sas és a horogkereszt, amit egyszerűen lecsiszoltak, vagy ráütötték az IDF (Cahal) pecsétjét és a Dávid-csillagot.
A holokauszt túlélői, akik alig pár évvel korábban még ezen puskák csöveivel néztek farkasszemet, most ugyanezekkel a fegyverekkel kellett megvédeniük a saját, parányi államukat, mert nem kaptak mást.
Az igazi csoda abban a 600 ezer elszánt védőben volt, akik a puszta jelenlétükkel képesek voltak feltartani az arab túlerőt, amíg megérkezett a muníció.
Belső akaraterő, heroikus teljesítmény
A júniusi tűzszünet során, mindössze 28 nap alatt, emberfeletti logisztikai bravúrral integrálta David Ben-Gurion a különböző milíciákat egyetlen hadseregbe. Ekkor képezték ki az Európából és a ciprusi brit menekülttáborokból frissen érkezett, gyakran a hajóról egyenesen a frontra küldött túlélőket.
Az Avia S–199-es vadászgépek a német Messerschmittek lényegesen rosszabb változatai voltak. A szovjetek egyetlen gépért körülbelül 180 000 dollárt kértek, ami akkoriban hatalmas összeg volt egy elavult repülőgépért különösen egy kisemmizett nemzettől.
A típus rendkívül balesetveszélyes volt. Több izraeli pilóta halt meg a gép hibái vagy a fel- és leszállás közbeni balesetek miatt. Bár 25 gépet adtak el, a gyakorlatban csak öt-hat volt egyszerre bevethető állapotban.
Mégis a zsidó katonák bátorsága képes volt felerősíteni ezeknek az ócskavasaknak a stratégiai elrettentő erejét, ami elég volt ahhoz, hogy az egyiptomi hadoszlop bombázásával Ad Halom-nál megtörjék az ellenség offenzívájának lendületét.
Az anyagi és technikai csődöt a pilóták vakmerősége fordította győzelemmé.
Az ígéret földje a valószínűtlen események és az emberfeletti akarat misztikus és időtlen olvasztótégelye, ahol Truman legfeljebb csak samesz lehetett.
A Balak-akció, a Gazella/Burma-út, a Degánia kibuc esete a szír tankokkal, a Pleset-manőver az egyiptomiak ellen vagy az Uvda-hadművelet a zászlóval, mind annak a belső akaraterőnek, annak a heroikus teljesítménynek, egy olyan nép életösztönének a tanúbizonysága, amelyet a világ újfent magára hagyott és már nem volt tovább hova hátrálnia.
Fotó: Government Press Office of Israel. Dr. Kornéli Beáta összes írását itt találja.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Szimbólumnak nem rossz hogy német fegyverek védték meg Izraelt, zsidó kezekben.
Nagyon boldog születésnapot Israel! 😍🤩
Örökké éljen, győzze le ellenségeit! Tudjon végre békében élni a zsidó nép bárhol a világon!
Károly brit királyon nem fog múlni. Éppen ma látogatott el a London talán legnagyobb zsidó negyedébe, Golders Greenbe! Isten áldja meg érte!
Honnan tudjuk meg, hogy minden ellenségét legyőzte?
Ma este van az Euróvíziós dalest, toljátok az smst az izraeli előadóra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma este van az Euróvízió, toljátok az smst az izraeli előadóra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én úgy tudom ez egy dalfesztivál, nem pedig politikai sóműsor, de még csak nem is focimeccs, hogy a saját csapatnak drukkoljanak. Ráadásul a nézők is szavazhatnak, ezért nem igazán sportszerű, hogy beszavaznak az ellenfél kapujába gólokat. Többek közt engem ezért se érdekel, bár a csütörtökön két napja már túllendültem, igaz tévét se néztem.
Pff, kik tolják, te szerencsétlen?
Hát, hát azok, akik szeretnék, hogy jól szerepeljen Izrael ezen versenyen….
Én ugyan nem vagyok történész, de úgy tudom, hogy Truman és az USA hetekig, hónapokig húzódzkodott Izrael elismerésétől 1948-ban akkor, amikor Sztálin már rég "hitet" tett mellette, mondhatni ő beszélte rá az amerikaiakat, mert ők geopolitikai okokból hezitáltak.
Persze ez nem verseny, viszont úgy tűnik mégiscsak propaganda, mert mi az hogy de facto három nappal előbb ismerte el Izraelt az USA, mint de júre a Szovjetunió, mi ez blődség? És de júre mikor, később mint az oroszok? Akkor a szerző miért nem azt írja, miért kell propagandához nyúlnia? Nem mintha számítana, viszont az USA Gagarint megelőzte de júre, csak de facto maradtak le, ugye? Igaz, csak három héttel, de három napnál az is több, nemde? 🙂
Azt meg hogy Sztálin bizniszt csinált-e a náci fegyverekből nem tudom, (amúgy meg ki fizetett volna érte?) – de az biztos, hogy nem azért engedélyezte a cseheknek, hogy leszállítsák azokat Izraelnek. Más, politikai oka volt ennek, és nem a britek, illetve nem úgy, ahogy az elterjedt, de mégcsak nem is annyira, hogy abban bízott, Izrael a kommunizmust támogatni fogja, az lesz a Szovjetunió előretolt bástyája.
Hanem egyrészt meg akart szabadulni az otthoni zsidók egy részétől, de nem egyszerűen azért, mert utálta őket, hanem mert azok már régről igényt tartottak a Krím félszigetre, amiben az USA is támogatta őket. Úgy vélte, inkább Izraelben hozzanak létre saját államot, autonomiát meg ilyeneket, ne pedig a Krímben. Ez egy régi és hosszú történet, egész 1922-ig, Leninig nyúlik vissza, javaslom feldolgozni a történészeknek, mert nagy a kuss róla.
A másik ok, hogy Izraellel egy késleltetett aknát helyezett el a zsidóság alá, ami napjainkban kezd beélesedni: A globalista zsidók marják a cionistákat, és fordítva, miközben a fél világ Izrael ellen fordul, és vele nő az antiszemitizmus a világban.
Napjainkra eljutottunk oda, hogy a globalista bankhálózatok és multicégek Izrael felszámolására készülnek, aminek London nyújt bázist és menedéket. Jeruzsálem szépen bele is sétál a csapdájukba, van ott is áruló bőven, viszont Sztálin már akkor látta mi lesz a britek célja, meg ugye az arabok is mozgolódtak, de akkor még megvédte Izraelt tőlük, pontosabban segített neki, mert azért ne essünk túlzásba.
Sztalin is tudta minig keverni a kartyakat.