Izraelben információk láttak napvilágot az Arrow-rakéták Németországnak történő leszállításáról az iráni háború idején.
Heves vita bontakozott ki arról, hogy Izrael az iráni háború közepette is folytatta-e az Arrow légvédelmi rakéták szállítását Németországba, miközben saját területét folyamatosa iráni ballisztikus rakétatámadások érték.
Izraelben is szükség lett volna az átadott Arrow-rakétákra
A The Jerusalem Post értesülései szerint a fegyverszállítások a két ország közötti szerződés részeként a háború alatt sem álltak le, annak ellenére, hogy Izraelben eközben hiány volt az elfogórakétákból.
Sokak szerint a döntés emberéletekbe kerülhetett: egyesek úgy vélik, legalább öt haláleset és több száz sérülés lett volna elkerülhető, ha a hadsereg bizonyos támadásoknál az Arrow rendszert alkalmazza. Korábban beszámoltak arról is, hogy Dimonában és Aradban történt súlyos rakétacsapásoknál az izraeli légvédelem a Dávid Parittyája rendszert vetette be az Arrow helyett, ám az mindkét esetben célt tévesztett. Bár a rendszer korábban már sikeresen semmisített meg iráni rakétákat, alapvetően közepes hatótávolságú fenyegetések – például cirkálórakéták – ellen fejlesztették, nem pedig nagy hatótávú ballisztikus célpontok ellen.
Ezzel szemben az Arrow-rakétákat kifejezetten hosszú hatótávolságú fenyegetések – köztük iráni ballisztikus rakéták – elfogására készült, akár a világűr peremén is.
Miért nem állította le Izrael a fegyverszállításokat?
A The Jerusalem Post szerint az ügy kapcsán felmerül a kérdés: miért nem állította le Izrael legalább ideiglenesen a szállításokat a háború kritikus szakaszában? A lap szerint a döntés hátterében nemcsak gazdasági megfontolások állnak. Izraeli források szerint a Németországgal kötött több milliárd dolláros megállapodások hosszú távon jelentősen növelik az Arrow-rakéták gyártási kapacitását.
A német finanszírozás lehetővé teszi, hogy Izrael a jövőben sokkal több Arrow-rakétát állítson elő – nemcsak exportra, hanem saját védelmére is.
Mint ismert, ez volt a legnagyobb védelmi megállapodás Izrael történetében, ezért a hatása jelentős: egy 2023-as szerződés megduplázta a gyártást, míg egy 2024-es további egyezség három-négyszeresére növelte a gyártási kapacitást. Összességében a két üzlet – mintegy 6,7 milliárd dollár értékben – azt eredményezheti, hogy Izrael a jövőben akár hétszer-tízszer több elfogórakétát tud előállítani, mint korábban.
Izraeli források szerint mindez hosszú távon életeket menthet, hiszen a megnövelt kapacitás stabilabb és hatékonyabb védelmet biztosít. Ugyanakkor továbbra is nyitott kérdés, hogy miért nem függesztették fel ideiglenesen a szállításokat a mintegy 40 napos háború idejére. Egy beszámoló szerint attól tartottak, hogy a szállítások leállítása ronthatná a kétoldalú kapcsolatokat, illetve veszélyeztethetné a jelenlegi és jövőbeni védelmi megállapodásokat.
Hogyan működik Izrael többrétegű légvédelmi rendszere?
A Vaskupola és a Dávid Parittyája Izrael többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszerének két kulcseleme, azonban eltérő feladatkörrel rendelkeznek. A Vaskupola elsősorban rövid hatótávolságú fenyegetések – például kisebb rakéták, aknavetőgránátok és drónok – ellen készült, jellemzően néhány tíz kilométeres hatótávon belül. A Tamir elfogórakéták robbanófejjel semmisítik meg a célpontot a levegőben. Ezzel szemben a Dávid Parittyája közepes és nagyobb hatótávolságú fenyegetések, például ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek ellen lett kifejlesztve. A rendszer Stunner elfogórakétája nagy sebességgel, úgynevezett „hit-to-kill” módszerrel – azaz közvetlen becsapódással – pusztítja el a célt.
Éppen ezért lenne jelentős áttörés, ha a Vaskupola képessé válna ballisztikus rakéták elfogására is.
Ez a rendszer eredetileg nem ilyen nagy sebességű és magasról érkező célpontok ellen készült, így egy ilyen fejlesztés azt jelentené, hogy a rövid hatótávolságú légvédelem is képes lenne átvenni bizonyos, eddig magasabb szintű rendszerekhez tartozó feladatokat. Ez nemcsak növelné Izrael védelmi rugalmasságát, hanem jelentősen csökkenthetné a drágább elfogórendszerek terhelését is, miközben gyorsabb reakcióidőt biztosítana kritikus helyzetekben.






