Az 1873-as krach nemcsak pénzügyi technikai ügy volt, hanem az egész magyar állam működőképességét érintette.
Kövér György történész, egyetemi tanár az 50 perc adásának első felében Szalai Kálmán vendégeként a tiszaeszlári vérvádperről beszélt, míg a beszélgetés második felében pedig már az 1873-as gazdasági krach, a bankrendszer és a Rothschild család szerepe kerül előtérbe, vagyis az a közeg, amelyben a magyar állam egyszerre volt sérülékeny és külső tőkére utalt.
Az 1873-as nagy gazdasági krach Magyarországon
A történész a beszélgetés a második felében időben visszalépett, és a tiszaeszlári ügy mellé odatette a korszak másik nagy feszültségforrását: az 1873-as gazdasági válságot. Kövér György elmondja, hogy ez a kutatása már más típusú forrásokra épült, de ugyanúgy azt vizsgálta, hogyan működött a modernizálódó Magyarország valójában. A kiegyezés utáni években óriási alapítási láz indult el, bankok, vállalatok, pénzügyi konstrukciók jöttek létre, és ezzel együtt a spekuláció is tömegessé vált.
Kövér hangsúlyozza: a spekuláció eredetileg nem erkölcsi kategória, hanem várakozás bizonyos jövőbeli folyamatokra. A baj akkor kezdődött, amikor a növekedésbe vetett hit összeomlott.
Az 1873-as krach nemcsak pénzügyi technikai ügy volt, hanem az egész magyar állam működőképességét érintette.
A tőzsdei zuhanás, a kolerajárvány, a gyenge termés és az adóbevételek csökkenése együtt olyan helyzetet teremtett, amelyben reálissá vált az állam pénzügyi megrendülése.
Hogyan mentette meg a Rothschild család a magyar államot?
Szalai Kálmán külön rákérdez arra, mi húzta ki végül az országot ebből a helyzetből. Kövér válasza egyértelmű: a Rothschild konzorcium. Persze rögtön hozzáteszi, hogy a történet ennél összetettebb, mert nem egyetlen családi döntésről, hanem nemzetközi pénzügyi hálózatról volt szó. A válság nemcsak Magyarországot érintette, Bécsben és Amerikában is súlyos következményei voltak, de a magyar állam számára a külső kölcsön jelentette a túlélés egyetlen esélyét.
Azok a pénzügyi körök, amelyek korábban is finanszírozták az államot, már nem tudtak új segítséget adni, és ekkor lépett be a Rothschildokhoz kötődő nemzetközi konzorcium.
A feltételek kemények voltak, de a hitel végül stabilizálta a helyzetet, és megakadályozta az államcsődöt.
A beszélgetés ezzel finoman, de erősen rámutat arra a történelmi paradoxonra is, hogy miközben a korszakban antiszemita indulatok erősödnek, a modern magyar állam pénzügyi túlélése jelentős részben zsidó hátterű nemzetközi tőkehálózatokhoz kapcsolódik.
Zsidók és arisztokraták a tőkés bankok igazgatóságában
A záró témában Szalai Kálmán azt kérdezi, hogyan alakult ki az a helyzet, hogy a magyar pénzügyi világban ennyi zsidó szereplő jelent meg, miközben a jogegyenlőség is csak nem sokkal korábban vált teljesebbé. Kövér György válaszában lehűti az egyszerű magyarázatokat. Egyrészt hangsúlyozza, hogy a válság nem felekezet szerint válogatott:
a krach nem csak zsidókat érintett, és nem csak ők vettek részt a pénzügyi fellendülésben.
Másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a korszak bankjai már nemzetközi beágyazottságú intézmények voltak, amelyekhez olyan emberek kellettek, akik mozogni tudtak ebben a közegben.
A zsidó pénzügyi és kereskedőréteg ezért valóban erősen jelen volt, de mellette egy másik fontos csoport is feltűnik: az arisztokrácia. A nagy nevek az igazgatóságokban bizalmat sugároztak, a tőkét vonzották, és ez a két világ gyakran ugyanabban az intézményi térben találkozott. A beszélgetés ezen pontja különösen izgalmas, mert nemcsak gazdaságtörténeti képet ad, hanem megmutatja azt is, hogy a magyar modernizáció társadalmi szövetségei sokkal összetettebbek voltak annál, mint amit az utólagos előítéletek sugallnak.
A teljes adás Kövér Györggyel itt hallgatható meg:
Szépen meghálálták nekik a (m)agyarok! Mint ahogyan a magyar zsidónak is "szépen meghálálták" azt, hogy felvirágoztatták az országot. Ezzel kapcsolatosan érdemes megnézni a Spinoza szinház Goldberger, a textilkirály című darabját, ami keserűen tanulságos történet arról, hogy a (m)agyarok, hogyan rabolták ki és hogyan gyilkolták le zsidó honfitársaikat!
Akinek alkalma nyílik rá, nézze meg, két szinész nagyszerű alakitása egy fantasztikus darabban:
https://uploads.disquscdn.com/images/ed2ce204791bae29cf94a5183f17fb72491d23267ce2b167746cbba64bad313b.jpg
https://uploads.disquscdn.com/images/efe5d701c0da47393c3d5db781c1228486404dcd01c42b202450974035edfa6a.jpg
https://uploads.disquscdn.com/images/ef48c853f2b682323002f66c8e7dc238107771183bcef3c0ba7a4accea8d2a2d.jpg
Arról a bizonyos felvirágoztatásról érdemes lesz elolvasni
Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indult el című könyvét …
Na mi van tata, látom megint felébresztett a prosztata 😃
Ezekkel a gagyi ajánlásaiddal meg jobb ha felhagysz. Szenilis, vén hülye vagy már és ezért a múltkori Karsai Lászlós hivatkozásoddal is jól beégtél. Soha nem szoktam megnézni az általad ajánlott és/vagy linkelt, Cion bölcseinek jegyzőkönyvei szintű hazugságságaidat, viszont erre a Karsaira – nem is értem, hogy miért, de – rákerestem és abban valóban igazad volt, hogy amit találtam az tényleg nagyon meglepő volt. Jókat röhögtünk rajtad, mivel ezzel az ajánlásoddal is házhoz jöttél a lóf@szért.
Karsai Lászlóról , meg arról , hogy ki miért megy házhoz …
” De az, hogy Szálasi zsidópolitikája következtében jobb volt a zsidók túlélési esélye a nyilas rezsim idején, mint a Horthy által kinevezett Sztójay Döme kormánya idején, egy olyan megállapítás, ami még az akadémiai doktori disszertációm opponensi véleményeiben is sok kritikát kapott. Amikor először előadtam, hogy a számok bizonysága szerint is nagyobb volt a zsidók túlélési esélye Szálasi, mint Sztójay alatt, akkor felhívott egy fontos zsidó közéleti személyiség, és elmesélte, hogy őt nyolcévesen a Pozsonyi úti védett házból családjával együtt feltartott kézzel áthajtották a nagy gettóba. Erre úgy válaszoltam, hogy ez egy borzasztó történet, no de: mi történt a családoddal? Végül túléltünk a gettóban, habár szörnyű szenvedések árán – válaszolta.”
https://magyarnarancs.hu/konyv/akiben-nagyon-sokan-hittek-99903
Pff, ezzel ismét házhoz jöttél a lóf@szért, mivel ez a kiragadott idézted is azt bizonyitja, hogy egy vén hülye, alamuszi kis-nyilas vagy. Ime a fenti idézetnek az általad kihagyott eleje és vége:
So, ne hazudozz nekem arról, hogy te aszemita vagy, mivel az is csak azt példázza, hogy egy aljas, hazug és alamuszi féreg vagy! Ugyanis a Szálasi által gyárott és preferált eufemisztikus, önmeghatározások tipikus példái az önfényezésnek és az önfelmentésnek; jelen esetben az antiszemita helyett az aszemita szóvirág használata. Szálasi búzgó, kis-nyilas vizhangjaként te is azt hazudod amit a mestered, aki állitása szerint nem volt zsidóellenes, csak éppen zsidómentes Magyarországot akart. Ennek a propagandának pont annyi igazságtartalma van, mint annak a hazugságnak, hogy a nácik sem népirtani akartak, hanem csak "kitelepíteni". Ugyanis mind a kettő, tehát a Szálasi féle nyilaskeresztes bagázs és a Hitler féle náci birodalom egyaránt a zsidógyűlöletre, a zsidók emberi jogaiktól való teljes megfosztására, a totális kirablásukra és a megsemmisitésükre épültek.
Minden aszemita küzd az antiszemitizmus ellen !
Ha nincs zsidó , nincs antiszemitizmus …
Hová is akarták kitelepíteni őket ? Palesztinába.
Ha lehetett volna választani a kitelepítés és a
holokauszt közt , a zsidók mit választottak volna ?
A kitelepítés intézménye annyira kiváló volt , hogy az
ötvenes években a kommunista zsidók alkalmazták !
Még zsidók ellen is …
Ha nincs antiszemita, akkor nincs antiszemitizmus.
Szerencsére te már nem örökited tovább a degenerált géneidet és ez is valami.
Biztos vagy benne ?
Kiváló cikk és egyben éles válasz is arra az antiszemita
konteóra , hogy a politikát a zsidó bankárok irányítják …
.
https://uploads.disquscdn.com/images/63c7469db005b7cbf27cb41398918584797c715da4d5010242a32f8a04895a2e.jpg
nem volt más választásuk, magukat ugyanúgy mentették
A jóságos Rothschildok kihasználva az ősiség eltörlését, kilóra felvásárolták és eladósították Magyarországot.