1972 óta először indultak ismét emberek a Hold felé. Az Artemis II NASA-misszió keretében csütörtök éjjel három férfi és egy női űrhajós szállt fel egy „Orion” űrkapszulában a „Space Launch System” (SLS) hordozórakétával a floridai Cape Canaveral űrkikötőből.
Jeremy Hansen, Christina Koch, Reid Wiseman és Victor Glover – ők az a négy űrhajós, akik 54 év után először indultak az űrbe a Hold felé.
A tíznapos Artemis II küldetés célja a Hold megkerülése, és a következő években tervezett Holdra szállások előkészítése.
Az amerikai elnök már az indulás előtt teljes sikerként értékelte a NASA, az amerikai űrügynökség több mint fél évszázad óta első emberes Hold-misszióját.
Trump a Hold-misszióról: „Mi dominálunk, és az egész világ figyel minket”
„Győzünk az űrben, a Földön és közöttük is mindenhol, gazdaságilag, katonailag, és most már a csillagok felett is” – kommentálta Donald Trump a Truth Social online platformján, néhány órával az Artemis II misszió indulása előtt.
„Senki sem érhet a nyomunkba. Amerika nem csak részt vesz a versenyben. Mi dominálunk, és az egész világ figyel minket.”
A NASA Artemis II missziójának négy űrhajósa elérte a Föld körüli pályát, ahol körülbelül egy napot töltenek az Orion kapszula ellenőrzésével, mielőtt megkezdik útjukat a Hold felé.
A legénység várhatóan 25 órán át a Föld közelében marad. Az űrhajó Föld körüli keringése közben teszteli a rendszereket, valamint elvégzi a repülés korai műveleteit.
Később a rakéta felső fokozata leválik, és az űrhajósok kézzel irányítják az Oriont feléje, hogy gyakorolják a találkozási és dokkolási manővereket, amelyek kulcsfontosságúak a jövőbeli holdfelszíni küldetések szempontjából.
Csütörtök este a legénység tervei szerint beindítják az Orion főhajtóművét, amivel az űrhajót kilökik a Föld körüli pályáról, és a mintegy 398 000 kilométerre lévő Hold felé irányítják.
Tíz nap alatt a Hold körül
Nem sokkal a kilövés után az űrhajósoknak egy hétköznapi problémával kellett megküzdeniük: nem sikerült ugyanis az „Orion” fedélzetén lévő vécé beüzemelése. „A vécé magától kikapcsolt, és egy villogó narancssárga figyelmeztető lámpa világít” – jelentette Christina Koch a Cape Canaveral-i irányítóközpontnak.
Azt tanácsolták neki, hogy egyelőre használjon egy hordozható, zsákból és tölcsérből álló rendszert, egy CCU-t (Collapsible Contingency Urinal), amíg a repülésirányítók megfontolták, hogyan tudnák a legjobban újra üzemképessé tenni a „holdvécét”.
Egy kommunikációs problémát is gyorsan megoldottak.
A misszióirányító központ és az „Orion” kapszula közötti kapcsolat rövid időre megszakadt, amikor az egyik nyomkövető és adatszolgáltató műholdról egy másikra váltottak. A problémát azonban gyorsan sikerült elhárítani.
A NASA Artemis II missziója egy kritikus tesztrepülésként került megtervezésre, amelynek célja annak bizonyítása, hogy az űrügynökség új mélyűr-rendszerei több mint öt évtized után először képesek-e biztonságosan embereket szállítani a Föld alacsony körüli pályáján túlra – írja a Newsweek.
Most még nem lesz Holdra szállás
A misszió a Space Launch System rakéta és az Orion űrhajó első legénységgel történő repülése; a NASA tájékoztatása szerint az űrhajósok feladata az életfenntartó rendszerek, a navigáció, a kommunikáció és az űrhajó kézi vezérlésének tesztelése lesz a Hold körüli többnapos út során.
A legénység nem száll le a Hold felszínére, de a misszió célja az űrhajó teljesítményének ellenőrzése, mielőtt az űrhajósokat bonyolultabb küldetésekre küldik.
Az Artemis II kulcsfontosságú lépés a NASA hosszabb távú tervében, amelynek célja az ember tartós jelenlétének megteremtése a Holdon és a jövőbeli Mars-küldetések előkészítése.
Az űrhajósok Hold körüli szabad visszatérési pályára állításával és a Földre való visszatéréssel a NASA célja a későbbi küldetések kockázatának csökkentése, amelyek Holdra szállást, felszíni műveleteket és infrastruktúra felépítését jelentik az űrpályán.
Az Artemis III programot, amelynek jelenlegi tervezett időpontja 2027, alacsony Föld körüli pályán végrehajtandó, legénységgel ellátott tesztrepülésként tervezik. A NASA közlése szerint a küldetés célja az Orion űrhajó és egy vagy több kereskedelmi holdleszállóegység közötti találkozási és dokkolási műveletek tesztelése, ami a jövőbeli Hold-küldetések szempontjából kulcsfontosságú képesség.





