„A Sas leszállt” – ötven éves emberi lábnyom a Holdon

Éppen fél évszázada, hogy két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszállt a Holdra, megtéve azt a bizonyos hatalmas ugrást az emberiség számára. Az kevéssé ismert, hogy ugyanezen a napon egy szovjet szonda is becsapódott a Holdba.

A Szputnyik 1957-es fellövésével indult az űrverseny a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. 1961-ben Jurij Gagarin űrutazásával a szovjetek vezető helyre kerültek, ezért John Kennedy amerikai elnök 25 milliárd dolláros programot hirdetett, hogy az első ember a Holdon már amerikai lehessen. A programba 25 ezer vállalat és kutatóintézet, 400 ezer ember kapcsolódott be a NASA koordinálásával.

Ekkor indult az Apollo-program, amelyet 1967-ben kapcsolták turbó fokozatra az amerikaiak, mert

úgy tudták, a szovjetek már közel járnak egy Hold-misszióhoz. Az információ pontos volt, de gondok akadtak a szovjet hordozórakétákkal, ezért csúszott a rivális programja is.

Az Apollo-8 küldetésben tesztelték először az új hordozórakétát. Három amerikai űrhajós sikeresen Hold körüli pályára állt 1968. december 25-én.

Az Apollo-10, a Holdra szállás 1969. májusi főpróbája is sikeres volt, szintén három fős volt a legénység és 15 kilométerre megközelítették a Hold felszínét.

Apollo-11

Az Apollo-11 küldetés 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin „Buzz” Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet.

Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin „Buzz” Aldrin. Fotó: NASA

Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin átszállt a Columbia űrhajó fedélzetéről az Eagle (Sas) hívójelű holdkompra.

A holdra szállás a vártnál nehezebbnek bizonyult, mert a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere nevű terület csak a Földről látszott síknak, közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják.

Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor végre leszállásra alkalmas helyet találtak, és 1969. július 20-án, greenwichi idő szerint 20 óra 17 perc 40 másodperckor (magyar idő szerint 21 óra 17 perckor) büszkén jelenthették a houstoni irányító központnak:

„A Sas leszállt.”

Az előre meghatározott sorrend szerint először a parancsnok kezdte el a kiszállást. Ehhez Armstrongnak térdre kellett ereszkednie és hátrálva kellett kimásznia a kabinból. A hátizsák többször is elakadt a művelet során, Aldrinnak kellett segítenie. Armstrong ekkor kijutott az ún. tornácra.

Kis lépés, hatalmas ugrás

Itt egy bowdent meghúzva leengedte a holdkomp oldalán elhelyezett MESA-t, a holdkomp csomagtartóját, amelyre a tévékamerát is ráerősítették. Ez egyben aktiválta a kamerát is, ettől a perctől kezdve – a Deep Space Network ausztráliai óriás parabolaantennáján keresztül – megindulhatott a tévéadás.

Armstrong – immár a nagyjából egymilliárdnyi tévénéző szeme láttára – óvatosan lemászott a létrán, majd az utolsó fokról leugrott a leszállótalp tányérjába.

50th Anniversary of Apollo 11 Moon Landing

It’s been 50 years since the U.S. launched Apollo 11, the first mission to land men on the moon. On the morning of July 16, 1969, Apollo 11 astronauts Neil A…

Ekkor jelezte, hogy a talp nem csúszott össze, ahogy a mérnökök várták, hanem derékmagasságban tartotta az utolsó létrafokot. Ezt bizonytalannak ítélte meg, ezért mielőtt folytatta volna a holdsétát, inkább visszaugrott az alsó fokra, hogy vissza tud-e jutni. Mikor megbizonyosodott a visszajutásról, ismét leugrott a tányérba és a holdpor tanulmányozásába kezdett, cipője orrával turkálva a porban.

„A létra alján vagyok. A holdkomp lábai talán 1–2 hüvelyknyire mélyedtek a porba, bár a talaj nagyon, nagyon finom szemcséjű, ahogy közelről láthatom. Majdnem olyan, mint a púder. A por nagyon finom…Most lelépek a talpról.”

Aztán a parancsnok lelépett a Hold felszínére. 1969. július 21. 2:56 (UTC) volt ekkor. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

Körülbelül negyedóra múlva Aldrin is engedélyt kapott a kiszállásra. A holdkomp pilótája is lassan kihátrált a kabinból, majd lemászott a létrán, végül lelépett a leszállótalpról. Aldrin egy rövid, de Armstrongéhoz hasonlóan híressé lett mondattal foglalta össze érzéseit:

„Varázslatos sivárság.”

A második űrhajós felszínre lépésével kiteljesedett a munka. Előzőleg Armstrong már levette a MESA-ra erősített kamerát és a holdkomptól 12 méterre egy állványra állította. Aldrin a mozgással ismerkedett elsőként, a kamera és a holdkomp között kellett járnia, majd futnia, mivel a műveleti terv rárótta a mozgás tanulmányozását.

Közben Armstrong fényképekkel dokumentálta ezt a folyamatot. Később ezekből a képekből állt össze az Apollo-program leghíresebb felvételeiből álló klasszikus kollekció jelentős része, amelyből a legtöbbször választanak fotót a felhasználók, vagy akár maga a NASA.

Fotó: NASA

Aldrin ugyanolyan könnyűnek találta a mozgást, mint Armstrong. A mozgással kapcsolatos kísérleteknek azért volt jelentősége, mert a holdi egyhatod gravitáció, valamint az űrhajós tömegét megközelítő tömegű hátizsák által teljesen máshová került súlypont.

Az űrhajósok mindössze annyit éreztek, hogy egy furcsa, a sasszézáshoz hasonló, szökdelő járást vettek fel önkéntelenül.

Következő feladat volt a MESA kipakolása, majd jöhetett a magukkal hozott eszközök felállítása.

Békével érkeztek

Buzz Aldrin először a napszél-összetételt mérő fóliát állította fel. Ennél a műveletnél is, és Armstrong korábbi mintavételeinél is az derült ki, hogy a felső 5–10 cm-es regolitréteg alatt egy kemény kőzetréteg kezdődik, nagyon megnehezítve bárminek a földbe szúrását.

Másodikként az amerikai lobogó kitűzése következett. A két űrhajós együttes erőfeszítése kellett a zászlórúd letűzéséhez, a kemény felszín alatti kőzetréteg miatt.

A zászlót 12 méterre a holdkomptól helyezték el, a napszélmérő fólia és a tévékamera mellé. Elhelyeztek néhány emléktárgyat is a holdfelszínen: egy kis fehér tasakban egy szilícium korongon miniatűr betűkkel 73 állam üzenetét, a béke jelképeként egy aranyozott olajágat, az Apollo–1 és az Apollo–11 expedíciós emblémáit és néhány érmét.

Fotó: NASA

A szimbolikus tevékenységek egy plakett leleplezésével végződtek. A holdkomp elülső lábán, a létra fokai között egy kis tábla utazott, amelyről csak egy takarólemezt kellett levenniük az űrhajósoknak, hogy láthatóvá váljon a felirat:

„Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát a Holdon. Békével érkeztünk az egész emberiség nevében.”

Az űrhajósok ezután munkához láttak, geológiai mintákat kellett gyűjteniük és méréseket kellett végezniük, ám a műveleti tervben nem szereplő esemény következett, Richard Nixon elnök jelentkezett be, hogy beszéljen Armstrongékkal.

„Hello Neil és Buzz. A Fehér Ház Ovális Irodájából beszélek és ez bizonyosan a legtörténelmibb telefonbeszélgetés, amelyet valaha lebonyolítottak. Csak el akarom mondani, milyen büszkék vagyunk mindannyian Önökre. Az összes amerikai számára ez a legbüszkébb nap az életben.

És meggyőződésem, hogy a Föld többi lakója is osztozik abban a felismerésben, milyen roppant teljesítmény ez. Amit Önök véghez vittek, azzal az égbolt is kicsit része lett az emberek életterének. És az, hogy most a Nyugalom Tengeréről beszélnek hozzánk, az arra inspirál bennünket, hogy megkettőzzük erőfeszítéseinket, hogy békét és nyugalmat teremtsünk a Földön.

Az emberiség történetének erre az egyetlen, kivételes pillanatára az emberiség tényleg eggyé vált, egyrészt büszkeségünkben azért, amit Önök tettek, másrészt az imában, ami az Önök biztonságos hazatéréséét szól” — fogalmazott Nixon elnök.

A holdkomp július 22-én 17 óra 54 perckor szállt fel, mindenki megkönnyebbülésére. Félő volt ugyanis, hogy a művelet nem hajtható végre, olyannyira, hogy Nixonnak előre megírt beszéd lapult a zsebében arra az esetre, ha a két űrhajós a Holdon rekedne. Miután összekapcsolódtak a Columbia  parancsnoki modullal, a holdkompot leválasztották, és három nappal később, július 24-én landoltak a Csendes-óceánon.

A szovjetek nem közvetítették

A USS Hornet anyahajó fedélzetén Nixon elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették, a karanténból csak augusztus 12-én „szabadultak”.

Amikor az újságírók megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta:

„Érdekes hely, ajánlom.”

A Holdra szállás hatalmas tudományos és propagandasiker volt az Egyesült Államok számára, amely visszavette a vezetést az űrversenyben. A Holdra szállást a televízióban világszerte 528 millió ember látta, de a Szovjetunióban és a szocialista országokban nem vették át a közvetítést. A szovjet rádió csak nyolc órával később közölte a rövid hírt, a másnapi Pravda is csak szűkszavúan, két bekezdésben számolt be róla.

A Holdra szállást számtalan összeesküvés-elmélet övezi, az amerikaiak ötöde ma is meg van győződve arról, hogy átverés történt.

A kétkedők szerint a sugárzott felvételek egy titkos laboratóriumban készültek, méghozzá Stanley Kubrick rendező irányításával, bizonyítékként a csillagok hiányát, irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel, s úgy vélik, a visszaszálló egységet csak kilökték egy repülőgépből.

Az Európai Űrügynökség vezetője speciális örökségvédelmi státuszt és védettséget biztosítana a jövőbeni látogatók és Hold-missziók által okozott károktól a Nyugalom tengerén annak a helynek, ahol 50 éve, 1969. július 21-én az első ember a Holdra lépett.

Biztosítani kell a védelmet a helynek, ahol Neil Armstrong és Buzz Aldrin 50 éve a Holdra lépett – hangoztatta Jan Wörner, a The Guardian című brit napilapnak nyilatkozva. „Az Apollo-11 misszió leszálló helye az emberiség világöröksége” – tette hozzá. (MTI)

Természetesen annak a valószínűsége, hogy egy ekkora megtévesztés valamennyi részese fél évszázadon át egyetlen alkalommal se törje meg a titoktartást, a nullával egyenlő.

A Holdra még hat expedíció indult, és az Apollo-program befejezéséig összesen tizenketten jártak a felszínén. A tervek szerint a következő évtized második felében az ember visszatér a Holdra. Donald Trump amerikai elnök 2017 decemberében irányelvet írt alá, amelynek célja, hogy újra amerikai űrhajósokat juttassanak a Holdra, majd a Marsra is.

Trump Marsra szállást ígért az Egyesült Államok 243. születésnapján

 Az amerikai függetlenség napján Trump hatalmas katonai erőt vonultatott fel Washingtonban és az amerikai egységről tartott beszédet.