Ha a támadó hatalom uralja a partot és a stratégiai szigeteket, kezében tartja az ország gazdasági életét, amivel térdre kényszerítheti az ellenfelét. Ezzel a fojtogatással akarja Trump térdre kényszeríteni Irán jelenlegi vezetését.
Alfred Thayer Mahan admirális elmélete világít rá arra, miért szükségszerű az Egyesült Államoknak partraszállnia Iránban és teljesen megnyitnia a Hormuzi-szorost.
Mahan alapvető tézise szerint a tenger egy hatványozott országút, amelyen az áruk és a haderő szabadon mozoghat.
Az a nemzet, amely képes uralni ezt az útvonalat, elvághatja ellenfeleit a világkereskedelemtől, miközben saját erőforrásait korlátlanul bővítheti.
Elhúzódó háború jöhet Iránnal?
Vagyis a tengeri uralom a nemzeti nagyság és a globális befolyás kulcsa. Mivel Hormuz a globális gazdaság Achilles-sarka, Mahan logikája alapján, aki a szorost uralja, az diktálja a világkereskedelem feltételeit.
Sokat emlegetik Gallipolit, Normandiát, vagy Irakot, hogy
az USA belesüllyedhet egy véres elhúzódó szárazföldi háborúba, de pont ez a cél, hogy ezt elkerüljék.
Van egy érdekesebb példa, ahol mind a motivációk, mind a stratégiai célok hasonlóak voltak.
Perzsia 1856-ban elfoglalta az afganisztáni Herátot, amivel közvetlen veszélyeztette a brit indiai birtokokat, utat nyithatott volna egy orosz dominanciának és akadályozta volna a brit kereskedelmi fölény fenntartását. A Palmerston-kormánynak nem volt mit tennie, meg kellett támadnia Perzsiát.
Azonban az első angol–afgán háború kudarca után nem akartak szárazföldi expedícióba bonyolodni, ezért nem vonulnak Herátig az afgán hegyeken keresztül, hanem a Perzsa-öböl partvidékén mértek csapást, hogy Nászer ad-Din sahot diplomáciai megadásra kényszerítsék.
A stratégia lényege mindkét esetben az, hogy ha a támadó hatalom uralja a partot és a stratégiai szigeteket, kezében tartja az ország gazdasági életét, amivel térdre kényszerítheti az ellenfelét.
Ezzel a fojtogatással akarja Trump térdre kényszeríteni a jelenlegi vezetést, aminek a kulcsa Kharg-szigete, ahol Irán az olajexportja 90-át bonyolítja.
Rendszerváltás helyett elég a rezsim meggyengítése?
1856-ban a brit kabinet nem akarta megdönteni sahot, mert szükségük volt egy stabil Iránra, mint Oroszország elleni ütközőállamra.
Bár az amerikai retorika a rendszerváltásról szól, a katonai célkitűzések, ballisztikus rakéták és a perzsa flotta megsemmisítése arra irányulnak, hogy Iránt évekre meggyengítsék, de a konkrét végrehajtás során kerülni akarják a teljes állami összeomlást és az abból eredő regionális káoszt nehogy évekig Iránba ragadjanak.
Az óriási különbség a múlthoz képest az aszimmetrikus hadviselés lényeges fejlődése, ami miatt a partraszálló erők csábító célponttá válhatnak.
Az amerikai művelet igazi tétje az eszkalációs dominancia visszaszerzése, bebizonyítani, hogy a technológiai fölény képes semlegesíteni az aszimmetrikus darázsfészek-taktikát, mielőtt a konfliktus regionális tűzvésszé válna.
A cél pedig nem az ország teljes megszállása, hanem csupán a gazdasági csomópontok (akkor Bushehr, most Kharg) ellenőrzése az iráni diplomáciai megadás kikényszerítése érdekében.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 09:52
2022. december 19. - 16:002023. október 12.
- 06:13
2026. március 27.
