Egy március 26-án a Cape Canaveral Space Force Station bázisról végrehajtott rakétaindítás minden jel szerint az Egyesült Államok egyik hiperszonikus fegyverének tesztje lehetett.
Az esemény azt mutatja, hogy a Pentagon tovább gyorsítja azon programjait, amelyek célja egy hadrafogható, nagy hatótávolságú hiperszonikus rakéta mielőbbi rendszerbe állítása.
Floridában tesztelték a hiperszonikus Dark Eagle rakétát?
A kilövést megelőző napokban korlátozott légteret és tiltott tengeri zónákat jelöltek ki a térségben, ami egy irányított fegyvertesztelésre utaltak. Ezek az intézkedések illeszkednek a korábbi hiperszonikus rakétát tesztjeinél tapasztaltakhoz. A szemtanúk által készített felvételek alapján a kilőtt rakéta pályája hasonlít azokhoz a korábbi Long Range Hypersonic Weapon (LRHW) kísérletekhez, amelyeket Florida keleti tesztzónájából indítottak. Bár a hatóságok hivatalosan nem erősítették meg az eseményt, az rakétaindítás több jegye is a Dark Eagle-re emlékeztet – ez a hadsereg és a haditengerészet közös fejlesztési programja, amelynek tervei szerint a manőverező hiperszonikus rakéta képes több mint 2700 kilométeres távolságból is célpontokat eltalálni
Az LRHW becsült hatótávolsága mintegy 1725 mérföld (kb. 2780 km), maximális sebessége pedig meghaladhatja a 3800 mérföld/órát, ami bőven a Mach 5 feletti hiperszonikus tartományba sorolja a rendszert.
A ballisztikus rakétákkal szemben a Dark Eagle pályája nehezen kiszámítható, mivel aerodinamikai felhajtóerőt használ, és repülés közben oldalirányban és függőlegesen is manőverezhet.
A rendszer elsődleges feladata nagy értékű célpontok megsemmisítése lesz olyan környezetben, ahol erős A2/AD (úgynevezett hozzáférést korlátozó és területmegtagadó) rendszerek működnek. Ilyenek lehetnek például légvédelmi hálózatok, parancsnoki központok, rakétaütegek vagy megerősített katonai létesítmények.
A Dark Eagle esetében a hiperszonikus sebességnél keletkező hatalmas kinetikus energia már önmagában is jelentős rombolóerőt biztosít, így a fegyver hatása nem kizárólag nagy robbanófejekre épül. A rakétát használni fogó mobil indítóegységek gyors telepítést és átcsoportosítást tesznek lehetővé, ami megkönnyíti a több hadszíntéren összehangolt csapásmérő műveleteket, akár haditengerészeti eszközökkel együttműködve.
Az újabb teszt jól mutatja, hogy a hiperszonikus fegyverek kiemelt helyet foglalnak el az amerikai védelmi tervezésben. A program körüli viszonylagos titkolózás ugyanakkor azt is jelzi, hogy a fejlesztés rendkívül érzékeny technológiai verseny része, amelyben az Egyesült Államok Oroszországgal és Kínával szemben igyekszik megőrizni stratégiai előnyét.






