Nagy hírértéke van Ali Laridzsáni, Irán de facto operatív vezetőjének halálának. Az „Epic Fury” hadművelet során az USA és Izrael jelentései szerint az iráni ballisztikus rakétakapacitás 90%-át, a drónindító képességek 95%-át megsemmisítették. Dr. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet-kutató írása.
Laridzsáni kiiktatása egy olyan stratégát távolított el, aki az iráni nukleáris program technológiai túlélését és diplomáciai védelmét koordinálta, így az ország évekig vagy évtizedekig képtelen lesz érdemi katonai fenyegetést jelenteni.
Irán vezető stratégáját likvidálták
Laridzsáni halála, aki a januári tüntetések brutális leverésének egyik fő koordinátora volt, erkölcsi győzelmet jelenthet az ellenzéki mozgalmak számára és esélyt adhat a belső politikai fordulatra.
Egy meggyengült, vezetését vesztett Irán rákényszerülhet egy olyan „arcmentő” megállapodásra, amelyben feltétel nélkül lemond nukleáris ambícióiról és rakétaprogramjáról a rezsim maradékának túlélése érdekében.
Trump elnök és az izraeli vezetés szerint ez a „maximális nyomás” az egyetlen út a tartós regionális stabilitáshoz.
Szaúd-Arábia és más öbölmenti monarchiák számára egy tartósan meggyengült Irán véget vethet a több évtizedes regionális hidegháborúnak, lehetővé téve számukra, hogy saját gazdasági reformjaikra koncentráljanak anélkül, hogy közvetlen iráni támadástól kellene tartaniuk.
Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nincs egy egységes iráni ellenzék, egy egységes vezető, aki mellé felsorakozhatna az egész iráni társadalom és felválthatná az Iráni Iszlám Köztársaságot.
Az emigráns és a haza ellenzék, továbbá a lakosság is fragmentált ezért a Nyugat fél beállni bármelyik ellenzéki vezető mögé és ez végzetes lehet. Miért? Mert Irán egy gazdasági és egy állami összeomlás szélén áll, ha ez bekövetkezik egy olyan geopolitikai rémálmot idézhet elő, amely messze túlmutathat a korábbi iraki vagy szíriai fiaskók léptékén.
Veszélyes forgatókönyvek
A kurdok (nyugaton), a beludzsok (keleten) és az azeriek (északon) saját autonóm területeket vagy államokat próbálnának létrehozni. Ez közvetlen konfliktusokat generálna Törökországgal, Irakkal, Pakisztánnal és Azerbajdzsánnal, mivel ezek a mozgalmak átnyúlnának a határokon, destabilizálva a szomszédos országokat is.
Ahogy Irakban az ISIS, úgy Iránban is a hatalmi vákuumot radikális csoportok töltenék ki. A Forradalmi Gárda megmaradt keményvonalasai és újdonsült hadurak martalékává válhat az ország. Az állami szolgáltatások leállása és a harcok miatt milliók indulnának el Iránból. A fő célországok Törökország és Irak lennének, de jelentős menekültáradat érné az Öböl-menti országokat, ami elviselhetetlen biztonsági és adminisztratív és biztonsági terhet róna ezekre a törékeny gazdaságokra.
A Hormuzi-szoros tartós lezárása és az iráni energia-infrastruktúra megsemmisülése miatt a világ olajkínálatának 20%-a kiesne a piacról. Az olajár tartósan 150-200 dollár fölé emelkedhetne, ami globális gazdasági depressziót okozna, amit a nyugati gazdaságok éreznénk meg leginkább, Moszkva maradna a nevető harmadik.
A legveszélyesebb folyamat a központi ellenőrzés elvesztése lenne a rakétakészletek és a dúsított urán felett. Fennáll a kockázata, hogy nukleáris alapanyagok vagy fejlett fegyverrendszerek kerülnek nem állami szereplők, oligarchák vagy terroristák kezébe, akik ezeket a feketepiacon értékesíthetik vagy zsarolásra használhatják.
Hát nem tudom… Nekem úgy tűnik, hogy Ali Laridzsáni halála vagy akár az egész Forradalmi Gárda lefejezése, csak cherry on the cake.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
